Kevésen múlott, hogy néhány évvel ezelőtt Joanne Kathleen Rowling, a Harry Potter-könyvek szerzője és a varázsvilág megálmodója is az ún. cancel culture visszavonhatatlanul kitörölt áldozatává váljon. Az egyébként feminista nézeteket valló írónő vétke az volt, hogy nem tett egyenlőségjelet a transznemű nők és a született nők között. Emiatt több pályatársa, a Harry Potter-filmek egyes színészei is kritizálták, míg a transzneműek elfogadásáért küzdő szervezetek határozottan elítélték, és ún. TERF-nek (trans-exclusionary radical feminist), azaz a transzneműeket kizáró radikális feministának bélyegezték. Akadtak olyanok is, akik védelmükbe vették Rowlingot, mert még ha nem is osztották a nézeteit, az ellene folytatott gyűlöletkampányt elfogadhatatlannak tartották.
Ebbe, mármint az írónővel szemben indított támadások sorába illeszkedik egy idén februárban megjelent regény is. A Manhunt szerzője, Gretchen Felker-Martin a posztapokaliptikus történet egyik antagonistájaként használta Rowlingot, akinek karakterével kegyetlenül végzett.
A szóban forgó regény szinopszisa alapján Felker-Martin írása transz nők és transz férfiak túlélésért vívott küzdelmének groteszk története. A két főszereplő, Beth és Fran a romokban heverő New Englanden vágnak keresztül elvadult férfiakra, pontosabban azok szerveire vadászva, mindezt azért, hogy ők maguk ne jussanak ugyanerre a sorsra. A harmadik protagonista, Robbie pedig minden problémát fegyverrel old meg, miközben azt vallja, hogy a többi ember veszélyt jelent.
Szóval ennek a társaságnak nemcsak a saját démonaival és a már említett elvadult férfiakkal kell megküzdenie, hanem gyilkos TERF-ekkel is, akiknek a vezetője egészen véletlenül Rowling. A történet egy pontján a Knights of JK Rowling kompánia az írónővel együtt egy skóciai kastélyban elevenen elég, miután egyikük bekattan, és mészárlásba kezd. Felker-Martin nemcsak Rowlingot használta fel művében, hanem az írónő álnevét is (Robert Galbraith neve alatt jelent meg többek között a Kakukkszó): a TERF-ek hadihajóját Galbraithnek hívják.
A Manhunt fogadtatása meglehetősen vegyes, ami leginkább annak köszönhető, hogy rendszerint vagy a legjobb, vagy a legrosszabb pontszámot sütik rá az emberek. Gyaníthatóan mindkét táborban vannak olyanok is, akik egyébiránt el sem olvasták. Íme néhány példa:
"Őszintén fel nem foghatom, hogy az Amazon miért árul ilyen tömény rosszindulatot, pénzért, nyilván. De nem csak az epésségével vagy az erőszakosságával van gond, hanem azzal, hogy egyszerűen vacakul van megírva"
- véleményezte a művet az Amazon egyik felhasználója.
Más viszont a Twitteren fejezte ki rajongását a könyv iránt.
"Imádom a szerzőt és a Manhuntot. Ezek a transzfób hullarablók csak azért támadják, mert megijedtek attól, hogy mekkora szeretet övezi Gretchent és az írásait. És mert a könyveit olyan kiemelkedő irodalmi alkotásokként ismerik el, ellentétben Rowling szemetével."
Maga Gretchen Felker-Martin is csak a tüzet szítja ahelyett, hogy egy észszerű mederbe terelt, a nézeteket ütköztető, érvekkel alátámasztott vita kibontakozását sürgetné. Inkább a TERF-ek által kivitelezett review bombingról beszél, a Twitteren pedig azért mozgósítja követőit és támogatóit, hogy ellensúlyozzák a negatív értékeléseket.
Hey all, TERFs are carrying out a protracted and high-volume review bombing of MANHUNT. If the spirit moves you, I'd appreciate you leaving a good review to balance things out.https://t.co/7eBSt6sitg
— Gretchen Felker-Martin (@scumbelievable) April 19, 2022
Olvasatlanul természetesen mi sem tudjuk megítélni a Manhuntot, egy rövid szinopszis és pár kiragadott idézet aligha alkalmas arra, hogy kritikát fogalmazzunk meg róla. Az viszont kétségtelen tény, hogy témaválasztása és Rowling kinyírása, valamint az új keletű médiafigyelem miatt botránykönyv lehet belőle, és az ilyen általában jót tesz az eladásoknak, függetlenül az irodalmi értékétől.
