Erre az emberek többsége azt válaszolná, hogy nem. A világháló az életünk szerves részévé vált, napjaink jelentős részét töltjük böngészéssel, aminek vitathatatlan, hogy vannak negatív mellékhatásai. De vajon jobb lenne, ha minden a régiben maradna?
Mi, online újságírók ilyen szempontból nehéz helyzetben vagyunk. Nemhogy azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy évig ne nyissunk böngészőt, a hétvégéket beleértve is minden nap gép elé kell ülnünk, a közelünkben kell tartani a mobiltelefont, hogy képben legyünk a világ történéseivel, továbbadhassuk azokat olvasóink számára. Épp ezért érdekes Paul Miller, a The Verge nevű IT magazin újságírójának története, aki egy napon elhatározta, hogy szakít az internettel, és onnantól egy éven keresztül mindent offline módon igyekszik megoldani. Mást várt, mint amit most, egy év elteltével érez.
"Most arról kellene mesélnem, hogy hogyan oldotta meg minden problémámat. Megvilágosultnak kellene lennem. "Valódibbnak" kellene éreznem magam. Tökéletesebbnek." - írja Miller. Elmondása szerint eleinte minden úgy alakult, ahogy várta:
"És hadd mondjam el nektek, minden remekül kezdődött. Megálltam, és szagolgattam a virágokat. Az életem tele volt kellemes meglepetésekkel: személyes találkozók, frizbizés, kerékpározás, és görög irodalom. Fogalmam sem volt arról, hogyan csináltam, de megírtam a regényem felét, és majd' minden héten leadtam egy esszét a The Verge-nek. Az első hónapok egyikében a főnököm aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy mennyit írok, ami sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő.
Közel 7 kilót vesztettem anélkül, hogy próbálkoztam volna. Vettem néhány új ruhát. Az emberek folyton azt mondogatták, hogy milyen jól nézek ki, milyen boldognak látszom. Egyik alkalommal a terapeutám szó szerint hátbaveregette magát.
Kicsit unott voltam, kicsit magányos, de gyönyörű tempóváltásnak éreztem. Augusztusban azt írtam, hogy az unalom és a stimuláció hiánya arra késztet, hogy olyan dolgokat csináljak, ami valóban érdekel, mint az írás és az időtöltés másokkal".
De ez az örömmámorban való fürdőzés nem tartott nála sokáig. Ugyan azt érezte, hogy jobban kommunikál az emberekkel, a pozitív érzéseket nemsokára negatívak váltották fel:
"2012 végére rájöttem arra, hogy hogyan hozzak új típusú rossz döntéseket az interneten kívül. Felhagytam a pozitív offline szokásaimmal, ezeket új offline helyettesek váltották fel. Ahelyett, hogy az unalmat és a stimuláció hiányát tanulássá és kreativitássá formáltam volna, a passzív felemésztés és a szociális meghátrálás irányába torlódtam.
Egy évvel később már nem biciklizek annyit. A frizbimen gyűlik a por. A legtöbb héten egyszer sem megyek sehova más emberekkel. A kedvenc helyem a kanapém. Feldobom a lábam a kávézóasztalra, játszok egy videojátékkal, és hallgatok egy hangoskönyvet. Választok egy agyatlan játékot, mint a Borderlands 2 vagy a Skate 3, és magamba merülve mozgatom az ujjaimat, irányítva a karaktereket a játék világában, miközben agyam a hangoskönyvön, vagy épp semmin nem jár."
Szintén érdekes, hogy állítása szerint a legtöbb problémája ugyanúgy megjelenik, nem számít, hogy internetezik-e vagy sem, csak más formában találkozik vele. Idegennek érezte magát a társadalomban. A felmérés tehát bizonyította, hogy az internet hiánya rövidtávon boldogít, hosszútávon viszont kívülállóvá tesz. Illetve talán azt is, hogy saját hajlamunkat a boldogtalanságra vagy elégedettségre nem külső dolgok határozzák meg, csupán belekényelmesedni nem szabad semmibe.
Nektek mi a véleményetek erről?
