Alapvetően minden ország más médiaszabályozással és televíziós irányelvekkel dolgozik, így felesleges azonnal és gondolkodás nélkül felkapni a vizet a cenzúrán. Olykor érthető okok húzódtak meg a változtatások mögött, de akadnak egészen extrém esetek is. Egyrészt más az ingerküszöb az gyermekeknek szánt műsoroknál az erőszak és a testiség tekintetében nyugaton és keleten, másfelől pedig a japán és az amerikai humor sem épp hasonlatos, szóval a következőkben felsorolt esetek között bőven akadnak olyan cenzori döntések, amelyekkel nem nehéz egyetérteni. Szép számmal találhatunk viszont érthetetlen megoldásokat, amelyek láttán nem véletlenül kerekedett hatalmasra a tévénézők szeme.
Dragon Ball Z
Leginkább a véres részletekből és a szexuális utalásokból vettek vissza a Dragon Ball Z esetében, mikor elkészítették a szinkronos verziókat a nyugati közönség számára - ezzel egyébként nagyrészt kinyírták Master Roshi (Zseniális Teknős) karakterét, aki az eredeti japán változatban egy igazi perverz. Olyan apróságokra is ügyeltek azonban, mint például a profán kézjelek: módosították az összes olyan jelenetet, ahol valamelyik szereplő jelzésértékűen kinyújtotta a középső ujját. Néha azért sikerült átesni a ló túloldalára, ilyen volt például, mikor a Saiyan Saga során Tien Shinhan elveszíti egyik karját, majd kijelenti, hogy semmi gond, vissza fog nőni. Mivel Tien egy ember, ez alapvetően elég furán hangzik - bár ki tudja, mire képes valaki, akinek három szeme van.
Kanyarodjunk is gyorsan az igazán hajmeresztő részhez: nyugaton teljesen törölték a halál fogalmát a Dragon Ball Z-ből, pedig a túlvilág fontos része volt a történetnek. Azok a szereplők, akik meghaltak, egészen egyszerűen csak egy "másik dimenzióba" kerültek át az angol szinkron szerint. Még furább volt az, ahogy a pokol kérdését kezelték. A történet szerint ugyanis Goku egyszer ide is eljut, és két "HELL", azaz "POKOL" feliratú pólóban feszítő fickóval találkozik. Nos, a faramuci helyzetet úgy oldották meg az USA-ban, hogy átrajzolták a pólókat: így végül a HFIL betűszó díszelgett rajtuk, ami annyit tesz, "Home for Infinite Losers", vagyis "Otthon a végtelen vesztesek számára".
Pokémon
Az odáig még teljesen rendben van, hogy 9/11 fényében az Egyesült Államokban végül egy ideig nem vetítették le a Tentacool and Tentacruel és The Tower of Terror címeket viselő epizódokat, hiszen az elsőben óriási tengeri pokémonok toronyházakat rombolnak le, a másodiknál pedig a cím kapcsán juthatott az emberek eszébe a tragédia. Az országban érthető módon ekkor nagyon érzékenyek voltak erre a témára. Még azt is el lehet fogadni, hogy miért nem nézhették meg az amerikai gyerekek azt a részt, amiben Porygon szerepelt, ebben az epizódban ugyanis olyan villódzó fényhatások voltak (pár másodperc erejéig gyorsan villózva váltakozik a vörös és kék fény), amelyek epilepsziás rohamot válthattak volna ki egyeseknél - Japánban ez több mint 700 nézőnél elvileg be is következett.
Egy másik részt végül erősen megvágva bemutatták az USA-ban is, de előtte hosszú ideig tiltólistán volt. Ebben az epizódban egy tengerparti városkába látogatnak el hőseink, ahol a Rakéta csapat egyik tagja, James elindul egy szépségversenyen. A siker érdekében felfújható műmelleket pakol magára; ez verte ki a biztosítékot az illetékes hatóságoknál. A fegyvereket sem szeretik nyugaton: az egyik epizódot azért kellett törölni a Pokémon sorozatból, mert a benne szereplő vadőr pisztolyt fog a gyerekekre - az senki sem zavart, hogy így hatalmas lyuk keletkezett a történetben. Ugyancsak a kukában végezte egy olyan rész, amelyben nem lila, hanem fekete bőrrel ábrázolták a Jynx nevű pokémont, aki így sokak szerint úgy nézett ki, mintha "black face" sminket viselne - így nevezték, mikor egy fehér színész koromfeketére mázolva játszott el (általában gúnyos, sztereotip módon) egy fekete embert (ugyanezen okból létezik olyan Dragon Ball változat, amelyben Mr. Popo bőre kék színű).
Idáig tehát még többé vagy kevésbé meg is lehet érteni a változtatásokat, törléseket és ideiglenes tiltásokat. Azt viszont nehezen lehet magyarázni, miért kellett a rizsgolyókat kicenzúrázni a sorozatból. Bizony, ezt a tradicionális japán ételt valamiért nem látták szívesen a Pokémon nyugati változatában. Brock egyszer a rizsgolyókat "lekvárral töltött fánkoknak hívja", később pedig számos esetben teljesen át is rajzolták őket, hogy inkább egy keksz vagy egy szendvics kerüljön a helyükre.
Yu-Gi-Oh!
Nyilván a legnagyobb gond a Yu-Gi-Oh! esetében is az erőszakkal volt, valamint a különböző fegyverek megjelenítésével. Változatos módokon próbáltak meg az amerikai tévénézők elé kerülő kiadásban megszabadulni a különféle kézifegyverektől, az viszont nem teljesen világos, hogyan gondolhatták helyénvalónak az alábbi megoldást. Én legalábbis nagyon szívesen ott lettem volna azon a meetingen, ahol a 4Kids tévécsatorna egyik vezetője tapsikolva rábólint arra az elképesztő ötletre, hogy (ahogy azt az alábbi képen ti is láthatjátok) hétköznapi pisztolyok markolászása helyett a szereplők egyszerűen nyújtsák ki a mutatóujjukat, és formáljanak a kezükkel fegyvert - pont úgy, ahogy azt egy négyéves kisgyerek csinálná.
A halál tényét ebben a sorozatban is teljes mértékben figyelmen kívül hagyták, az elhalálozott szereplők nemes egyszerűséggel a "Shadow Realmbe" , vagyis az "árnyékvilágba" kerültek át. Mindez akkor vált igazán kellemetlenné, mikor például a Battle City Tournament során Yugit egy olyan gépezethez erősítették, aminek borotvaéles korongjai levágták volna a lábát, ha veszít. Ezt úgy sikerült átvariálni, hogy az Egyesült Államok gyermekeinek szánt változatban a gép egy "árnyékvilág korongot" kezelt, ami bizony bármennyire is tragikusan hangzik, az árnyékvilágba küldte volna főhősünket, ha hozzáér a lábához. Hasonlóan szerencsétlen eset volt az is, mikor egy olyan üvegtetőn folyt a harc, ami vereség esetén felrobban, így a vesztesek leesnének egy... árnyékvilágba vezető portába. Avagy az eredeti verzió szerint értelemszerűen halálra zúzták volna magukat a zuhanást követően.
Sailor Moon
Különösen durva erőszaktól nem kellett tartani a nyugati közönségnek a Sailor Moon sorozat esetében, cserébe viszont sikamlósabb tartalom bőven akadt benne. Pillanatok alatt megszületett a döntés, miszerint a címszereplő meztelen testét el kell takarni ikonikus átváltozása közben, továbbá nem láthattunk domborodó idomokat, mikor például fürdőt vett, de azért cifrább megoldásokban sem volt hiány: az eredeti japán változatban Sailor Uranus leszbikus, Sailor Neptune pedig biszexuális, nem mellékesen szeretők, ezért ölelgetik egymást annyiszor. Nos, ezt úgy sikerült feloldani, hogy az amerikai verzióban unokatestvéreket csináltak belőlük akik... hát, a jelek szerint nagyon jóban vannak egymással.
Nyugi, még ezt is tudták fokozni: lehet, hogy nem is tudtatok róla, de az eredeti japán változatban Malachite szerelme, Zoicite bizony nem egy nő, hanem egy férfi volt. Egy meleg kapcsolatot azonban nem tűrhettek el a nyugati cenzorok, így nőt csináltak Zoicite-ból. A Fish Eye nevezetű karakter ugyancsak ilyen transzformáción esett át, belőle is nőt varázsoltak a sorozat több nyugatra készül lokalizációjában is - nyilván azért érezték ennek szükséget, mert egy újabb meleg szereplőről volt szó.
És még mindig nem értünk az extremitás hegységének csúcsára, ugyanis szót kell ejtenünk a Sailor Starlights csapatról is, melynek három tagja civilben férfi, átváltozásukat követően viszont női hősök lesznek belőlük (az eredeti mangában csak férfinak öltöztek, de az animében már tényleg átváltoztak). Ők a Sailor Moon: Sailor Stars nevezetű ötödik és egyben utolsó évadban szerepeltek, ami egészen a közelmúltig nem került adásba nyugaton, mivel egészen egyszerűen túlzottan sok részletet ki kellett volna benne cenzúrázni, és követhetetlenné vált volna így a narratíva - legalábbis ez az indok terjed sok helyen, de arról is lehet hallani, hogy a egészen egyszerűen nem lehetett korábban licencelni. A Viz Media végül 2014-ben megszerezte a jogokat, és elkezdték az egész sorozatot kiadni DVD-n, majd streamelni is a Hulu rendszerén keresztül, tavaly novemberben értek a végére.
