A címben idézett mondat Kökörcsin szájából hangzik el kevéssel azután, hogy egy véres ütközetből kiragadja őt egy téren és időn át utazni képes alakváltó. A Minnie Driver által megszemélyesített mesemondó azzal bízza meg a dalnokot, hogy jegyezze le és terjessze a szabadságuk visszanyeréséért küzdő tündék körében a Hetek történetét, a társaságét, amely kulcsszerepet játszott a Szférák Együttállásának bekövetkeztében. 1200 évvel korábban elmosódott a határ a tündék, az emberek és a szörnyek világai között, és ennek következtében vált olyanná a Kontinens, amilyennek most ismerjük.
A Vaják: A vér eredete tehát az imént vázolt, nagy horderejű eseménybe torkolló történéseket eleveníti fel, magyarán éppúgy előzménysorozat, mint a Sárkányok háza és A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi. Lényeges különbség azonban, hogy az HBO-val és az Amazonnal ellentétben a Netflix sem a világépítésre, sem a cselekményszövésre nem fordított elég időt, és még a költségeken is látványosan spórolt.
Tünde tündének farkasa
Míg az első hírek úgy szóltak, hogy a minisorozat (értsd: egyetlen nyúlfarknyi évad az egész, nem kap folytatást) hat epizódból áll majd, a minőségi tartalmak helyett inkább a mennyiséget előnyben részesítő streaming szolgáltató végül négyrészesre szűkítette rendelését. Holott a napnál is világosabb volt, hogy ennyi nem lehet elég a hatalma csúcsán túljutott, már hanyatlásba fordult tünde civilizáció részletes bemutatására, sem pedig a főbb karakterek és motivációik megismertetésére a nézőkkel, árnyalásukról és esetleges jellemfejlődésükről nem is beszélve.
Mindössze annyi derül ki az elfekről, hogy a hegyes fülüket leszámítva az égadta világon semmiben sem különböznek az emberektől: részegen szeretnek gyereklányokat fogdosni, a társadalmi rétegek között áthidalhatatlan szakadék tátong, és kíméletlenül elnyomják az alsóbbrendű fajnak tartott törpöket. Továbbá távolról sem egységesek, amikor ugyanis bekapcsolódunk a történetbe, épp három nagy királyság marakodik egymással az egyre fogyatkozó erőforrásokért. Az ezeréves konfliktusnak diplomáciai megoldás, egy békekötési kísérlet vetne véget, ám mielőtt minden szignó a történelmi jelentőségű szerződésre kerülhetne, életbe lép az összeesküvők terve.
Ezen a ponton a Vaják: A vér eredete megpróbál egy kicsit Trónok harca lenni, de kudarcot vall, mivel az első cinkos összenézés után egyértelművé válik, hogy mi fog történni. Talán ideje lenne végre olyan írókat felvenni, akik ismerik, értik és meg is becsülik Andrzej Sapkowski regényeit, illetve a CD Projekt RED játékait. Az újonnan hatalomra kerülő elit politikai játszmáinak a későbbiekben épp ugyanilyen gondossággal felejt el megágyazni a sorozat, következetes építkezés helyett mindent a puszta véletlenre bízva. Ennek tükrében pedig már meg sem lepődik az ember azon, hogy a történelem rossz oldalára tévedt szereplők, vagyis a gonoszok indítékaiból teljesen hiányzik a fantázia, mindannyian többet vagy mást akarnak, mint amit a státuszuk megengedne számukra.
A hét szamuráj
Az imént említett puccs az, amely összehozza a Hetek társaságát, közülük a sorozat a vándorénekesek útját járó egykori harcost, a Pacsirta néven ismert Éile-t (Sophia Brown), valamint a rivális klánból származó Fjallt (Laurence O'Fuarain) kezeli főszereplőként, aki több akart lenni, mint testőr és ezért száműzetés volt a jussa. A két színész között tényleg működik a kémia, éppen ezért sajnálatos, hogy kapcsolatuk természete zavarba ejtő gyorsasággal változik, teljesen hiteltelenné téve az egészet.
Itt is visszaüt tehát, hogy az eredetileg tervezett hat helyett mindössze négy epizód állt az alkotók rendelkezésére, ráadásul azok sem hosszabbak az átlagosnál. Feltétlenül ki kell még emelnünk az új uralkodó eltávolítására felesküdött Hetekből Meldofot, a kissé ütődött törplányt, aki üde színfoltja a sorozatnak. Francesca Mills karakterének jutottak a legkeményebb beszólások, a legcifrább káromkodások, s bár a háttértörténete szívbe markoló, minden egyes jelenetet jobbá tesz pusztán azzal, hogy szerepel bennük. Ugyancsak öröm nézni Michelle Yeoh-t, ahogy a rá jellemző eleganciával forgatja a kardot Scianként, Éile egykori mentoraként, ám sajnos ennél többet nem igazán kívánt meg tőle a szerep.
Éile és Fjall kapcsolatának elmélyülésénél csak a csapat összeállítása szolgált rá még inkább a hiteltelen jelzőre. Egyrészt a minisorozat hosszához képest egy örökkévalóságig tart, mire teljes lesz a létszám, másfelől pedig még mindig nem hisszük el - pedig láttuk -, hogy az egyik tag konkrétan odasétált a többiekhez, röviden bemutatkozott, majd megkérdezte, hogy csatlakozhat-e. Szeretnénk azt hinni, hogy az írók szándékosan teremtettek olyan szituációt, mintha egy online kooperatív játékban lennénk, de igazság szerint nem nézünk ki belőlük ilyesmit.
Protovaják
Hogy ki mennyire fogja élvezni a Vaják: A vér eredetét, az elsősorban attól függ, hogy a Netflix sorozata, vagy a könyvek és a játékok jelentették számára az első találkozást Geralttal. Ha az utóbbi halmazba tartozunk, nehezen tudjuk majd túltenni magunkat az újragondolt eredettörténeten, amelyben kulcsszerep jutott a titokzatos fekete monolitoknak, és végre az is kiderül, ki és milyen céllal hozta létre őket. De a legnehezebben lenyelhető béka az első vaják születése lesz, ami bizony gyökeresen eltér az eredeti lore-tól. Változtatni valamin nem szükségszerűen rossz, ha adaptációról van szó, ám először azt kellene eldönteni, hogy maga a változtatás szükségszerű-e. Épp az vezetett Henry Cavill távozásához, hogy az alkotók kevés tiszteletet mutattak a forrásművek iránt, és ugyanez az oka annak is, hogy A vér eredete elsősorban a netflixes rajongótábornak szól.
Az már más kérdés, hogy valószínűleg ők is kiábrándítónak fogják találni azt, hogy milyen szerény külsőségek és szűk határok közé szorította a minisorozatot a szűkmarkúan mért büdzsé. A főváros, Xin'trea pompájából, a tündék civilizációjának építészeti és kulturális eredményeiből alig láthatunk valamit, és nehéz úgy a monumentalitás illúzióját megteremteni, hogy a legnagyobb tömegjelenetben is csak pár tucat statiszta szerepel, a CGI pedig alig valamivel jobb, mint amit a kertévéken délutánonként futó sorozatokban láthatunk. Emiatt a szörnyek, amelyektől elvileg a nézőnek is félnie kellene, inkább csak mókásnak hatnak.
De hogy valami jót is mondjunk, a harcjeleneteket legalább szépen megkoreografálták, a legjobban talán az sikerült, amelyikben Éile, Fjall és Scian első alkalommal küzd egymás oldalán csapatként. Nem spóroltak a vérrel, és pár durvább megmozdulás is belefért, de azért nem szaladt el teljesen a ló az alkotókkal.
Viszont minden erénye ellenére - amiből sajnos nincs túl sok - a Netflix első élőszereplős Vaják spin-offját csalódásként fogjuk megőrizni emlékeinkben. Ahhoz képest ugyanis, hogy hány meg hány alkalommal húzza alá a történetmesélés jelentőségét, pont ezen a téren bukik el a leglátványosabban. Lelassít, amikor sietnie kellene, rohan, amikor szerencsésebb lenne visszavenni a tempóból, képtelen kiaknázni a karaktereiben rejlő lehetőséget, rendszeresen fókuszt téveszt, valódi dráma helyett melodrámával zsibbaszt, és mindennek a tetejébe még azt a ziccert is kihagyja, hogy megmutassa, miért járt katasztrofális következményekkel a tündékre nézve népük találkozása a világukba érkezett emberekkel. Továbbá hiába hangoztatja Minnie Driver mesemondója, hogy a Hetek sztorija más, mint a többi hasonló történet, amelyben összeáll egy csapatnyi idegen, hogy legyőzze a túlerőben lévő gonoszt, valójában nincs benne semmi, amit eredetinek vagy újszerűnek nevezhetnénk.
Nagy kérdés, hogy mihez kezd majd a Netflix a franchise-zal a továbbiakban, hiszen a jövőre esedékes harmadik évadot követően Liam Hemsworthnek adja át Geralt kardjait és Keszeg gyeplőjét Henry Cavill, emellett pedig több potenciális spin-offot is megszellőztetett pár jól értesült bennfentes. Az egyik például a Cirit is befogadó Patkányok bandája köré épülne, A vér eredete után azonban kevés okunk maradt az optimizmusra. De szerencsére a legjobbkor jött ahhoz a The Witcher 3 új generációs kiadása, hogy beléje fojtsuk bánatunkat, a CD Projekt RED játékában legalább nem érhet csalódás.
