A Lucasfilm neve hallattán érthető okokból a legtöbbeknek a Star Wars és esetleg talán még az Indiana Jones-filmek ugranak be. A filmkedvelők veteránjainak még derenghet az 1973-as American Graffiti, a korai (és meglehetősen pocsék) Marvel-mozikat is ismerő rajongóknak pedig a '86-os Howard, a kacsa. Akadt azonban még a '80-as évek végén egy csodálatos kis gyöngyszem, melynek történetéért maga George Lucas felelt, a forgatókönyvét Bob Dolman írta, a rendezői székbe pedig a Csobbanással és a Selyemgubóval már bizonyított Ron Howard huppanhatott bele.
Egy nelwyn, Willow Ufgood (Warwick Davis) és Madmartigan, a zsoldos harcos (Val Kilmer) közös kalandjáról, a Willow-ról van szó. Ez a Top Gun mellett Kilmer egyik első mozija volt, és a címszereplőt alakító Davist is csak Wicket, az ewok szerepében ismerhette a nagyérdemű. A Willow gyakorlatilag egy olyan dark fantasy mese lett, amit egyszerre élvezhettek kicsik és nagyok, az Industrial Light & Magic pedig gondoskodott arról, hogy a látványt még éveken át emlegessék a nézők. Bőven lett volna lehetősége folytatni a sztorit, melyben a hősök végül legyőzték a gonosz Bavmorda királynőt, és megmentették a kiválasztott, vagyis a kis Elora Danan életét. Nem érkezett azonban második rész, most viszont a Lucasfilm fejesei úgy érezték, ideje változtatni ezen.
Generációváltás
Disney+-os tévésorozat formájában folytatódik a kaland, melyben Val Kilmeren kívül a fontosabb szereplők is visszatérnek - Kilmer ugyebár daganatos megbetegedése miatt elveszítette beszédhangját. Warwick Davis ismételten Willow-t alakítja, aki immár egy sokkal nagyobb hatalmaknak parancsolni képes mágus. Újra itt van Bavmorda királynő lánya, Sorsha (Joanne Whalley) is, aki maga is anyuka lett. Gyermekei, a Ruby Cruz által alakított hercegnő, Kit, és ikertestvére, Dempsey Bryk karaktere, Airk herceg cseppet sem könnyítik meg édesanyjuk életét. Előbbi nem igazán akar hozzámenni a szomszédos királyság csetlő-botló hercegéhez, Graydonhoz (Tony Revolori), utóbbi pedig semmi mással sem törődik, mint a fiatal fehérnéppel, különösen az egyik cseléddel, Dove-val, akit Ellie Bamber alakít.
Nem véletlen, hogy nem esett szó eddig Elora Dananről, őt ugyanis a királynő elvileg elrejtette azért, hogy biztonságban legyen egészen addig, míg ténylegesen meg nem kell mentenie az egész világot - a hozzá kapcsolódó csavarok már az első három részben világosak lesznek (mi a Disney+-nak köszönhetően ennyit láthattunk nemrég premier előtt a sorozatból), de ettől még a világért sem lőnénk el nektek őket idő előtt. Legyen elég annyi, hogy a fiatal hősök pár tapasztalt segítővel egy új, minden korábbinál nagyobb kalandra indulnak, mivel Bavmorda bukásával korántsem tűnt el a gonosz fenyegetése.
Végtelenül szomorú, hogy betegsége miatt Val Kilmer mindebből kimaradt, mivel látható, hogy az összes régi szereplő számára igazi örömjáték a Willow, pontosan annyira szerették karaktereiket, mint maguk a nézők. Davis lubickol a szerepében, de szerencsére karakterét jól is írták, bármennyire is nagy varázsló, azért a többi nelwynt általában elég csak mezei bűvésztrükkökkel is lenyűgöznie. Az újoncokat három rész alapján nehéz mélyebben megítélni, bőven benne van a potenciál a következő nemzedékben is, megérdemlik az esélyt. Az új Pókember-trilógia Flash Thompsonja, Tony Revolori például egészen szerethetően tud szerencsétlen lenni, az ifjú hölgyekre (Erin Kellyman Jade-jére, Ruby Cruz Kitjére és Ellie Bamber Dove-jára) pedig szintén nem lehet komolyabb panaszunk.
Kétségtelen, hogy a Willow-t minden tekintetben a 2022-es inkluzivitási standardoknak megfelelően rakták össze, szóval igen, képviseltetik magukat a különböző rasszok és nem csak heteroszexuális karakterek vannak a történetben. Az utóbbi vonalról fontos megjegyezni, hogy nem tűnik alibizésnek, fontos része a sztorinak az, hogy ki kihez vonzódik, kíváncsian várjuk, hogy mennyire sikerült ez a szálat érdekessé tenni nyolc részen át, mivel ez a még csak bontakozó, barátságból szerelembe forduló kapcsolat kulcsfontosságú elem lehet az egész évadban.
Tévére szabva
Az eredeti Willow-t sosem övezte akkora rajongótábor, mint a Csillagok háborúját vagy az Indiana Jones franchise-t, de technikai téren ki tudott emelkedni. Ez az, ami nem igazán mondható el a folyatásról. Nem néznek ki rosszul az eddig megvillantott gonoszok és különleges lények, de világos, hogy nem egy blockbuster költségvetéséből dolgoztak az alkotók. Néhány effektnél picit kilóg az a közmondásos lóláb, és ez épp azért kellemetlen, mert nem kis örökséget kell ezen a fronton a vállán cipelnie a sorozatnak.
Val Kilmer hiánya a legfájóbb, nagy szükség lenne egy Madmartigan-szintű menő zsiványra a szériában, aki emlékezetes egysorosokat csattogtat és képes bármikor megmenteni a helyzetet. Valami hasonlót próbálnak elérni az alkotók az Amar Chadha-Patel által alakított Boormannel, de az ő karaktere Madmartigan nyomába sem érhet. Erre mondjuk valószínűleg keveseknek lenne esélye, szóval ne az ő számlájára írjuk a dolgot.
Borítékolható, hogy a Willow sorozat nem fog akkorát szólni, mint anno a mozifilm (ami 35 millió dolláros költségvetés mellett 137,6 milliós bevételt termelt). A régi rajongóknak viszont kedvére tud majd vele tenni a Disney és a Lucasfilm, és arra is tökéletes lesz ez a széria, hogy saját gyermekeikkel is megismertethessék a szülők azt az épp hogy csak picikét félelmetes, de leginkább varázslatos és megkapó mesevilágot, amit 1988-ban ők is annyira megszerettek. Az előzmények pontos ismerete nélkül is világos egyébként minden már az évadnyitónál is, de ha ránk hallgattok, azért a ma elstartolt sorozat előtt még gyorsan újranézitek vagy pótoljátok az eredeti filmet, az is elérhető a Disney+ kínálatában. Így lesz teljes az élmény.
