"Az életben csupán két dolog biztos: a halál és az adó." - tartja az ezer és egy helyen elsütött mondás, de nyugodtan idevehetjük harmadik állandó sarokpontnak azt is, hogy gyakorlatilag mindig kell egy új Transformers rajzfilmsorozat, ami segít eladni a Hasbro legfrissebb járművekké alakuló robotjátékait. Az elmúlt években azonban számomra egyre kevesebb örömteli percet nyújtottak ezek a szériák, noha a 1984 és 1989 között futott G1-es sorozat évadait imádtam. Utoljára a 2002 és 2006 között vetített Unicron Trilogy (Transformers: Armada, Energon és Cybertron) volt számomra emlékezetes, de a 2010-ben indult Transformers: Prime óta egyre kedvetlenebbül nézek bele a legújabb próbálkozásokba; a Transformers: Prime-ot, a Transformers: Robots in Disguise-t, az egész Prime Wars Trilogyt és a Transformers: Cyberverse-t is hamar elengedtem. Most viszont egyetlen egy nap alatt ledaráltam a Netflixen debütált War for Cybertron Trilogy első felvonását.
Pedig az alapok változatlanok: most is azon a Cybertron bolygón járunk, ahol az Autobot és a Decepticon frakciók vívják soha véget nem érő háborújukat. Az alkotóknak azonban sikerült mindösszesen hat epizód alatt annyi új ötletet és csavart beleszuszakolni ennek a történetnek a ki tudja már hányadik adaptációjába, hogy az egész üdének, frissnek tud hatni, ez pedig nem kis teljesítmény. Lesznek persze olyan pálfordulások, amelyekre a régi motorosok előre számítanak majd, de például Bumblebee karakterét sikerült teljesen újraértelmezni annak köszönhetően, hogy ezúttal igazából nem is az autobotok sorait erősíti. Bizony, a jó öreg sárga kis robot most a történet elején még egyik oldalon sem áll, mindössze megpróbál magányos farkasként túlélni Cybertron cseppet sem szívderítő világában.
A szereplőgárda abszolút a G1-es időket idézi, visszaköszön egy halom régi kedvenc. Külön öröm volt számomra egy csomó klasszikus, G1-es női autobot felbukkanása is. Közülük talán Arcee lesz a legtöbbek számára ismerős, noha nála sokkal nagyobb szerepet kap Chromia, Moonracer, és főleg Elita-1, aki egyenrangú társa Optimus Prime-nak az ellenállók élén.
Abszolút érződik az alkotói szándék, miszerint végre a legkisebb nézők mellett a régi, G1-es rajzfilmeken nevelkedett, mára felnőtt rajongókat is vissza akarják csábítani, ehhez pedig a narratíva komolysága és az egész hangvétel is illeszkedik.
Egyáltalán nem csak móka és kacagás tölti ki a hat részt, ez pedig piszkosul jól áll a Transformers: War For Cybertron Trilogy - Siege-nek - cseppet sem véletlen a hosszú cím, ismét egy trilógia első részét kaptuk csak meg, érkezik a későbbiekben a folytatás is, ami az első évad zárását látva kötelezőnek mondható.
Biztos vagyok benne, hogy a látványvilág kicsit megosztó lesz, ugyanis a CGI alapokat keverik némi animés beütéssel, ezt a módszert több netflixes anime esetében is láthattuk már (Altered Carbon: Resleeved, Ghost in the Shell: SAC_2045). A korábbi próbálkozásokkal ellentétben viszont itt nem hat fájóan műnek mindez, talán épp azért, mert egyetlen emberi szereplőt sem láthatunk, a robotoknak pedig jól áll ez a minimális műanyag hatás.
Sajnos a magyar feliratról azonban nem tudok jókat mondani, és mivel alapvetően sem túlzottan nehéz a sorozat nyelvezete, bátran ajánlom ennek mellőzését azoknak, akik minimális ismeretséget kötöttek már az angol nyelvvel. Szinkron úgysincs, szóval az angol hang adott, emellett tényleg csak akkor pillantsatok le a magyar feliratokra, ha mindenképp szükséges.
