Az Ölégia, avagy Deadpool kinyírja a Marvel-univerzumot című gyűjteményes kötet egy hosszú utazás végső állomása, amelyhez a Fumax hasonlóan gyönyörű kivitelezés mellett megjelent előző Deadpool képregényei vezettek el. Bár nem árt, ha az új kiadvány kézhezvétele előtt túlestek a Deadpool: Zsémbes zsoldos, a Deadpool-alakulat: Ölőhang és a Deadpool-alakulat köteteken is (melyek egytől egyik remek képregények), igazából ezek teljes ismerete nélkül is gond nélkül élvezhető a szószátyár orgyilkos legújabb kalandja, amelyben első körben az egész Marvel univerzumot legyilkolja, majd az irodalmi klasszikusokat veszi célba, a végső leszámolás során pedig már saját alternatív univerzumos másaival találja magát szemben.
Három parádés minisorozatot zsúfoltak be a kötet vaskos borítói közé, és történetről történetre mindig kopik kicsit a narratíva (mindhárom sztorit Cullen Bunn írta, szóval nem szerzőváltás magyarázza mindezt), még a harmadik miniszéria is Deadpool felsőpolcos képregényei közé tartozik - csak épp nem annyira arcletépően zseniális, mint az első sztori, mindössze "csak" simán jó. De haladjunk szépen sorjában.
Rögtön az eredetileg négy füzetben megjelent Deadpool Kills the Marvel Universe történettel kezdünk, ami úgy is a Marvel nagy klasszikusai között említhető, hogy mindösszesen csak nyolc évvel ezelőtt debütált. Egy alternatív univerzumos Deadpoollal ismerkedhetünk meg itt, akit kényszergyógykezelésre küld az X-Men, a terápia viszont félresikerült: átszakad az utolsó kis gát is Wade Wilson tudatában, meghasadt személyiségének szilánkjai helyét pedig egy új hang veszi át, aki nem kevesebbet akar, mint kiirtani a teljes Marvel univerzumot, legyen szó hősökről vagy gonosztevőkről egyaránt. Deadpool mindig is előszeretettel szólt ki az olvasóhoz, törte át a negyedik falat, most viszont ennek már cseppet sem örül, kimondottan zavarja a tudat, hogy egy képregényben éli mindennapjait. A gyilkosságok így lényegében a többi karakter felszabadítását jelképezik, hisz akit kivégzett a vörös-feketébe öltözött mutáns gyilkológép, azzal nem tudnak már mit kezdeni az "Ősatyák", vagyis az írók.
Ez persze nem ilyen egyszerű, és erre maga Deadpool is hamar rájön. A második sztoriban (Deadpool: Killustrated) ezért immár azokat a klasszikus irodalmi műveket (és azok főszereplőit) veszi célba, akik az egyes Marvel-karaktereket ihlethették. Mondanom sem kell, Don Quijote, Maugli, vagy épp a három testőr még csak labdába sem rúghat Deadpool mellett, esélyük sincs a túlélésre. Sherlock Holmes és bandája megpróbál ugyan szembeszállni a világok között vándorló halálosztóval, de még ők is kevesek ehhez. Kár, hogy ezen a ponton kezd az egész sztori kicsit súlytalanná válni, és bár még mindig piszkosul szórakoztató nézni ezt a hömpölygő káosztengert, azért a Marvel hősök elleni hadjárat szintjét nem sikerül megütni.
Végezetül pedig a Deadpool Kills Deadpool sztorinál már a fonalat és végképp elveszíti az olvasó. Cserébe a párhuzamos világok ezer és egy különleges Deadpool variánsa próbál meg kárpótolni bennünket, és többé-kevésbé sikerrel is járnak. A finálé talán elmarad a várakozásoktól, de így is csak hálás lehet az ember azért, hogy mindez így és ebben a formában magyarul is megjelenhetett. Fontos, hogy az Ölégia, avagy Deadpool kinyírja a Marvel-univerzumot lapjait temérdek vér és belsőség tarkítja, szóval nem a legifjabb olvasókat célozza meg a kötet, de akik már közelebbi ismeretséget kötöttek a főhőssel, azok pontosan erre is számítanak. Ahogy említettem, az író végig Bunn marad, a rajzolók azonban cserélődnek - ez kellemes változatosságot biztosít. Cullen Bunn Deadpoollal kapcsolatos munkássága messze nem ért véget ezekkel a történetekkel, mi pedig csak remélni tudjuk, hogy a Fumax idővel a Night of the Living Deadpool, a Deadpool vs. Carnage, Deadpool's Secret Secret Wars, a Deadpool: Back in Black, vagy épp a Deadpool Kills the Marvel Universe Again történeteket is leszállítja nekünk.
