Az Amazon Studios hamarosan érkező sci-fi minisorozata, a Blade Runner 2099 egy meglepő, de izgalmas irányvonalat követ, amikor azt a stílust választja, amely inkább az 1982-es eredeti Blade Runnerre emlékeztet, mint Denis Villeneuve 2017-es folytatására, a Blade Runner 2049-re. Tom Burke, aki az egyik főszereplője lesz a sorozatnak, nemrégiben egy interjúban árulta el, hogy a Blade Runner 2099 az eredeti film barokkos, eklektikus világát idézi, amely a kultúrák és időszakok keverékét hozza létre. Ez az irányvonal egyaránt váratlan és indokolt, hiszen a sorozatnak nagy örökséget kell cipelnie, és a stílusválasztás nem csupán esztétikai kérdés, hanem alapvető a történet és a hangulat szempontjából is.
Az első Blade Runner film világa egy nyomasztó, jövőbeli Los Angeles, amelyet az eső, a neonfények és a folyamatosan zakatoló gépek határoznak meg. Ez a film a cyberpunk műfaj alapvető példájává vált, és a társadalom, a mesterséges intelligencia és az emberi létezés kérdéseit feszegette. A Blade Runner 2049 ugyan szintén mély filozófiai és vizuális szempontból gazdag mű, de Villeneuve inkább a film noir és a disztópikus világon túlmutató, epikusabb, szellősebb tájakat választott. A folytatás ugyan megőrzi az eredeti film hangulatát, de a szellősebb, tágasabb városi területek és a távoli helyszínek miatt kevésbé a városi élet, inkább a táj és a csend dominál.
A Silka Luisa által készített sorozat a 2099-es évek Los Angelesében játszódik, és annak a világnak a jövőjét mutatja be, amelyet Ridley Scott és Villeneuve megteremtettek. Burke elmondása szerint a sorozat hangulata, ha nem is pontosan olyan, mint az első film, de annak esztétikai világához sokkal közelebb áll. A sorozat igazi kihívása, hogy hogyan lehetne fenntartani az eredeti film borongós, szürreális atmoszféráját úgy, hogy közben ne tűnjön utánérzésnek, hanem friss, új irányt adjon a történetnek.
Az Blade Runner 2049-et, amely az utóbbi évek egyik legelismertebb sci-fi alkotásává vált, rendkívül magas költségvetéssel készítették, ami lehetővé tette a lenyűgöző vizuális megoldásokat és a monumentalitást. Azonban éppen ezért nem érdemes egy újabb, hasonlóan grandiózus megközelítést alkalmazni, hiszen a stílus emulálása könnyen kifulladhatott volna. Ezen a ponton a sorozatnak nem szükséges a Blade Runner 2049 olyan kifinomult, de költséges technikai szintjét másolnia, hanem inkább az első film szűkebb, koszosabb, utcai hangulatát kell visszahozni, amit az alacsonyabb költségvetés is lehetővé tesz.
Az új széria így lehetőséget ad arra, hogy a sorozat egy új stílust, de mégis a franchise gyökereit kövesse, és miközben megőrzi az eredeti film erőteljes társadalomkritikáját és filozófiai kérdéseit, friss módon közelítse meg a jövő világát. Az, hogy a sorozat a Blade Runner 2049-hez képest egy szűkebb, de inkább a városi életet és az abban rejlő társadalmi problémákat felvázoló stílust választott, egy jól megfontolt döntés. Burke is hozzátette, hogy a sorozat alapvető kérdései a mesterséges intelligenciához és az emberi léthez kapcsolódnak, amelyek az első film örökségét tovább viszik.
A Blade Runner 2099 tehát az eredeti filmhez hűen, de új megközelítéssel, modern technikai eszközökkel kívánja feltárni a jövőt, miközben a már ismert, ikonikussá vált elemeket is tisztelettel kezeli. A sorozat stílusa, amely jobban összhangban áll az 1982-es film sűrű, esős, cyberpunk világával, nagyobb szabadságot ad arra, hogy a jövő kérdéseit új szemszögből és szorosabb, személyesebb fókuszban tárja fel.
