Éveken, sőt évtizedeken át megkérdőjelezhetetlen alapvetésnek gondoltuk azt, hogy Batman a jófiú, örök nemezise, Joker pedig a gonosztevő. De lehetséges, hogy valójában végig tévedésben voltunk? Mi lenne, ha megfordulnának a szerepek? Erre a kérdésre (és még jóval többre) keresi a választ Sean Murphy 2017 októberében indult nyolcrészes minisorozata, a Batman: White Knight, ami immár magyar nyelven is elérhető egy igazán impozáns kiadvány formájában. Már önmagában azért is kuriózumnak számít a kötet, mert nem csak az írói feladatokat látta el Murphy, hanem ő volt a rajzoló is, de a Batman: Fehér Lovag messze nem csak ezért különleges.
Noha eredetileg a Batman: White Knight a szokványos DC Universe kiadványok között jelent meg, teljesen egyértelmű volt, hogy egy alternatív univerzumban játszódó történetről van szó. A kiadó viszont 2018 őszén elindította a DC Black Label brandet, amely zászlaja alatt (akár a brutalitás, akár a témaválasztás miatt) kifejezetten felnőtt olvasóknak szánt, komolyabb képregényeket jelentetett meg. Nem túl meglepő módon a White Knight gyűjteményes kötete is már ezzel a plecsnivel a borítóján került fel a polcokra, nincs ez másként a magyar kiadás esetében sem.
Joker, a jó fej
Ebben a párhuzamos univerzumban is jin és jang módjára fonódik össze Batman és Joker párosa, akik nem létezhetnének egymás nélkül, mindkettejük karaktere funkcióját veszítené, ha a másik kiesne a képből. Ezzel a témával sokszor és sok képregény foglalkozott már, a Fehér Lovag viszont jóval tovább gondolta, mint korábban megjelent társai. Már rögvest történetünk elején berúgja az ajtót az első fordulat: Batman egy különösen durva hajsza után nem csak leamortizálja a várost, hanem Jokert is elkapja, a rendőrség szeme láttára kegyetlenül megveri, majd lenyom a torkán egy doboznyi beazonosítatlan kísérleti gyógyszert. A tabletták hatására váratlan dolog történik: Joker megszűnik többé Jokernek lenni. Elméje szilánkos darabkái újra összeállnak, immár nyoma sincs a tébolynak és az őrületnek, újra Jack Napier válik belőle. Frissen visszaszerzett ép tudatát pedig egyetlen dologra használja fel: igazságot akar szolgáltatni saját magának és a városnak is azáltal, hogy a Fehér Lovaggá válik.
Az átlagon felüli intelligenciával rendelkező Napier gyorsan felmenteti magát Joker bűnei alól (amelyek itt azért jóval minimálisabbak, mint amiket a "fő" képregényes univerzumban megismerhettünk, nem bizonyítottak rá például még soha emberölést), majd egyből belekezd a korrupt és romlott város megtisztításába, nevezetesen el akarja távolítani a kontroll nélkül igazságot osztó Batmant arról a képzeletbeli trónusról, ahová a minden húzása felett szemet hunyó rendőrség és a városvezetés felültette őt. Villámsebesen kiderül, hogy egyáltalán nincs is nehéz dolga. Batman ugyanis valójában egy felelőtlen vadállat, akit cseppet sem izgat, hány embert veszélyeztet, mikor egy bűnözőt vesz üldözőbe, vagy mekkora anyagi kár keletkezik, mikor tetőkön hajt át a Batmobillal. Gotham polgárai viszont nem felejtenek, különösen az a szegényebb réteg nem, akiknek a legjobban fáj a Denevérember "áldásos" tevékenysége.
Na, azért mégsem annyira...
Sean Murphy azért végez zseniális munkát (azon túl, hogy szédítően tökéletesen illeszkedik a narratíva és a kötet képi világa, egyedi stílusa remekül passzol ehhez a különleges sztorihoz), mert itt nem áll meg. Nem egyszerűen megfordítja Batman és Joker helyzetét, és hőst csinál az egyikből, míg bukott bajnokot a másikból, hanem tovább mélyíti a karaktereket. Napier ugyanis valójában nem egy földre szállt angyal, és bár nem gyilkosságokkal, bombákkal és mérges gázzal, de azért most is térdre akarja kényszeríteni a várost, csak most épp egy politikusként - aki sokak szemében gond nélkül megfeleltethető a szupergonoszok egy másik alternatívájának.
A fókusz egyértelműen Jokeren (illetve Jack Napieren) és Batmanen van, de persze a Denevércsalád apraja-nagyja, és Batman ellenségeinek java is tiszteletét teszi a nyolc füzetből összefűzött történet során. Pár gazfickónak érezhetően csak töltelékszerep jutott, de Batman társait jó látni az élő lelkiismeret megtestesítőiként, Mr. Fagy szerepeltetése különösen jól sikerült, és mindenképp ki kell térnünk arra a Harley Quinnre, akinek karaktere rögvest egy hatalmas csavarral gazdagodott, amit természetesen nem akarok itt és most ellőni nektek - ugyanígy a katartikus lezárást is ismerjétek meg inkább ti magatok. Már csak azért sem szeretnék spoilerezni, mert a Batman: Fehér Lovag egy olyan kötet, amelyet mindenkinek olvasnia kell, aki akár csak egy kicsit is kedveli Batman és Joker párosát, vagy csak simán a komolyabb, felnőtteknek írt képregényeket. A Fehér Lovag úgy tud elszakadni a szuperhősös zsáner kliséitől, hogy közben nem hasonul meg, nem akarja látványosan levetkezni magáról azt, amiből építkezik.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy évek múltán a Batman: Fehér Lovagot olyan klasszikusok mellett fogjuk majd emlegetni, mint az Alan Moore-féle A gyilkos tréfa, vagy Jim Starlin mesterműve, a Halál a családban. Nagy öröm, hogy mindennek magyar nyelven is részesei lehetünk, a hazai kiadó előtt pedig nyitva áll a folytatás lehetősége is, hiszen az Egyesült Államokban már megjelent a folytatás, a szintén nyolcrészes Batman: Curse of the White Knight, Murphy pedig már a harmadik felvonást tervezi.
