Elmondhatatlanul unom már azokat a Marvel filmeket, amiket a Marvel Studios gyárt. Kis túlzással mindegyik ugyanazon a vonalon megy végig, azt hiszem, az első Bosszúállók film volt az, amiről már úgy jöttem ki, hogy jó, értem, nem volt ez rossz, de sokkal jobb lehetne. Ennek ellenére a Thor 2 kivételével mindet láttam az utóbbi néhány évben (és biztos, hogy beülök az Amerika kapitány: Polgárháborúra is), de a véleményem nem változott: megnézem őket, de hiányzik belőlük valami, amitől bármelyikre azt tudnám mondani, hogy az igazán jó volt, vagy az lett a kedvencem. Külön zavaró, hogy a főhős majdnem minden esetben olyan beszólásokat puffogtat, amiktől csak szép fokozatosan süppedek bele a moziszékbe, győzködve magam, hogy nem hangzott el.
Talán a Marvel Studios-féle Marvel-filmek nem nekem valók. Áldozatai annak, hogy a Disney minél nagyobb közönséget akar megfogni, és nem titkoltan azokra a fiatalokra is céloz, akiknek aztán eladhatja az uzsonnásdobozt, a maszkot, meg a strandpapucsot. Engem már nem lehet meggyőzni másfél óra badasskedéssel.
A Deadpool ezzel szemben megdolgozik a 16-os karikáért.
Sőt, igazából simán rá lehetne sütni a 18-asat is, de a magyar forgalmazó szerint az eggyel alacsonyabb kategóriába belefér pár csonttörés, szétloccsanó agy (és ezt tényleg úgy értsétek, hogy loccsan), leszakadó végtag. Mert a Deadpool nem finomkodik, kemény mészárlást láthatunk benne, ami még épphogy nem megy át rajzfilmesen nevetségesbe, viccessé is csak a főszereplő személyisége teszi. Deadpool tulajdonképpen egy őrült pszichopata, aki folyamatosan poénkodik, láthatóan élvezi, hogy gyilkol (különösen azt, hogy stílusosan gyilkol), és ez a filmben nagyon jól néz ki.
Alapvetően két dolog hajtja: a bosszú és a szerelem. Bosszút akar állni azokon, akik olyanná tették, amilyen lett, és vissza szeretné szerezni egykori párját, akit épp ellenségesei miatt kellett elhagynia. A film csak ritkán megy át érzelgősbe, a romantikus jelenetek is inkább viccesek, mint drámaiak, és ha esetleg egy kicsit is azt gondolnánk, elindul a lelkizés, jön valami beszólás (vagy kiszólás, merthogy Deadpool sokszor beszél közvetlenül hozzánk, a közönséghez), ami feloldja a feszültséget. Rengeteg egyébként a popkultúrális utalás is, némelyik egészen megdöbbentő (mint például a főszereplő órája).
A Deadpool nem csak azzal dolgozik meg a magas korhatárbesorolásért, hogy véres, hanem azzal is, hogy a poénok nagy része valamilyen formában kapcsolódik a szexhez, annak is mindenféle, többször - finoman fogalmazva - nem kimondottan hagyományos fajtájához. Számomra volt néhány jelenet, mikor már soknak éreztem az egymás után következő négy altesti poént, az egész átment olyanba, mintha azt hallanám, ahogy egy kiéhezett perverz akar becsajozni. Többnyire azért nem ez volt a jellemző, és nyugodjatok meg: nem lőttek el minden vicces részt a trailerekben.
A film középpontjában mindvégig a címszereplő áll (akit Ryan Reynolds többnyire zseniálisan alakít), aránylag kevés szerep jut mindenki másnak. Ez annak tudatában nem meglepő, hogy eredetfilmről van szó, és mint olyan, el is lő minden szükséges klisét, de mivel emellett egy csomó rendhagyó dolgot is láthatunk, könnyen túltehetjük magunkat ezeken. Wade Wilson nem a világot menti meg, zsoldosból nem vedlik át hirtelen jótevővé, és nem is akarja, hogy bárki hősként tekintsen rá. Mindent kizárólag maga, illetve végső soron egykori barátnője, Vanessa (Morena Baccarin) miatt tesz.
A mellékszereplők közül a Weaselt játszó T.J. Miller, és különösképp az ő Deadpoolra tett megjegyzései a legjobbak, a gonoszok, azaz Ajax és Angel Dust, illetve Negaszonikus Tini torpedó (ezt a nevet Deadpool sem hagyja szó nélkül) teljesen átlagosak - de nem is nekik kell megdolgozni a közönség szeretetéért.
A Deadpool végre egy felnőttes szuperhősfilm (vagyis antihősfilm, mert ugye Deadpool minden, csak nem szuperhős), amire nagyon régóta vágytunk már. Nincs benne túlhúzott drámázás, nincs fölösleges cukrozás, és van abban valami kielégítő, amikor az ember lassított felvételben azt látja, hogy a rosszarcúak nem csak összerogynak az első lövéstől, hanem áthatol a fejükön a golyó, hátul távozik, és kihoz magával mindent, amit ki kell hoznia. Ryan Reynolds egy jelenetben meztelenül harcol, és nem csak deréktól felfelé látjuk őt, de sikerült remekül belőni azt, hogy ne szuperplánban tolják az arcunkba a hímtagját, viszont nem is takargatják. A szexjeleneteknél nem mutatnak mindent, de mutatják, amit látni kell. És ez felszabadító.
Ha kíváncsiak vagytok egy másik véleményre is, ami Deadpool stílusában íródott, akkor mindenképpen olvassátok el a Puliwood kritikáját is!
(Egyébként a ma délelőtti sajtóvetítésen már azt a változatot mutatták be, aminek stáblistája után két jelenet is van. Maradjatok bent, tényleg megéri.)
