Június végén debütált a Prime Video kínálatában a My Lady Jane (magyarul Lady Jane) című brit sorozat. A feldolgozás alapjául Jodi Meadows, Brodi Ashton és Cynthia Hand azonos című regénye szolgált, ami pedig a műfaját és stílusát illeti, a manapság nagy népszerűségnek örvendő történelmi fikciós alkotások közé sorolandó, melyek jellemzően a modern közönség igényeit szolgálják ki, és eközben a hitelességet teljesen háttérbe szorítják.
Ennek eklatáns példája A Bridgerton család, ám a Netflix sikersorozatával ellentétben a Lady Jane nem tudta beverekedni magát a Nielsen nézettségi toplistájának élbolyába. Ezért hiába kapott kimondottan jó kritikákat, az adaptáció marketingjét elhanyagoló streamingszolgáltató nem kért a folytatásból.
Gemma Burgess showrunner csalódottan vette tudomásul az Amazon döntését, és sajnálatát fejezte ki a rajongóknak az Instagramon, amiért nem adhatnak nekik többet abból, amit az elmúlt hetekben megszerettek. A Dudley família mottóját a zászlajára tűző rajongótábor azonban nem adta fel, és online petíciót indított, amihez e sorok írásáig 35 375-en csatlakoztak. Hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy az illetékesek meggondolják magukat, vagy legalább esélyt adjanak az alkotóknak arra, hogy más otthont keressenek a sorozatnak, kétséges.
Annak, aki eddig kihagyta, ám az új fejlemények tudatában mégis adna egy esélyt a Lady Jane-nek, azt érdemes tudnia a sorozatról, hogy a tragikus véget ért (kilenc napig volt királynő, mielőtt a nemesek támogatását megszerző Tudor Mária megbuktatta és kivégeztette volna) Lady Jane Greyből talpraesett, öntudatos, a családja elvárásaival dacoló hősnőt farag, akit belekényszerítenek egy házasságba, ezzel pedig kezdetét veszi egy meglepő fordulatokban és kacagtató jelenetekben bővelkedő kaland. Az Emily Bader alakította címszereplőhöz hasonlóan a sorozatbeli Angliának sincs sok köze a valós 16. századi viszonyokhoz, legyen szó akár a castingról, a zenéről vagy a fantasy szálról, ami alakváltók formájában ölt testet.
