Amikor a jelöltek listáját kihirdették, már akkor világossá vált, hogy a 96. Oscar-gála legnagyobb esélyese Christopher Nolan filmje, az Oppenheimer lesz, amely az összes fontos kategóriában képviseltette magát, és nem érdemtelenül. A díjátadón aztán az Oppenheimer nem is nagyon hagyott másnak lehetőséget a szoborszerzésre, összesen hét díjat zsebelt be.
Nolan rendezése ezzel olyan rekordot állított be, amit legutoljára az 1959-es Ben-Hurnak sikerült, ezzel pedig egy meglehetősen elit klubba csatlakozott.
Az Oppenheimer összesen hét kategóriában diadalmaskodott (legjobb film, legjobb rendezés, legjobb férfi fő és mellékszereplő, legjobb operatőr, legjobb vágás, legjobb zene), ezzel pedig olyan teljesítményt ért el, amelyet rajta kívül három másik alkotás tudott csak, mióta létezik a gála.
Azokról a filmekről van szó, amelyek egyetlen este alatt a legjobb film, rendező, színész és férfi mellékszereplő díját is behúzták. Ez legutoljára William Wyler Ben-Hurjának sikerült, amelyet 1960-ban szórtak meg szobrokkal, és előtte is csak két műnek jött össze ez a bravúr: az 1944-es A magam útját járomnak (Leo McCarey rendezésében, Bing Crosby főszereplésével), és az 1946-os Életünk legszebb éveinek (szintén Wyler követte el, Fredric March pedig a főszerepben látható).
A Ben-Hur egyébként egy másik VIP-klubnak is a tagja: a legtöbb Oscart nyerő filmekének. Rajta kívül ebben egyedül a Titanic és A Gyűrűk Ura: A király visszatér található, mindegyik 11 szobrot vitt haza.
