Elnézve a cikk címét, nem lesz nehéz a válasz - igen, az Enterprise 64 és 128 az, amelyből a gyártott mennyiség egy negyede (C64re kivetítve ezt a számot azt jelentené, hogy több, mint 4 millió C64 lett volna Magyarországon. Persze ez csak játék a számokkal.)
1982 a házi számítógép piac robbanásának éve volt az Egyesült Királyságban - legfőképp a ZX Spectrum megjelenése miatt hihetetlenül felpezsdült a piac. Egy Locumals nevű hongkongi kereskedőcég úgy döntött, megbízza az angol Intelligent Software nevű céget egy házi számítógép kifejlesztésére. Az Intelligent Software akkortájt sakkszámítógépek fejlesztésével és eladásával foglalkozott, vezetője egy nemzetközi nagymester, David Levy volt.
A fejlesztés alatt a masina kódneve DPC volt, amelyben a PC véletlenül sem Personal Computert jelent (akkortájt nem is igen használták még ezt a kifejezést), a betűszó feloldása damp-proof course, azaz "nedvességvédelmi tanfolyam" volt, és mindez azért, ha valaki véletlenül elhagyná a terveket a buszon (!), akkor félre lehessen vezetni a konkurenciát. A gépnek további kódnevei is voltak megjelenése előtt: Samurai, Oscar, Elan és Flan. Érdekesség, hogy 1984 márciusában a Popular Computing Weekly angol újság hetilap 12 hónapos előfizetést ajánlott a legjobb nevet beküldőnek. Az előfizetés nyertese a Teflon Computers nevet javasolt a cégnek, merthogy semmilyen név nem ragadt meg a vállalaton. Kicsivel később eldőlt, hogy a cég végleges neve: ENTERPRISE Computers Ltd.
Az eredetileg 1984 áprilisára tervezett megjelenéskor 80000-es előrendelés létezett a gépre, amelyet ekkor még nagyon várt a közvélemény. Azonban a gép megjelenése 1985 májusára csúszott, amikor már olyan 16 bites kiválóságok készültek a piacra, mint az Amiga 1000 és az Atari 520 ST, és a nagy konkurens Amstrad is piacra dobta már a CPC 464-et.
Az Enterprise emulálta az Amstrad rendszerét, az AMSOFT-ot, amely a kezdő géptulajdonosok életét volt hivatott megkönnyíteni. A gépet nyugat-Európa több országában árulni kezdték, nem túl nagy sikerrel, azonban az élet nem állt meg: egy 1985 szeptemberben rendezett kiállításon megjelent az EXDOS (lemezvezérlő egység) is, illetve kiállították az Enterprise 128-at (a 64-esre abszolút nem volt kereslet, ebből nagy nehezen Egyiptomnak sikerült 4000 darabot eladni.)
Még 1986-ban terveztek egy PW360 nevű modellt, amely az Amstrad PCW 8256 versenytársa lett volna, azonban ekkor a cég már nagy bajban volt, és kevéssel később csődbe is ment.
A 80000 legyártott példány után maradt raktárkészletből mintegy húsz ezer darabot Magyarország vásárolt meg, így a valaha gyártott összes Enterprise negyede kis hazánkba került. A gép nagyon népszerű a gyüjtők körében, egyedi kinézete és még ma is tiszteletet parancsoló tudása miatt.
A forgalmazás története
Erről hadd idézzem az Enterprise múzeum nevű oldal ide vonatkozó részletét:
"1987 május 19-én a Magyar Divatcsarnok Lotz-termében mutatták be. Az Enterprise teljes körű supportját idehaza a Novotrade vállalta, folyamatosan biztosítva az alkatrész és program ellátását, valamint a magyar szabványoknak megfelelő átalakítását (hálózati csat., kézikönyv). A forgalmazást a Centrum Áruházak végezte 16 900 Ft-os áron - még ÁFA nélkül. 1988 januárjától az ÁFA bevezetése miatt a gép ára 19 080 forintra emelkedett, de immár magnó nélkül is meg lehet vásárolni 15 800 forintért. Az áremelkedés nem okozott visszaesést az eladásokban, részben amiatt, hogy hamarosan OTP-részletre is lehetett vásárolni gépet, mindössze 3 900 forint előleg befizetésével. (Ez időtájt Angliában már a megmaradt raktárkészletet árusították ki: a 64K-s gépért 60 fontot, a 128K-s gépért 90 fontot (akkori árfolyamon ez 7 740 Forint!) kértek. A 3.5"-ös meghajtót beépített EXDOS kártyával 180 fontért (15 480 Ft) kínálták, míg idehaza hiánycikk volt a floppy.) 1989 nyarára a Novotrade és a Centrum kapcsolata annyira megromlott, hogy a Centrum által át nem vett gépeket a Novotrade saját üzletében (2C áruházában) kezdte árulni, bekerülési áron, mindössze 11 900 forintért (magnóval együtt). Az utolsó gép 1990 márciusában talált gazdára, ezután a két cég - többször elhangzott fogadkozásaik ellenére - befejezte a hardware kiegészítők és programok forgalmazását, magukra hagyva a felhasználókat. Összesen több mint 20 000 darabot adtak el. Magyarországon kétféle gépet árultak: az angol és a német (kétnyelvű) változatot. Az importált gépek már a gyártás befejezése utáni raktárkészletek felvásárlásából származtak. A németországi megmaradt készletekből később még 3 000 gépet sikerül eladni a Szovjetunióba, ahol hálózatba kapcsolva kazahsztáni iskolákban használták."
Ez a három év viszont igen dicső 3 év volt az Enterprise tulajoknak, hiszen a 8 bites "Arénában" az ő gépük a nagyobb tudású, erősebb modellek közé tartozott. Gyakorlatilag az Enterprise szoftverkínálatának nagyobb része is a magyar 'kapcsolatnak" köszönhető, hiszen a nem túl sikeres géphez a szoftverházak sem nagyon fejlesztettek programokat, magyar fejlesztők pedig nemcsak eredeti címeket készítettek, hanem Spectrum játékokat is konvertáltak rá jócskán.
Azok a jó kis magyar barkácsfejlesztők
Az Enterprise egyik legfontosabb utólagos hardvereszköze a Spectrum emulátor kiegészítő volt, amely teljesen magyar szabadalomként született meg. Két féle megoldás is létezett akkortájt, amely hardveresen emulálta a Spectrumot. Az első megoldás, amely rendelkezett bizonyos tervezési hibákkal jellemzően a kor gyermeke volt: " a Spectrum emulátort eddig négyszer tervezték át az éppen kapható elektronikai alkatrészek illetve a gyártók igényeinek megfelelően" - mindez egy igen gyenge minőségű nyákon történt. A későbbiekben a közösség lelkes tagjai többször is áttervezték a létező emulátort, illetve új ROM-okat készítettek az emuláció számára, amelynek egy hatalmas hibája volt: nem támogatta az EXDOS-t, azaz floppyról nem lehetett tölteni az emulátor használatakor, illetve az Enterprise saját botkormányát, illetve a hozzá csatlakoztatott külső joystickot sem "látta". Cserébe a kedves felhasználó a létező 1-200 natív Enterprise program helyett igen szép nagy mennyiségű Spectrum program elérési lehetőségét kapta, amely érdekessége az volt, hogy a különböző törések miatt egy adott programból több verzió is a"piacon" volt, így meg lehetett találni azt, amelyik a legjobban futott az emulátoron.
Az Enterprise hazai pályafutása alatt számtalan kiegészítő hardver készült (szinte mind idehaza), ezek közül ami említésre méltó (az emulátor mellett): Soros vonali illesztőkártya (egérhez), Turbó kártya (6MHz-es procisebesség),Digitális IC Teszter, IDE vezérlő kártya, IBM PC/XT merevlemez vezérlő kártya, XT billentyűzet illesztő kártya, memóriabővítések.
Maga a hardver
Itt a cikk végén azért említsük meg, milyen hardver is volt az Enterprise 64/128
Processzor: Z80A, 4MHz
RAM: 128K, bővíthető - 3900k-ig
Videó memória: 64K ( a központ memóriából)
ROM: 48K (angol gép) / 64k (német gép)
Szöveges képernyő: 38x24; 78x24
Grafikus képernyő: 672x512 (256 szín)
Hang: 3 csatorna + 1 csatorna fehér zajgenerátor (sztereo)
Két speciális áramkör: NICK, DAVE
Beépített szövegszerkesztő (WP)
Billentyűzet: fólia-tasztatúra, 69 bill. + beépített joystick
méret: 40 x 27 x 2,5 cm
A gép 8 bites versenytársainál kiemelkedőbb tudású volt, többféle grafikus módot kezelt 2,4,16,256 szín megjelentetésével HI és LO-RES felbontásban. A szöveges képernyő a 40 karakteres alapmódot használta, de lehetett 80 karakteres módra is kapcsolni, s az üzemmódokat soronként lehetett váltani.
