A Mafia első része mai szemmel visszanézve majdnem olyan meghatározó egy játékos életében, mint a 18. születésnap, a diplomaosztó, vagy éppen az első (saját pénzen vásárolt) autó. Főleg akkor, ha az ember ennek a játéknak köszönheti, hogy immár hetedik éve bomlaszthatja belülről a GameStar csapatát. Éppen ezért életem egyik csúcspontjának tartottam, hogy jómagam utazhatom el kipróbálni a Mafia III bétáját, és nem csak azért, mert végre életemben először én is céges pénzen repülhetek, hanem azért is, mert titkon már korábban reméltem, hogy előbb játszhatom vele, mint szinte bárki más. Akkor még nem sejtettem, hogy a várva várt esemény rémálomba fordul.
A repülőút gyorsan eltelt, annak pedig külön örültem, hogy Rómából egy Cessna 152-vel vittek tovább a Reggio Calabria reptérre, mert szakszolgálati engedélyemre hivatkozva átvehettem az irányítást. A reptér mindössze 30 kilométerre van az eseménynek helyt adó Messinától, ami szűk egyórányi himbálózást jelentett a tengeren, és immár néhány másik kollégával együtt még 10 percnyi autózást a városban, mikor is a Viale Principe Umbertón lévő Uno di Aprilione hotelhez értünk, melynek alagsorában igen autentikus körülmények közt tartotta meg rövid köszöntőjét Petr Hrvatska, a Hangar 13 vfx supervisora. Ezt a képet egyébként a hotel erkélyéről lőttem, olyan este nyolc körül.
A megnyitó, és a technikai jellegű beszámolók közben még lehetett fotókat és videókat készíteni, de kifejezetten kérték, hogy magáról a játékról semmiféle álló- vagy mozgóképes anyagot ne rögzítsünk, vagy ha mégis, akkor azt meg ne lássák semmilyen médiában. El kell mondjam, hogy amikor az embert egy olyan környezetben fenyegetik meg, mint a képen látható alagsori helyiség, valóban elgondolkodik, hogy ér-e neki annyit a GameStar és a Mafia III exkluzív anyag, hogy másnap a tengerben sodródó hulláját csipegessék a halak. Mutatom a helyet:
A bevezetőt követő, nagyjából egyórás fejlesztői beszámolókban leginkább olyasmik hangzottak el, amiket már egyébként is tudunk, úgyhogy ezzel nem rabolnám az időt (akit érdekel, olvassa el a salgótarjáni srác beszámolóját) ám már ekkor megütötte a fülemet az, amiről Lorant Chavalova beszélt, hogy betettek néhány extra játékelemet, melyek mostanság szerves részeit képezik a játékoknak. Csak azt nem részletezte ki, hogy konkrétan mégis miről van szó, mondván, játék közben úgyis hamar rájövünk. A fejlesztői rizsa után jött a műsorral összekötött vacsora a hotel éttermében, illetve a kötetlen beszélgetés, mivel a játék kipróbálása másnap délelőttre volt tervezve, hogy utána mindenki szépen haza is repüljék. A biztonság kedvéért lőttem egy fotót a műsorról is, ami nem feltétlen idézte a játék hangulatát, ám ettől függetlenül osztatlan sikert aratott.
Aztán felvirradt a reggel, és étkezés után mindannyiunkat bepakoltak egy kisbuszba, ami elvitt egy amolyan kultúrház szerű valamibe (erre nem tudok jobb szót), mely a maga kinézetével felfogható egyfajta hetvenes évekbeli utánérzetként, szóval maradjunk annyiban, hogy végül is rendben volt. És végre a kezünkbe vehettük az irányítást, megtapasztalhattuk, hogy milyen is a Mafia III. Mivel semmiféle képanyagot nem készítettem, innentől kezdve be kell érnetek azzal, amit leírok.
Az hamar kiderült, hogy nem a játék elejét mutatták meg az egybegyűlteknek, hanem a fejlesztők szerint egy olyan részt próbálhattunk ki, ami nagyjából 2-2,5 órányira lehet a kezdéstől, amennyiben az ember javarészt a főküldetésekre koncentrál, de azért belekóstol a mellékszálakba is. Ami nekem elsőre megtetszett, hogy nem kontrollerrel kellett irányítani, hanem jöhetett a billentyűzet+egér páros, amit már csak azért sem sajnálok, mert egész életemben egyetlen olyan játékot játszottam kontrollerrel, amiben lőni kellett, ez pedig a World of Tanks PS4-es verziója. Teszt is készült róla!
Mivel 30 percet kaptunk összesen, ezért igyekeztem minél jobban arra koncentrálni, hogy haladjak előre, és nem császkáltam az utcákon, nem mentem be a boltokba, nem hallgattam ki a járókelőket, és nem hívtam vissza játék közben Anyukámat, aki - mint később kiderült - pont azért keresett, hogy otthon vagyok-e. Szóval egész jól mulattam, amikor az egyik kiélezett szituációban egy szűk sikátorban kellett menekülnöm, miközben hátulról autóval rongyoltak utánam. Már majdnem kijutottam egy szabadabb részre, amikor szemből feltűnt egy újabb ellenséges négykerekű, amire hiába nyitottam tüzet, nem állt meg. És ekkor jött az első infarktus. Már csak néhány méterre volt tőlem a jármű, amikor hirtelen gyors ütemben villogva feltűnt a "W", amire reflexből nyomtam, ám rögvest villant a "Ctrl" felirat, amihez már nem voltam elég gyors. Placcs, emberem szétkenődött a motorháztetőn, én pedig csak ültem ott megsemmisülten, és abban sem voltam biztos, hogy ami az előbb lejátszódott, az tényleg a valóság. Mi a kénköves, nagytalpú, kettészabott meteorzuhatagot keres a Mafia III-ban quick time event? Mi a franc ez? Tán egy ótvaros Rambo? Egy monumentális előddel rendelkező nagy név folytatása, vagy valami konzolos ugrabugra azoknak, akik a végtagok nélküli, de tenyérrel és lábfejjel rendelkező kék izékre gerjednek?! Ám ezzel nem volt vége!
Miután másodjára, sőt, harmadjára is elvéreztem a billentyűzetes reflexvizsgálaton, a játék felajánlotta, hogy átirányít a Take Two internetes boltjába, ahol 0,99 dollárért megvásárolhatom a továbbjutást. Nem hittem a szememnek. Felálltam, és otthagytam az egészet, dühösen keresve valakit, aki egyrészt releváns személynek számít a fejlesztésben, másrészt kisebb is nálam, így jó eséllyel nem tud felkelni, ha bemázolok neki egy irgalmatlan nagy öklöst.
Végül aztán sikerült elcsípni a mérsékelten alkoholszagú Joseph Mochary nevű lead designert, aki elmagyarázta, hogy a Mafia III nem maradhat le a trendektől, ezért úgy gondolták, mindenképpen beépítik a mikrotranzakciót, mely leginkább azoknak jöhet majd jól, akiknek a könnyű fokozat is túl nehéznek bizonyul. Számukra nem csak a nehezebb részek ugorhatóak át a pénzköltésük fejében, hanem kapásból hozzájuthatnak az ingyenes játék folyamán csak később elérhető, nagyobb tűzerejű fegyverekhez is. Sőt, kicsit több pénzért akár igazi nehéztüzérség is vásárolható M3 Lee tankkal, és FLAK 88-as tankelhárítóval, ami értelemszerűen soha nem válik az arzenál részévé azoknál a játékosoknál, akik nem hajlandóak fizetni. Ám mielőtt mindezt elmondta, feldúlt állapotomat látva elővarázsolt a zsebéből két szem nyugtatót, és egy diszkrét laposüveget, hogy kedélyeimet megnyugtassa.
Ennyi éppen elég is volt a Mafia III-ból, a továbbiakban már nem voltam hajlandó akár csak egyetlen billentyűt is lenyomni, vagy egérkattintást végrehajtani a játékban, csak ültem magamba roskadva, miközben a fejemben gyorsvonati sebességgel száguldottak a gondolatok, hogy ha valójában soha nem jártam Messinában, nem vitt 152-es Cessna Rómából egy kisebb reptérre, és igazából a GameStar sem küldött még soha külföldre, akkor mindez nem lehet más, csak egy szokásos...
