Feltűnik a színen egy gonosz, beszélő polip, erre négy pingvin azonnal akcióba lendül. A mogorva képű parancsokat osztogat, a csapat lángelméje tervet eszel ki megfékezésére, az őrült tekintetű bombákat köhög fel az összecsapásra felkészülvén, míg a legkisebb arra vár, hogy neki is kiemelt feladata legyen. Ők a közismert Madagaszkár pingvinjei, és ez a banda legfiatalabb tagjának megdicsőülése. A négyfős szupercsapat, vagyis Kapitány, Kowalski, Rico és Közlegény már az eddigi Madagaszkár-mesékben is kitűntek a játékidőből (nem ritkán ellopva a show-t a többiek elől), de a róluk készült animációs sorozat is nagy sikernek örvend. Épp itt volt hát az ideje, hogy a sokat próbált tollas veszedelmek egy egész estére lefoglaljanak minket a mozik termeiben is, az újbóli bemutatkozás pedig pazarul sikerült nekik.
A sztori szempontjából nincs új a nap alatt, ugyanis az alkotók a legjobb recepthez nyúltak, amihez csak tudtak egy animációs film esetében: fekete-fehér hőseink ugyanis megkapják megérdemelt eredettörténetüket. Kezdetben bolyhos totyogókként találkozunk velük, és míg a nézőtéren felharsannak az első kacajok, addig a vásznon a pingvinek elhatározzák, hogy levedlik magukról a cukiság skatulyáját, és átlényegülnek akciózó kémekké, afféle uszonyos James Bondokká. A csapat keménymagjához ekkor csapódik hozzá az újonc Közlegény, aki – mint azt a bevezetőben is olvashattátok – keresi még önmagát, és mindennél jobban vágyik az elismerésre, amit egy ördögi, világuralomra törő polip, a félelmetes nevű Dave segít elő. Rájöhettetek már, hogy a forgatókönyv esetében nem érdemes Oscar-díjas minőséget várni, azonban kit érdekel az olykor kissé bugyuta, de a szívnek mégis kedves háttér, ha szerethető karakterekkel és jóféle, kortalan humorral szórakozhatjuk végig a játékidőt?
Az egység agytrösztje, Kowalski most bizonyára különféle eszeveszett opciókat hozna fel amellett, hogy miért ajánlott esélyt adni a filmnek, de a valóság az, hogy a főbb indokok egy részéről már olvashattatok pár sorral feljebb. Tudniillik a Madagaszkár pingvinjei a fiatalokat és idősebbeket egyaránt megcélzó vicces helyzet- és karakterkomikumokban és a gyönyörűen megrajzolt jelenetekben a legerősebb, ráadásul mindegyik pingvin olyan sajátos személyiséggel bír, ami a lehetőségek széles tárházát nyújtotta az íróknak.
Bár garantáltan nem lehet panasz az eredeti hangokra sem (a gonosz polipot például John Malkovich, hőseink egyik legfőbb segítőjét pedig Benedict Cumberbatch szólaltatja meg), a magyar szinkron – ahogyan az animációs filmek esetében ez már megszokott – ismételten remekel. A hangjukat kölcsönző színészek jól hallhatóan kellemes légkörben vették fel szövegeiket, és lelkesedésük a nézőkre is percek alatt átragad. Hiába, Reviczky Gábornak vagy éppen Kerekes Józsefnek (Family Guy - Peter, Garfield vagy éppen Jim Carrey) köszönhetően a poénok is jobban fogyaszthatók.
Jóllehet a Madagaszkár pingvinjei sem hibátlan alkotás, hiszen a magával ragadó iram és hangulat ellenére is képes helyenként megtorpanni, továbbá egy-két jobban eltalált mellékkarakter több játékidőt is kaphatott volna, és egyesek inkább érezhetik a sorozat hosszúra nyújtott epizódjának, mintsem önálló mozinak, mégis tökéletesen ellátja azt a feladatot, amiért megalkották. És kivételesen itt nem a stúdió bankszámlájának növelésére, hanem a kortól és nemtől független szórakoztatásra gondolok.
4/5
