Kanan Jarrust a legtöbb Star Wars-rajongó a Lázadók animációs sorozatból ismeri, és közülük sokan bizony azzal is tisztában vannak, hogy nem ez a közönségkedvenc jedi eredeti neve. 66-os parancsot megelőzően Kanant még Caleb Dume néven ismerték a jedik és a klónkatonák. A Szukits gondozásában két gyűjteményes kötetben a hozzá kapcsolód Marvel képregénysorozat jelent meg. A Star Wars: Kanan - Első vér képregényről közel lehetetlen lenne úgy mesélni, hogy nem ejtünk szót előzményéről, a Kanan, az utolsó padavan című kiadványról, így pár mondat erejéig először az ebben taglalt történéseket foglalom össze.
Korábban egyébként külön cikkben gyűjtöttük össze azon jedik (és egyéb erőhasználók) névsorát, akik túlélték a kánon szerint 66-os parancsot, ezt az írást a linkre kattintva tudjátok elolvasni.
A Greg Weisman által írt, és Pepe Larraz rajzaival illusztrált Kanan, az utolsó padavan szinte rögvest a 66-os parancs kiadásával indul: az Uralkodó utasítását követően galaxisszerte a jedik ellen fordulnak a klónok, és szinte az összes mestert, lovagot és padavant lemészárolják. A Kaller bolygón pontosan ezzel szembesül Caleb Dume és mestere, Depa Billaba (ő egyébként a Baljós árnyak mozifilmben bukkant fel először, később pedig A klónok támadásából sem maradt ki, illetve a Lázadók sorozatban is többször tettek róla említést). Depa Billaba mester életét adta az ifjú Calebért, aki eztán kényszerű száműzetésbe vonult, lecserélte a nevét, és mindenki előtt titkolta, hogy valaha is jedi (pontosabban padavan) volt. Caleb, illetve immár Kanan történetét később részletesen bemutatta nekünk a Lázadók széria, ez a képregény viszont azt mesélte el, hogyan vált a fiatal padavanból egy önálló, független zsivány, aki képes túljárni a Galaktikus Birodalom eszén is. A sztori végén visszaugrottunk a jelenbe, ahol Kanan Jarrus és a Szellem legénysége ismét a Kaller bolygó felé vette az irányt, az utolsó oldalakon pedig Kanan csúnya sebet kapott.
Itt kapcsolódunk bele újra az események sodrásába a Kanan - Első vér kötettel, de gyakorlatilag a fináléig csak pár pillanat erejéig időzünk a jelenben, a narratíva fő vonala igazából még távolabb repít bennünket a múltba. Abba az időbe, mikor Caleb még tanoncként gyakorolt a jedik templomában, és csak álmodozott arról, hogy egy mester padavanjának válassza őt - erre persze hamar sor is kerül. Jobban megismerjük Depa Billaba múltját, valamint a mester és újdonsült tanítványa legelső kalandjait. Okosan, de tudatosan mutatja be a szerző azt a folyamatot, ahogy egy kalandvágyó ifjonc első körben még vigyorogva veti bele magát a háborúba, a nyilvánvalóan elkerülhetetlen veszteségek tükrében viszont gyorsan megváltozik a harcokról alkotott képe.
Az alkotógárda változatlan maradt a korábban említett Kanan, az utolsó padavanhoz képest. Minimálisan érződik a rajzfilmes vonal a rajzokon, de ez remekül áll a karaktereknek, elvégre Kanant pont egy animációs sorozat miatt ismertük meg. Bár valódi feszültség nem nagyon érhető tetten, hiszen egyrészt pontosan tudjuk, a fiatal padavan mindent meg fog úszni, mesteréért pedig ugyancsak feleslegesen izgulnánk, hiszen az ő sorsát is megismertük az előző részben.
Mindezek ellenére a Kanan - Első vér egyetlen pillanatig sem válik unalmassá vagy feleslegessé. Mindig is érdekesnek tartottam a klónháborúk azon ritkán pedzegetett részletét, hogy a jedi rend gond nélkül küldött gyerekeket is életveszélyes küldetésekre, egyből a frontvonalra. Ez a képregény bemutatja, hogy itt tényleg nem móka és kacagás volt a padavanok élete, személyes kedvenceimmé pedig azok az oldalak váltak, ahol ha minimális szinten is, de a sötét oldal is bekerült a képbe.
A lezárásban egyébként visszatérünk a jelenbe, és az idősebb Kanan aktuális sztoriszálának végére is pont kerül, de talán ez a legkevésbé izgalmas részlete az egész kötetnek. Ez elmúlt években több olyan, maradandó élményeket nyújtó mellékszereplővel is megajándékoztak bennünket a különböző Star Wars produktumok, mint Kanan Jarrus, én pedig nagyon remélem, hogy közülük többen is megkaphatják idővel azt a törődést, ami most neki jutott.
