Nyolc év az nyolc év - ennyi telt el a LEGO Star Wars megjelenése óta, mellyel a Traveller’s Tales megszerezte magának a “LEGO akciójátékok koronázatlan királya” címet. Azóta jártunk már az Indiana Jones, a Batman, a Harry Potter, A Gyűrűk Ura és A Karib tenger kalózai filmek legósított világában is, most viszont nem egy, a popkultúrában népszerű franchise került a TT kezei közé. Majdhogynem a semmiből kellett eredeti történetet és világot kreálniuk, melyhez az egyetlen segítséget a LEGO City szettek adták. A brit srácok állták a sarat, és megalkották az egyik legjobb “legós GTA-t” kielégítő hosszúságú történettel, rengeteg mellékteendővel és olyan funkciókkal, melyet csak a Wii U képességeivel lehet nyújtani. Az öröm azonban több okból sem teljes.
Kockák városa
Kezdjük inkább az elejéről. A klisékkel tömött történet során Chase McCaint, LEGO City legmenőbb zsaruját - meg úgy általánosságban legmenőbb figuráját - alakítjuk, akit az őt nem, a fánkokat viszont annál inkább szívlelő Dunby rendőrfőnök a frissen szabadult szuperbűnöző, Rex Fury lekapcsolásával bíz meg. Ha utóbbit olyan könnyű lenne elkapni, mint azt elsőre gondoljuk, akkor Franket, az idióta, de szeretnivaló újoncot küldenék a misszióra, de Fury ettől sokkal menőbb. Elvégre félmeztelenül járkál, és ezt rajta kívül csak a mexikói kartel tagjai teszik hasonló bátorsággal. A félmeztelen, sebhelyes arcú alakok pedig általában veszélyesek. De ne általánosítsunk, nem való az hozzánk.
A sztori egyébként többnyire újrahasznált elemekből áll össze: Chase plátói szerelme, Natalia Kowalski után vágyódik, és - Fury elkapása mellett - az ő megmentését is elsődleges helyen kezeli. Erre már csak azért is jó oka van, mert a főgonosz, akit nem neveznék nevén - nem vagyok én Mikey Spoilers, a mindent elkotyogó bandatag, akit egyébként szintén a sztori folyamán ismerünk meg - elrabolja Natalia apját, Henrik Kowalskit, a tudóst, aki akarata ellenére kénytelen segíteni a rosszarcúnak. Ja, hogy már hallottatok hasonlót? De fura...
A klisék alkalmazása egyébként természetesen a humor része, ami a TT összes LEGO játékában elég erősen jelen van. Maffiába való beépülésünk közben találkozunk a Statsky és Clutch duóval, egy csapat Smith ügynökhöz hasonló alak üldöz, a börtönben pedig Blue segít nekünk, aki A Remény Rabjaiból ismerős Red legós megfelelője. Hamár a Nintendóval kötöttek megállapodást (ez elsősorban ugye a Wii U exkluzivitást foglalja magában), nem hagyhatták ki a cég legendás sorozataira való utalásokat. Kérdőjeles dobozok vannak elrejtve, feloldhatunk egy Mario sapkát, és kicserélhetjük az egyik torony tetején Bowser zászlaját Marióéra. Az egész egyszerűen zseniális.
A tűzoltó, az űrhajós és a disznókat terelő farmer
A LEGO City: Undercover központi eleme - ahogy az az alcímből is kitalálható - a beépülés, amihez elengedhetetlen az álruhák használata. McCain összesen nyolcféle ruhát tud magára ölteni: civil öltözéke mellett rendőrnek, betörőnek, tűzoltónak, űrhajósnak, farmernak, munkásnak, és bányásznak is álcázhatja magát. A “kasztok” mindegyike különleges képességekkel ruházza fel (farmerként például tud csirkével repülni). Ahogy gyűjtögetjük a feloldható karakterek zsetonjait, úgy váltogathatjuk az egyes slotokban McCain kinézetét; nem csak ruhákat váltogathat, de komplett plasztikai műtétnek is alávethetjük.
Kezemben a szuperkommunikátor
Az, hogy a játék csak és kizárólag Wii U-ra jelenik meg, sokakat felháborított. A felháborodás persze érthető, de a Traveller’s Tales így megkapta a lehetőséget, hogy bebizonyítsa, a Nintendo egyelőre a bukás és a siker között lebegő konzoljának tulajdonságait kihasználva valóban növelhető a játékélmény. A GamePaden többnyire a város térképét látjuk, illetve ha valaki hív, szintén ezen keresztül tudjuk fogadni. Később új funkciók is megnyílnak: bizonyos pontokról hallgatózni lehet, ilyenkor a TV felé kell tartani a kontrollert, ami a beépített giroszkóppal elhiteti velünk, hogy mi magunk vagyunk Chase, és az ő szemszögéből engedi láttatni a környezetet. A kamera szintén LEGO Citybe varázsol minket, kedvünkre fotózhatunk bármit, amit nem félünk megörökíteni. A rejtett tárgyakat is könnyebb a GamePaddel megtalálni. Pont annyira a játékmenet része, amennyire szükséges - ha autókat és álruhákat akarunk venni, szintén ezen kell böngészni. Ha a SmartGlass és hasonló technológiák elterjednek, esetleg más platformokra is jöhet a játék - a GamePades funkciók kivételével viszont biztosan vesztene értékéből.
A LEGO City: Undercover egy lehetőséggekkel teli, több tízórányi játékidőt kínáló alkotás, ami sajnos nem mentes a szokásos LEGO betegségektől - a bugok, a néhol nehézkes irányítás továbbra is jelen van. Fájdalmunkat növeli, hogy kihagyták a LEGO játékok védjegyévé vált kooperatív játékmódot. Ez részben annak köszönhető, hogy a Wii U GamePadjét egyelőre nem kapni önmagában, így a második játékos csak egy Wii Mote-tal tudott volna csatlakozni, amiről hiányzik a képernyő, így az ő játékélménye szintén nem lett volna ugyanaz. Érdekes egyébként, hogy a játék majd' összes járműve egy személyre van tervezve, de a tömegközlekedési járműveken sem fér el 4-5-nél több figura. LEGO Cityben mindenki magányosan utazik?
Többet szeretnétek tudni a játékról? Két oldalas tesztünket a 2013/05-ös GameStarban olvashatjátok majd.
