Hirdetés

5+1 megdöbbentő kulisszatitok a CGI előtti horror-klasszikusokról

|

A régi idők nagy horrorfilmjei nem egyszer igazán "rendhagyó" körülmények között készültek.

Hirdetés

Küszöbön áll a halloween előtti időszak, ami sok horror-rajongó számára egyet jelent: felkutatni és megnézni a kedvenc filmjeiket, illetve azokat, amiket esetleg még nem láttak. A hideg éjszakák, a sűrűn leszálló köd és teraszokat díszítő kifaragott sütőtökök mellett a hangulat is pont megfelelő ahhoz, hogy félelmetes filmekkel riogassuk magunkat.

Nem árt azonban, ha tudjuk, hogy a CGI előtti forgatások sokszor legalább annyira ijesztőek voltak, mint maguk a horror-klasszikusok. A digitális trükkök hiányában mind a színészek, mind a stáb sokkal komolyabb fizikai és lelki kihívásoknak volt kitéve a munkafolyamat során, amely még sötétebbé teszi az egyébként kultikus műveket.

Az alábbiakban megmutatjuk, milyen kulisszatitkok bújtak meg a legismertebb horror-klasszikusok sikerei mögött, értelemszerűen ehhez is kell némi gyomor, szóval ha nem bírjátok a műfajt, akkor csak óvatosan. 

Hirdetés

1. Igazi méheket használtak a Kampókézben

Bernard Rose Kampókéz (1992) című filmjében minden egyes méh valódi volt. A film azóta igencsak híressé vált (csúcs)jelenetében, a főszerepet alakító Tony Todd testén és szájában méhek százai hemzsegtek. Todd így mesélt a horrorisztikus jelenetről:

"A torkomba helyeztek egy speciális fogászati eszközt, amely megakadályozta, hogy bármi is a légcsövembe vagy a nyelőcsövembe kerüljön, én pedig kemény voltam, és kibírtam azokat a perceket."

Az óvintézkedések ellenére a színészt a forgatás alatt összesen 23-szor csípték meg a méhek, ám az ügyvédje igazán leleményes volt - minden egyes csípésért 1000 dolláros bónuszt alkudott ki Todd-nak, amit maradéktalanul meg is kaptak.

Virginia Madsen, aki Helen Lyle-t, a végzős diáklányt alakította a filmben, saját bevallása szerint allergiás volt a méhekre, így érthető módon komolyan szorongott a méhes felvételektől. Rose azonban azt mondta, szerinte valójában nem is allergiás a színésznő, inkább csak fél tőlük, ezért gondolja azt, hogy baja lenne a csípésüktől. A forgatás előtt letesztelték a színésznőt, és kiderült, igazából csak a darazsakra allergiás, a méhekre nem, de azért a biztonság kedvéért a felvételek alatt végig készenlétben állt egy csapatnyi mentőorvos, hogy közbelépjenek, ha bármi is történne. További biztonsági óvintézkedésként kizárólag fiatal méheket használtak, mivel azoknak a mérge nem olyan erős, mint a kifejlett példányoké, és szintetikus méhkirálynő-mérget kentek a színészekre, hogy a méhek ne támadják meg őket.

2. Sissy Spacek 3 napig disznóvérben aludt a Carrie forgatása alatt

Brian De Palma kizárólag azért adott esélyt Sissy Spaceknek a Carrie castingjára (Stephen King: Carrie című művének 1976-os adaptációjában), mert szívességet tett a férjének, Jack Fisknek, aki a film díszlettervezője volt. Spacek elhatározta, hogy bármi áron, de megszerzi a szerepet, ezért egy olyan matrózruhában jelent meg, amelyet még a középiskolában viselt, nem mosott fogat, nem mosott arcot, és vazelint kent a hajába, hogy koszosnak és ápolatlannak tűnjön. A színésznő megkapta a szerepet, ám a forgatás első napjától kezdve elkülönült a többi színésztől, hogy csendes magányában ugyanolyan sebezhető mentális állapotba tudjon kerülni, mint a regénybéli Carrie. A báli jelenet után, amikor Carrie-t disznóvérrel locsolják le, Spacek három napig disznóvérben aludt, hogy ne essen ki a szerepéből.

3. Breaktáncos zombik rángatóztak a Busanba tartó vonaton

Ez némileg kakukktojás, mert nem klasszikus CGI-mentes filmről beszélünk, de mindenképpen érdekes sztori: Yeon Sang-ho a 2016-os Vonat Busanba - Zombi expresszcímű film rendezője azt akarta, hogy a zombik ne csak csoszogva vonszolják magukat, hanem kiszámíthatatlan rángatózó mozgásokat végezzenek. Hogy a színészeknek segítsen elsajátítani ezt a fajta igencsak természetellenes mozgást, Yeon felbérelt egy csapat break-táncost, hogy azok speciális koreográfiát készítsenek a filmhez, és felkészítsék a zombikat a forgatásra. A színészeknek nagyon furcsa mozdulatokat kellett megtanulniuk. Úgy kellett mozogniuk, mintha több testrészük is törött lenne, illetve kifordult volna a könyökük vagy a válluk.

Az abnormális mozdulatsorok miatt azonban a munkamániás apát, Seok-woo-t alakító Gong Yoo-nak még több kihívással kellett szembenéznie a harci jelenetek során, hiszen percekbe telt, mire egyáltalán követni tudta a zombik mozdulatait, így azt sem tudta, hogyan támadjon rájuk és hogyan védekezzen a felé csapkodó furcsán álló testrészek ellen. A zombik ráadásul mindig mozogtak, ha megrúgták vagy megütötték őket, újra felkeltek és tovább rángatóztak, de kétségkívül egyediek és hitelesek lettek.

Nem akarsz lemaradni semmiről?

Rengeteg hír és cikk vár rád, lehet, hogy éppen nem jön szembe GSO-n vagy a social médiában. Segítünk, hogy naprakész maradj, kiválogatjuk neked a legjobbakat, iratkozz fel hírlevelünkre!


4. Egy kétszeresen amputált embert használtak A dologban

John Carpenter The Thing (A dolog, 1982) című filmjének elképesztő technikai effektjeit Rob Bottin készítette, aki mindössze 21 éves volt, amikor beszállt a gyártási munkálatokba. Az egyik legjobb általa készített effekt az a mellkason tátongó (fogas) seb, amely akkor tűnik fel, amikor Cooper (Richard Dysart) defibrillátort használ Norrison (Charles Hallahan), mire az annak mellkasból kibukkanó szörny-fogak leharapják a karjait. A forgatásra egy üvegszálas műtestet készítettek, amelyet Hallahanra erősítettek. A mellkasba egy hidraulikus szerkezetet szereltek, amely a zseléből, viaszcsontokból, gumiból és zselatinból készített, élethűnek tűnő karokra csattant.

Ezeket a karokat Joe Carone-ra, egy kétszeresen amputált emberre erősítették, aki Dysart maszkját viselte. A zárószerkezet leszakította a műkarokat, a vér pedig a levegőbe spriccelt, miközben Carone a hátborzongatóan valóságosnak tűnő amputált karjaival hadonászott a levegőben. Bottin éjt nappallá téve az effektek tökéletesítésén dolgozott, így a forgatás végére teljesen kikészült: vérző fekélye volt, végkimerüléssel küzdött és kétoldali tüdőgyulladást kapott.

5. Forgatható szobából fröcskölt a vér az Elm utcában

Wes Craven Rémálom az Elm utcában (1984) című filmjének azt a jelenetét, amikor Glent (Johnny Depp) Freddy Krueger (Robert Englund) elragadja lefelé, az ágyán keresztül, majd a lyukon át gejzírként előtörő vér egészen a plafonig spriccel, egy forgatható szobával valósították meg. Mindent leszögeztek, majd az egész szobát a feje tetejére állították. Nagyjából 833 liter művért használtak fel, ami vízből, piros ételfestékből és (hogy besűrűsödjön) plakátfestékből állt. A vörös keveréket egy speciális szerkezet segítségével "lőtték ki" az ágyon lévő lyukon keresztül. A lövés azonban nem egészen úgy sikerült, ahogyan azt eltervezték: a víz a mennyezeten lévő lámpába ütközve áram alá került, és megrázta a szerkezetet kezelő férfit (aki túlélte a balesetet). A másik problémát a film alacsony költségvetése okozta. Motoros szerkezetre nem tellett, ezért kézzel forgatták a stábtagok a speciális szobát. Amikor azonban a véres víz szétfröccsent, a személyzet elvesztette a szoba felett az irányítást, mire az váratlanul forogni kezdett. Bár nem így tervezték, a felvétel ezáltal annyira hátborzongatóbbá vált, hogy végül megtartották.

6. Hányási szüneteket tartottak A texasi láncfűrészes mészárláson

Tobe Hooper A texasi láncfűrészes mészárlás (1974) című filmjének egyik leghajmeresztőbb része az a vacsorás jelenet, amelyben szadista fogvatartói Sallyt (Marilyn Burns) kínozzák. A forgatás helyszíne Texas volt, a hőmérséklet jóval 38 fok fölé kúszott, a jelenetet pedig kereken 26 órán keresztül vették fel újra meg újra. A szobában olyan émelyítő bűz terjengett az állati belsőségek, húscafatok és csontok miatt, hogy a Bőrpofát alakító Gunnar Hansen azt mesélte, folyton cserélni kellett az asztalon lévő ételeket is, mert azok folyton megromlottak és savanyú bűzt árasztottak, kiváltképp a tejtermékek.

Joseph Lanza, A texasi láncfűrészes mészárlás szerzője azonban ennél sarkosabban fogalmazott: azt mondta, a hőség és a bűz olyan nagy volt, hogy a stábtagoknak ki kellett szaladgálniuk a szabadba hányási szüneteket tartani, és azért, hogy legalább egy kis időre friss oxigénhez jussanak. Burns számára rettentő nehéz volt a forgatás, amely során (a verekedős jelenetben) elájult, Hansen pedig véletlenül megvágta az ujját a kellék késsel, aminek elvileg nem szabadott volna sérülést okoznia.

"Amikor a film végén megőrültem, és csak hisztérikusan nevettem, az nem színészi játék volt" - nyilatkozta később a színésznő. "Tényleg hisztérikus rohamot kaptam a gondolattól, hogy még egyszer vissza kell mennem felvenni a jelenetet".

Ti melyik filmeket láttátok ezek közül? Esetleg van olyan filmes sztoritok, amivel kiegészítenétek a listát?

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)