Kicsit nagy most a zaj. Persze érthető, hiszen kisebb megszakításokkal már bő egy éve otthon ülünk a koronavírusjárvány miatt, a négy fal között meg minden befogadott inger többszöröseként hathat a fejünkben. Kiváltképp ha a Zack Snyder: Az Igazság Ligájáról beszélünk.
Jó kérdés, hogy vajon egy covid nélküli világban is ugyanennyire zajos lett volna-e a híres-neves rendezői változat, azaz a Snyder Cut körüli hype. Erre valószínűleg sosem kapunk választ, egyvalamit viszont bőségesen megélhetünk, amióta követjük a témát: évekig csak beszéltünk erről a filmről.
Jó, ez azért önmagában nem valami nagy felismerés, filmeknél szokás az ilyesmi. Pláne Snyder-filmeknél. Azokról mindenki szeret beszélni. Sőt, Snyderről is. Nézni és méltatni a filmjeit, hát, azt már kevésbé, és nem csak a DC-nél eltöltött évei óta. A rendezővel kapcsolatban nagyjából az a konszenzus, hogy nem akármilyen látásmóddal van megáldva, darabjaiban pedig ennek bőszen teret is ad, de talán túlságosan is, hiszen sokan már a 300 nézése közben is csak fuldokoltak lassított, agyonkomponált jeleneteiben.
Hogy most épp ellentmondanánk maguknak, hiszen pár hete külön cikkben ömlengtünk Snyder karrierjéről? Nos, ez is pont annak ékes példája, mennyit is lehet róla dumálni. A filmes izgalmas, sőt, egyenesen tragikus és megható életutat tudhat magáénak, ahogy kiváltképp a DC égisze alatti rendezéseiről is mindig jó nagyokat lehet mesélni, vitázni.
Nézni viszont közel sem akkora élmény ezeket a filmeket. Sem Az acélembert, sem a Batman Superman ellen: Az igazság hajnalát, az utóbbiból még annak háromórás bővített változatát sem.
Az Igazság Ligájára, mármint a 2017-ben bemutatott moziváltozatra a fentiek hatványozottan igazak. Forgatásának története talán az elmúlt évek egyik legbalhésabb sztorija Hollywoodban, főszerepben Snyderrel és azzal a bizonyos Joss Whedonnel, aki a Marvel Moziverzum első Bosszúállók-filmjeitől kiégve érkezett meg a produkcióhoz, hogy a lánya öngyilkossága után még mindig a Warnerrel hadakozó, bevallása szerint önakaratából távozó Snydert váltsa. A történetet jól ismerjük, legalábbis Snyder szájából, és jól ismerjük a három és fél éve bemutatott Az Igazság Ligáját is.
Amennyire szerintünk az előző két film, úgy a Whedon által befejezett 2017-es sem volt velejéig rossz. Egyszerűen csak áthatja őket a bő egy évtizede olajozottan működő Marvel Moziverzum árnyékában művelt káosz és kapkodás. Míg ez a korábbi, két és fél-három óra hosszú filmeknél kifejezetten ironikusnak hatott, a mindössze kétórás Az Igazság Ligájánál inkább zavaró volt. Nem csoda, hogy addigra nemcsak a rajongók közül sokan, de bizony magánál a stúdiónál is mintha kezdték volna elengedni ezt a közös, nagyon szorosan egymáshoz fűződő filmuniverzumos koncepciót. És bár a DC Moziverzum ennek ellenére is zakatol (vagyis zakatolgat) tovább, Az Igazság Ligája így is az ötrészesre tervezett Superman-történetszál középső tagjaként feneklett meg saját sztorifolyamában, mi pedig immáron hiába várunk a folytatásra.
Ehhez képest most, 2021 márciusának közepén megint megnézhettük a kiadó legendás csapatának történetet, immáron abban a formájában, ahogy azt elvileg Snyder is eredetileg elképzelte - persze azért némi rásegítéssel, hiszen a rendező bevallottan forgatott még hozzá jó pár percnyi jelenetet, valamint kicsit átszabta a lezárást is. Röviden tehát mostantól nem egy, de mindjárt két Igazság Ligája-filmünk is van. Jelen állás szerint a felek egyiket sem tervezik továbbvinni, azaz mondhatnánk, mindenki döntse el maga, hogy miképp kíván visszaemlékezni erre a félbeszakadt kalandra: megkurtítva, de széles vászonban, vagy pedig terebélyesebb hosszban, csak 4:3-ba csomagolva?
Jómagunk arra buzdítanánk mindenkit, hogy innentől a Snyder-féle verziót válassza. Akkor is, ha herótot kap az új képaránytól.
A filmipar mint olyan nem véletlenül tendál a két-, nagyon legfeljebb háromórás filmek felé. Ahhoz azért kell presztízs (és arc), hogy mondjuk Tarantino módjára 150 perces és a feletti játékidővel szállítsa valaki a maga darabjait. Ilyen értelemben teljesen jogos kérdés, hogy Snyder mit képzel magáról, mikor négyórás hosszban gondolkozik, másrészt azt az aggályt is felveti, hogy a kész film valójában nem csak a nyers vágat, tehát egy kezdetleges verzió szimpla feltupírozása-e.
Az utóbbira minden bizonnyal tudjuk is a választ: Snyder és a stúdió deklaráltan a rendező 2017. tavaszi távozásakor lévő állapotából támasztotta fel az alapanyagot. Emellett azért sem okoz történetszinten olyan sok meglepetést a film, mivel Snyder az elmúlt években rengeteget beszélt eredeti terveiről és elképzeléseiről. Lássuk viszont be, hogy nem ez volt a cél. Miért nem? Mert már 2017-ben elmesélték ezt a történetet. Csak nem úgy, ahogy azt kellett volna.
Könnyen lehet, hogy a Zack Snyder: Az Igazság Ligája egy olyan alkotásként vonul be a filmtörténelembe, ami sokak számára önmagában értelmezhetetlen marad, és csakis a körülmények ismeretében lehet bárhová is elhelyezni. Ugyanakkor hiba lenne azt rásütni, hogy szimplán a rajongók könyörögték ki a filmet. Ők is fontos szerepet játszottak, ez elvitathatatlan, azonban Snyderben is ott küzdött a vágy, hogy elhunyt kislánya emlékére és tiszteletére végre befejezhesse félbemaradt projektjét.
A rendezői változat vitathatatlanul hagy időt és teret mindennek és mindenkinek. Ez nem jelenti azt, hogy ettől még ne maradtak volna meg bizonyos hibái, melyeket ezek szerint Whedon is csak megörökölt, de egyes történetszálak, kiváltképp Flashé és Cyborgé most kaptak csak épkézláb kontextust, Snyder világa pedig csak most először mutatta meg igazán masszív, birodalmakat átívelő méreteit. Elég csak a film legfontosabb adalékát, az Apokolipst és annak nagyurát, Darkseidot, illetve csatlósait megemlíteni, melyek bevonásával hiába kap más megvilágítást az immár több tüskével felvértezett Steppenwolf is, kicsivel az ő szándékai is érthetőbbek lettek, ahogy szerepe is a gonosz erők gépezetében.
Azon a film természetesen továbbra sem változtat, hogy a Földünk pusztulásával fenyegető Anyadobozokért megy mindkét oldalról a hajsza, ugyanakkor most már érezhetőbben egy világokat, dimenziókat felölelő küzdelmet láthatunk, illetve az is súlyt kap, hogy mind hőshatosunknak, mind egyébként a DC-világ népeinek össze kell fogniuk, ha győzedelmeskedni akarnak. Knightmare-rémálomjelenetének folytatásában ráadásul ismételten megpedzegetik az esetleges kudarc utáni disztópiát, sőt, Bruce Wayne-ünk/Batmanünk sem akárkikre talál e poros vidéken: a Jared Leto-féle Jokerre.
Kezdetekben mi is tartottunk a Zack Snyder: Az Igazság Ligája négy órájától, de rá kellett jönnünk, hogy a 6+1-es fejezetfelosztás kifejezetten fogyaszthatóvá tette a filmet, már abban az értelemben, hogy részenként, fejezetcsoportonként is leküzdhetjük ezt a maratoni hosszt. Egyébként nemrég Snyder is beszélt arról, hogy ő miképp ajánlja filmje végignézését.
Hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy minden aspektusában jobb a rendezői változat a mozisnál, egyes vonásaiban ugyanis nem nagyon történt változás. Főképp a Superman-Batman-Wonder Woman-triónál érezni, hogy - pár tényleg kínos jelenet kigyomlálását leszámítva - láttuk már ezeket a karaktereket izgalmasabb kihívások közepette is, míg Aquaman továbbra sem több holmi cool-listes rocksztárnál, Flash és Cyborg szintjét pedig sehogy sem karistolja. Rákenhetnénk ezt arra, hogy eleve rengeteg figurát mozgat a film, csak hát épp a kibontásukra lenne hivatott a hosszabb játékidő is, nemde?
Más elemeiben, akár Henry Cavill Acélemberének jövőjét, akár régi-új szereplőit illetően még mindig csak egy ígéret maradt Az Igazság Ligája, amit azonban lehet, hogy egy nap a DC bevált majd. Most is készülnek olyan projektjeik, melyek így vagy úgy, de visszacsatolhatnak az itt elmeséltekre: leginkább a 2022-re ígért The Flashre gondolunk, csakhogy hiába tűnik majd fel benne Ben Affleck, sőt, Michael Keaton Batmane is, elég aggasztó, mennyit szenvednek a produkcióval, amit lassan már hét éve bejelentettek, de még mindig nem kezdtek el forgatni.
A DC-nél régóta nincs olyan, hogy valami tisztán a kánon része, hiszen minden a multiverzum körül forog. Ugyanakkor ha vannak még olyanok, akik 2021-re még a négy évvel ezelőtti változatig sem jutottak el, azok nyugodtan ugorják azt át, ilyen értelemben egyértelműen a Snyder-féle verzióval kapnak definitív élményt.
Ami pedig minket illet, bevalljuk, hatalmas kő esett le a szívünkről. Távolról sem állítjuk, hogy a Zack Snyder: Az Igazság Ligája életünk képregényfilmje, azonban mégis segített kicsit feldolgozni az elmúlt idők néhol könyörtelen zaját. Talán mások is azzal vágtak neki: túl kell esni rajta, már úgysem kapjuk vissza az elmúlt éveket. Nem tudjuk, még ha tényleg így is történt, akkor sem érezzük úgy, hogy mind kárba vesztek.
A Zack Snyder: Az Igazság Ligája (Zack Snyder's Justice League) már elérhető az HBO Maxen és az HBO GO-n, az utóbbin magyar szinkronnal is.
