Epikus metal Finnországból - ezt ígéri a Battlelore lemeze, ami ugyebár kissé kilóg a honfitársak által képviselt stílusok közül, a finneknél inkább a durvább zenék hódítanak, vagy épp a darkot glammal keverő, HIM-re hajazó szenvelgések. Oké, ott a Nightwish, amihez valóban szegről-végről hasonlítható a Battlelore, de Kaisa Jouhki énekesnő dallamai jóval egyszerűbbek, hangja pedig mérföldekkel kezdetlegesebb, mint Tarjáé vagy Anette-é.
Valahogy a zene is olyan kis műanyag érzéseket kelt, mintha egy bezárt hűtőszekrényből nyomnák a fiúk a fémet. Van ám hörgős férfiénekesük is, és bár számomra nehezen elviselhető módon köpi a vért, még mindig több őszinteséget rejt a hangja, mint társnőjéé. Esetleg hallgathatnának sok-sok korai Gatheringet, és kiszedhetnék a merevítőket a kezeikből / torkaikból, akkor olyan 2-3 év múlva lehet ebből akár átlagosan jó zenekar is. Addig viszont sajnos átlagosan semmilyen.
2/5
„Béna másolat, bár biztosan nagyon lelkesek..."