Mazur is és én is olyan szinten rántottuk össze jobb és bal farpofánkat, mikor megláttuk a Sony szeretetcsomagját (a Siren: Blood Curse még hagyján!), hiszen a Little Big PLanet bétája is benne figyelt. Mindketten kíváncsiak voltunk, milyen is lesz zsáksrác és zsáklány kalandja, úgyhogy rohantam is kipróbálni.
Réges régen a Philips Média próbálkozott a Down In the Dumps esetében olyan játékkal, ahol az emberi léptékű tárgyak birodalmában kóborló kisebb lényeket szimulálta. Az nagyon nem sikerült jól, ellenben a Sony belső fejlesztésű LBP-je tökéletes, addiktív és az egyik legjobb 2d (félig 3d) platformjátéka. Sőt, annyi logikai feladvány és játéktechnikai buktató van benne, hogy kifejezetten az a játék lesz belőle, amit nem lehet 2 óránál többet játszani egyhuzamban, mert biztosan belerepül a sixaxis kontroller a plazma tv-be a játékos idegessége folytán. Nem, nem azért, mert rossz a játék, inkább azért, mert hiába van 2 órás tutorial arról, miként működik a mozgás, ugrálás, tárgyak huzogatása (igen Ender...húzogatni kell és akkor jó...), belekapaszkodás dolgokba, jetpackozás, stb. Hanem azért, mert ezeket kombinálva egyre nehezebb és nehezebb feladványokat kell megoldani, ami tényleg agy és idegörlő, a lehető legpozitívabb értelemben.
Zsáksrác egy falról lógó kis kalitka szerűségben él, melyet berendezhet a játék előrehaladtával a játékos kedve szerint. A Katamari Damacy szürreális és szerintem rém idióta (a legpozitívabb értelemben véve) látványvilága ezúttal visszatér, csak sokkal emészthetőbb formában, hiszen olyan egyedi grafikai megvalósítása van az LBP-nek, hogy nem győzök álmélkodni a belefektetett energiában. Ezen felül a zenék is szuperjók, százmilliócsillió nyalifali bélyeget (nem Ender, itt nem arra való...), ruhadarabot lehet összeszedni még akár az első pályákon is, így biztos vagyok benne, hogy a játék végéig annyi testreszabható elemmel fog bővülni az arzenál, hogy a leg SIMS rajongóbb lány is szívesen csinosítgatja majd babsrác tesót.
A játékban az a legérdekesebb, hogy nem rág semmit a szádba, amit akarsz és úgy gondolod érted, kihagyhatod. Az egész egy óriási mese, raklapnyi poénnal fűszerezve, ahol pályákon belül is pályákat lehet találni, számtalan eldugott bónusz cuclival. Bármikor vissza lehet látogatni a korábbi pályákra, hogy tökéletesítsétek az elért százalékot, hiszen nincs is annál rosszabb, mikor 56%-os mutatóval zártok valamit, de úgy érzitek mindent megtaláltatok. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy rendkívüli mód örülhetnek azok, akik nem ódzkodnak a gyermekdedebb dolgoktól (nehéz játékmenettel fűszerezve helyenként), szeretik a platformjátékokat és mondjuk a Heart Of Darknessről álmodnak 10 éve minden este.
Úgy gondolom, ha mindegyik új generációs (már nem is olyan új...) konzolon 3 játékot lehet megvenni, ami nincs a többi platformon, akkor a Playstation 3-nál ez a Metal Gear Solid 4 és a Folklore mellett eddig a Little Big Planet. Remélhetőleg ez a lista természetesen bővül majd és jobbnál jobb címeket láthatunk. A legegyszerűbb, ha kisebb videó keretében, midnenféle kommentár nélkül bevágok pár pillanatot, rögtön többet beszél majd, mint százezer szó.
Bárkinek javaslom, akinek megdobban a szíve a látottak alapján, én megyek is vissza online kergetőzni a többiekkel...
94%*
(*ami annyit tesz, hogy ha ez nem bétateszt lenne, illetve ha pisztolyt fognának a fejünkhöz** és értékelni kellene hirtelen, akkor ennyit mondanánk)
(**de azért senki se fogjon pisztolyt a fejünkhöz, léci)
GameStar
