A nosztalgia az egyik legerősebb érzés, és a legjövedelmezőbb is, ha azt nézzük, hogy csak az elmúlt egy-két évben mennyi olyan alkotás került a mozikba vagy valamelyik streaming platformra, amely egy régi kedvencre épít. Az HBO-nak minden pénzt megért, hogy a Jóbarátok szereplői újra összeálljanak egy különkiadás kedvéért. A Sony egyik legnagyobb dobása volt Tom Holland Pókemberét megtámogatni Peter Parker korábbi megformálóival (Andrew Garfield, Tobey Maguire) és ikonikus gonoszokkal (Willem Dafoe, Alfred Molina). A Marvel valószínűleg kasszát fog robbantani azzal, hogy a Deadpool 3-ban még egyszer utoljára visszatér Hugh Jackman Rozsomákként. A DC bízik abban, hogy Michael Keaton Batmanje elvonja a figyelmet a Flash filmben a botrányos Ezra Millerről.
Számos példát hozhatnánk még fel a nosztalgia erejére, amit elsősorban bevételszerzésre használnak fel a stúdiók, de néha kreativitással is párosul a dolog, és születnek olyan rebootok, amelyek vagy minőségi módon szolgálják ki a közönség igényeit, vagy ritkább esetben túl is mutatnak a fanservice keretein.
Az alábbiakban bemutatunk tíz olyan - sok esetében kultikus - sorozatot, amelyeknek a koncepciójában benne van a potenciál, hogy modern körítéssel vagy éppen más megközelítéssel ki lehessen belőlük hozni még valamit. Természetesen a cikk célja nem az eredeti - az idő által megszépített - tartalmak értékének megkérdőjelezése, hiszen sokan őrzünk kellemes emlékeket róluk, ezeket nagy becsben is tartjuk, viszont ha már a hollywoodi producerek úgyis mindenből pénzt szeretnének látni, akkor akár el is játszhatnánk a gondolattal, hogy milyen újrázásoknak lenne értelme.
Íme tíz tévésorozat, amit szerünk érdemes lenne rebootolni:
Columbo (1971)
Noha Peter Falk 2011-ben itt hagyott minket, leghíresebb szerepe, Columbo örökre velünk marad. A tévétörténelem megkerülhetetlen része a ballonkabátos nyomozó, aki szokatlan módszerekkel göngyölíti fel az ügyeket és mindig visszafordul még egy kérdésre. A sorozat tíz évadot ért meg, 2003-ban zárult le, azóta pedig számos elképzelés látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogyan lehetne leporolni a Columbo nevet. A legszimpatikusabb mind közül az, hogy Mark Ruffalo főszereplésével készüljön egy új sorozat, aki habitusában, gesztikulációjában és kicsit még kinézetében is hajaz Peter Falkra, ráadásul az 55 éves színész maga is Columbo-rajongó. Bár rendőrös sorozat rengeteg van, olyan atmoszférával és főhőssel rendelkező, mint a Columbo, egy sincs ezen kívül. A saját magának való, az egyszerűségre törekvő, az ellenfeleit látszólagos naivságával és pipogyaságával becsapó, a gyilkosokkal gyakran elmejátékot vívó karakter üde színfoltja lehetne a modern sorozatgyártásnak, Ruffalo stílusa pedig egyedi ízt adhatna neki.
A szupercsapat (1983)
Az 1983-tól 1987-ig, öt évadon keresztül futott A szupercsapat egyszerű ötletre épült: négy ártatlanul elítélt amerikai katona megszökik, és miközben menekülnek az igazságszolgáltatás elől, segítenek az útjukba eső rászorulóknak. Hannibal (George Peppard), Bolond Murdock (Dwight Schultz), Szépfiú (Dirk Benedict) és Rosszfiú (Mr. T) sokunk gyermekkorának hősei voltak, akiknél el sem tudtunk képzelni menőbbet, a jellegzetes verdájukról nem is beszélve. 2010-ben már kapott egy rebootot a koncepció, ám filmként: abban Liam Neeson, Bradley Cooper, Sharlto Copley és Quinton "Rampage" Jackson alkották a szupercsapatot Joe Carnahan rendezésében, de sajnos hiába érdemelte meg, nem becsülték annyira a rajongók, mint kellett volna, szóval nem született folytatása. Az új A szupercsapat sorozat akár a filmváltozat színészeivel is megvalósulhatna, viszont Liam Neeson már 70 éves, így szükség lehet vérfrissítésre. Érdekes lenne látni, miképpen próbálná meg a négy karakter tisztára mosni a nevét a mai rendkívül fejlett világban, és nem csupán egyszer két órában, hanem sok epizódon keresztül, különböző aktuális emberi sorsokkal találkozva.
A simlis és a szende (1985)
Bruce Willis ugyan már visszavonult a színészkedéstől, de a pályafutásának klasszikusait bármikor visszanézhetjük, és bepótolhatjuk az olyan kevésbé ismert gyöngyszemeket is, mint A simlis és a szende, amelyben Cybill Shepherddel évődtek öt évadon keresztül. Ez volt az a sorozat, amely meghozta Willis számára a hírnevet (három évvel a Die Hard előtt rajtolt el!), itt szerettek bele sokan először a csibészes mosolyába, és Shepherd is ennek köszönhetően került ismét a reflektorfénybe. A Blue Moon nyomozóiroda körül forgó történetet a rejtélyek, a parádés párbeszédek, a karakteres főszereplők és a közöttük lévő szexuális feszültség mozgatta, erre a receptre pedig akármelyik tévécsatornán vagy streaming platformon lenne kereslet, ha sikerülne találni két olyan színészt, akik között megvan a kémia és szórakoztató az adok-kapok az előadásukban. Az sem feltétlenül szükséges, hogy befutott nevek legyenek, hiszen lehetne ez olyan ugródeszka valakinek, mint Bruce Willisnek volt a '80-as években, csak legyen meg a szükséges simlisség/szendeség hozzá.
Sliders (1995)
John Rhys-Davies idei Comic-Conos részvételére sokan pont a Sliders miatt voltak kíváncsiak, hiszen a színész többek között Arturo professzorként lopta be magát a szívekbe. Az 1995-ben elrajtolt, mára már kultikussá vált sorozatban egy végzős egyetemista (Jerry O'Connell) felfedezi, hogy meg lehet nyitni egy alagutat a párhuzamos világok között, találmányát pedig a már említett professzorával, a legjobb barátjával (Sabrina Lloyd) és egy véletlenül csatlakozó énekessel (Cleavant Derricks) próbálják ki, csakhogy az otthoni koordináták törlődnek, ezért furcsábbnál furcsább világokon keresztül jutva próbálnak meg hazatalálni. A multiverzum jelenleg elképesztő népszerűségnek örvend és még éveken keresztül téma lesz a Marvelnek köszönhetően, ennél tehát soha nem lesz jobb alkalom arra, hogy megvalósulhasson egy Sliders reboot, amelyben szerethető és kellően változatos figurák szembesülnek az élet furcsaságaival, sokszínűségével a szürreális utazásaik során.
Csillagkapu (1997)
Roland Emmerich 1994-es filmje indította el a sci-fi franchise-t, de az 1997-ben, Richard Dean Anderson főszereplésével bemutatott sorozata hozta meg a jól megérdemelt sikert (ebben szerepel az a Christopher Judge is, aki Kratos orgánumát szolgáltatja nekünk). A film eseményei után játszódó Stargate SG-1, avagy nálunk simán csak Csillagkapu tíz szezonon át táplálkozott az egyiptomi, a görög és a norvég mitológiákból, megteremtve új fajokat (mint a goa'uldok, a replikátorok és az Ori), bemutatva fantasztikus világokat, izgalmas fordulatokat. A sorozatra azonban rányomta bélyegét az elmúlt két évtized, ráférne a modernizálás, arról nem is beszélve, hogy túlkomplikálta és egy idő után nyomon követhetetlenné tette az elején lefektetett mitológiát, szóval a leghasznosabb az lenne, ha újra nekifutnának, az aktuális technológiáknak köszönhetően még látványosabb körítéssel, hiszen ebben a spin-offokkal is bővített univerzumban bőven lenne még potenciál.
Firefly (2002)
Joss Whedon sci-fi és western műfajokat ötvöző sorozata a Fox egyik legígéretesebb tartalma volt, ám a csatorna elkövetett egy rakás bakit (például gyenge idősávba rakta és nem a megfelelő sorrendben vetítette az epizódokat), így nem csoda, hogy a nézettség elmaradt a vártól és az elhivatott rajongók is csak annyit tudtak elérni, hogy az egyetlen elkészült évadot lezárják egy filmmel. A széria egyik legnagyobb érdeme, hogy sztárt faragott Nathan Fillionból és ugródeszkaként szolgált olyan színészek számára is, mint Alan Tudyk, Morena Baccarin és Summer Glau. Karaktereik egy csapásra belopták magukat a szívünkbe, a csapatdinamika és a történetmesélés pedig profi volt - nem csoda, hogy azóta is többször felmerült a reboot kérdése, viszont a dolgot nagyban megnehezíti, hogy Whedon lényegében pária lett Hollywoodban, és a szereplőgárdát is nehéz lenne újra összetrombitálni (pláne hogy Ron Glass sajnos 2016-ban elhunyt). Egy soft-reboot viszont beleférhetne, amelyben Nathan Fillion visszatérhetne mentorként, hogy a Firefly-osztályú Serenity űrhajó új legénységének útját egyengesse.
Hősök (2006)
Tim Kring szuperhősös drámasorozata még abban az időben rajtolt el, amikor az Marvel és a DC nem telítették el a piacot a tartalmaikkal, ennek köszönhetően pedig izgalmas volt nézni azoknak a hétköznapi embereknek a történetét, akik felfedezik, hogy különleges képességekkel rendelkeznek, és megismerhetjük, hogy ez miképpen hat ki a saját életükre, valamint másokéra is. Az egyéni sztoriszálakat felvonultató, ugyanakkor egy átfogó narratívával rendelkező produkció egyedi karaktereinek és mögöttes mondanivalóinak köszönhetően napjainkban is megállná a helyét, elég csak arra gondolni, hogy a The Boys vagy az Invincible is sikeres tudott lenni a gigászok mellett, pontosan azért, mert másként közelítették meg a hősöket, mint a Disney és a Warner alkotásai (a Heroes Reborn megpróbálkozott a folytatással 2015-ben, de tizenhárom epizód után befuccsolt). Egy gondolatolvasó rendőr, téridő-manipulálásra képes irodista, mások képességeit utánozni tudó ápoló vagy hozzájuk hasonlók sorsát bárki szívesen figyelemmel követné most is, nemde?
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Jericho (2006)
A CBS poszt-apokaliptikus drámája bemutatta, hogy mi történik akkor, ha váratlanul egy nukleáris gombafelhő jelenik meg a távolban, a helyszín pedig egy kis kansasi város, Jericho. A helyiek teljesen elzáródnak a külvilágtól és káosz lesz úrrá rajtuk, amikor szembesülnek vele, hogy talán ők az egyetlenek, akik életben maradtak. A kommunikáció megszűnik, az erőforrások vészesen fogynak - ez mind szociálisan, mind fizikailag próbára teszi az embereket. Az elképzelés nagyon izgalmas, de a megvalósítás sajnos csak két évadig tartott (2006 és 2008 között) ki, az azt követő eseményeket már csak képregény formájában ismerhettük meg. A feszültség, a hogyan tovább miatti kíváncsiság, az ismeretlentől való félelem miatt sokan elnézték a sorozat hibáit, ez az atmoszféra pedig remek alapot adhatna egy reboothoz, amelyben már kevesebb B-filmes megoldást és megkérdőjelezhető húzásokat kaphatnánk. Talán a helyszín is változhatna, Amerika helyett máshova áthelyezve a sztorit, de a szomszédban zajló háború miatt valószínűleg nem Európa lenne a legbölcsebb alternatíva.
Flashforward (2009)
A Lost által keltett hullámokat meglovagoló sorozatok egyike, amelynek különlegességét a szürreális premisszája adta: az első részben ugyanis minden ember eszméletét veszti a Földön két percre és tizenhét másodpercre, ez alatt pedig beletekinthettek a jövőjükbe, egészen pontosan a hat hónappal későbbi életükbe. Természetesen ez nem a véletlen műve volt, és nem is tréfa, az FBI pedig bele is fog a nyomozásba, hogy kiderítse, mi történt. Az összeesküvésekre alapuló sztoriknak mindig megvan a maga rajongóbázisa, a FlashForwardnak azonban nem volt lehetősége kibontakozni olyan konspirációs nagyágyúk mellett, mint a 24, ezáltal egyetlen évadot követően elkaszálták - ez már csak azért is szomorú, mert hatalmas cliffhangerrel ért véget a 22 epizódot megért történet. Sokkal több lett volna ebben, amit egy rebootban ki is lehetne aknázni, ha mondjuk egy tehetséges író újra adaptálná a sorozat alapjául szolgáló regényt, a Robert J. Sawyer írásában, 1999-ben megjelent Flashforwardot.
Hazudj, ha tudsz (2009)
A Paul Ekman tudományos felfedezésein alapuló sorozatban egy hazugságszakértő csapat segít felfedni az igazságot az egyes bűncselekményekkel kapcsolatban a bűnüldöző szerveknek. A nyomozásaik során a testbeszédet, a mimikát, a mikrokifejezéseket figyelik és igyekeznek rájönni, hogy ki mond igazat, ki nem. Persze ez nem is olyan egyszerű, mint elsőre tűnik, hiszen lehet, hogy valaki azért mutatja a szégyen jeleit, mert elcsent egy csokit a boltból, nem pedig azért, mert valami durvábbat tett. A Tim Roth parádés főszereplésével készült sorozat 2009-től 2011-ig futott, három évadon keresztül élvezhettük, ahogy Dr. Cal Lightman átlát mindenkin és mindenen, miközben a magánéletbeli problémáit is igyekszik megoldani. A temérdek fantáziadús ügynek megágyazó erős koncepcióhoz egy karizmatikus főhős társult, ebben a kettőben pedig sokkal több lett volna három szezonnál, így örömmel látnánk, ha a FOX kezdene valamit az ötlettel. Ehhez azonban szükség lenne egy olyan egyedi színészre, mint Roth, aki jelenlétével képes uralni a jeleneteket.
Ti mit gondoltok a fentiekről? És mely rebootolásra érdemes sorozatokkal egészítenétek ki a listát?
