Már a Bosszúállók: Végtelen háború kritikáját is úgy kezdtem, hogy kicsit féltem a vetítés előtt, és nem szeretnék az önismétlés hibájába esni, de az az igazság, hogy tényleg aggódtam a Deadpool 2 miatt is. Annyira imádtam az első részt, annyit nevettem rajta és olyan kedves emlék maradt, hogy izgultam, képes lesz-e David Leitch megugrani azt a bizonyos lécet. Nos, bár a film érdekes ívet ír le, azért bátran kijelenthetem: ez a léc még csak meg sem rezzent, Leitch tökéletesen átsuhant felette.
Tisztázzuk gyorsan, hogy nem kell félni, a most következő sorok teljesen spoilermentesek lesznek. Hamarosan érkezünk a spoileres kibeszélő videóval, de addig is mindenképpen tiszteletben tartjuk a film fordulatait és erre kérünk benneteket is. Mert bizony meglepetésekből nem lesz hiány. Persze azért ne számítson senki sem olyan össznépi döbbenetre, mint az előbb említett Végtelen háború esetében, de azért pár jelenetnél egyszerre szaladt fel a nézőközönség szemöldöke. Ez nagy pirospont, hiszen nem pont a Deadpool 2-től vártuk az ilyesfajta csavarokat.
Az alapkonfliktust már felvázolták az előzetesek: adott egy tini fiú, akit Kábel valamiért el akar intézni, Deadpool viszont mindenáron azon munkálkodik, hogy a srác megérje a stáblistát. Nyilvánvaló, hogy az eltérő álláspontokat nem egy kockás abrosszal leterített konyhaasztal mellett ücsörögve és diskurálva fogják lerendezni, hanem 119 percnyi kőkemény akciót és kendőzetlenül alpári, ugyanakkor végtelenül szórakoztató humort kapunk, több, meglepően komoly jelenettel fűszerezve. Bizony, a Deadpool 2 nem végig nyomja fullban a kretént. Amikor a mókafaktort járatják csúcsra, akkor bőven túltesz az első epizódon is: temérdek Marvel és DC oltás, képregényes és popkulturális utalás tarkítja a filmet, nem fukarkodtak a mocskos beszéddel (bár ez a fordításnak hála néha már kicsit természetellenesen választékos lett), ó és persze a vér is fröcsög tonnaszám. Mégis, az előzetes nem hazudott nekünk, mikor egy családi filmet ígért.
Erre a családi mozira persze még jó darabig nem fogom elvinni a kislányomat, de a Deadpool 2 valóban az egész játékidő alatt a család témakörét boncolgatja, valahogy olyan kifacsart módon, ahogyan az első részt romantikus mozinak is lehetett tekinteni - bármennyire is furán hangzik ez. Néha hangosan ágálunk ellene, de mindenki szeretne szíve mélyén egy család része lenni, az ember egészen egyszerűen úgy lett összerakva, hogy szüksége van a legközelebbi társaira, képtelen a folyamatos magányt elviselni. Ez alól pedig a szuperhősök sem kivételek. A Deadpool 2 megtanítja, hogy a család olykor a legváratlanabb tagokból épül fel, de így is egy nagyon erős köteléket alkot. Nos, érzem már én is, hogy túlzottan elkanyarodtunk az érzelgősebb vonalra, ez is bizonyítja, hogy hatott rám a film, hiszen az új Deadpool mozinak is voltak ilyen kilengései.
A vetítés során többször is rámtört az érzés, hogy basszus, én ide úgy jöttem, hogy végig a térdemet csapkodva akarok röhögni, erre percek óta megállt a humorvonat és a dráma, az érzelmek vannak a csúcson. Aztán bumm, minden kételyemet tarkón csapta egy hólapáttal a következő eszement vicc, ami egyből visszarántott.
Sokkal több karakterrel operál a második rész, mint a 2016-os Deadpool, de mégsem éreztem azt, hogy felesleges mellékszereplők húznák az időt, mindenkinek legalább addig érdemes volt jelen lenni, amíg el nem sült a rá felépített poén. A visszatérő mellékszereplőkön kívül kapunk új szerethető figurákat is, akiket sokáig fogunk emlegetni még akkor is, ha csak pár pillanat jutott nekik, hiszen ezeket a pillanatokat még hetekig emlegetjük majd a haverokkal, mikor újra eszünkbe jut az egyik elmebeteg vicc velük kapcsolatban. Nem mehetünk el természetesen a vörös-fekete rucis örök cimboránk melletti három legfontosabb (és leginkább promózott) karakter mellett. Zazie Beetz remek Dominó lett, az alkotóknak pedig tökéletes sikerült kiaknázniuk az ő szerencséhez kapcsolódó szuperképességét. Akinek mindig mázlija van, azzal bizony elképesztően látványos dolgok történnek a jelek szerint. Beetz kisasszony mindezek alatt egyszerre volt bájos és vagány, ha tényleg elkészül majd a külön X-Force film, akkor én mindenképpen szeretném őt viszontlátni.
Julian Dennison hitelesen hozta Russell haraggal és fájdalommal rendesen átitatott karakterét. Spoilerek nélkül nehéz lenne részletesebben beszélni a kissrácról, de legyen elég annyi, hogy akik attól tartottak, hogy esetleg rajta csúszna el a film, most végre megnyugodhatnak. Azt pedig gondolom senki sem hitte, hogy Josh Brolin esetleg nem lenne tökéletes Kábel. Thanos mellett egy újabb emlékezetes képregényes karakter nevét kell felírnunk Brolin sikerlistájára, a 2010-es Jonah Hexet pedig most gáláns módon felejtsük inkább el. A filmes kábel pont olyan lett, ahogy a képregények lapjain megismertük őt: egy baltaarcú szuperkatona, aki előbb lő, aztán robbant, végül üt, és csak utána kérdez. Ugyanakkor sosem ok nélkül öl, sőt miután megismertük az indítékait, garantáltan mindenki azonosulni tud majd vele.
A látvány terén érezhető, hogy már nem rongyos 58 millióból kellett összerakni az egész filmet, de persze azért nem fogja kiverni a szemünket egy CGI-orgia, erre nincs is semmi szükség. Bár néha kissé esetlenek az animált karakterek, én személy szerint ezt simán meg tudom bocsájtani. A zene ugyanakkor hibátlan, a dalválasztásokért hatalmas pacsi jár az illetékeseknek. A Deadpool 2 cseppet sem rosszabb, mint az első epizód, csupán másképp adagolja a recept hozzávalóit. Ez nem hiba, a végén összeáll az egész és egy kivételesen szórakoztató moziélménnyel lesz gazdagabb az, aki beül rá. Ha rám hallgattok, akkor ti is így fogtok tenni.
Ja, és mindenképpen maradjatok bent a stáblistás jelenetnél is, amiből kettőt kaptok gyors egymásutánjában. Ha ezek lepörögtek, akkor már lehet is összeszedni a kiborult kukoricát, felmarni a kiürült kólás dobozt és szépen elindulni haza. De amíg mennek a kis bónuszjelenetek, addig garantáltan vinnyogni fogtok a nevetéstől, olyan remekül sikerültek.
