Vitán felül nehéz helyzetbe kerültek a Vaják széria alkotói, miután a címszereplő Ríviai Geraltot 2019 óta megformáló Henry Cavill bejelentette távozását. Hogy mi vezetett ehhez a döntéshez, máig nem tudni, a kreatív nézetkülönbségekre hivatkozó pletykákat senki sem erősítette meg hivatalosan. De bármi is volt az ok, komolynak kellett lennie, máskülönben az Andrzej Sapkowski regényeiért és a CD Projekt RED játékaiért egyaránt rajongó színész aligha adná át a stafétát Liam Hemsworthnek a negyedik évadban. A színészcsere híre még azoknál is kiverte a biztosítékot, akik fanyalogva nézték az epizódokat, vagy már korábban elengedték a sorozat kezét. A felháborodott kommentek Chris Hemsworth kevésbé ismert öccse helyett - aki aztán tényleg nem tehet semmiről - elsősorban Lauren Schmidt-Hissrich showrunnert, valamint a Vaják írócsapatát vették célba.
Az utóbbiak már azzal is kivívták a rajongók ellenszenvét, hogy rendszeresen eltértek a Sapkowski könyveiben leírtaktól, de nem ám azért, mert nem bírta volna el a büdzsé, vagy bizonyos dolgok nem működtek volna a képernyőn, hanem mert nem szerették és nem is tisztelték a forrásműveket az egyik korábbi producer szerint. Képesek voltak még a vajákok eredetét is teljesen átdolgozni a tündék múltjára fókuszáló mellékszálban, a Vaják: A vér eredetében.
Ilyen előzményeket követően mindenki azt várta, hogy milyen lesz a Henry Cavill búcsúját is jelentő harmadik évad, melynek közeledtével az alkotók azzal az állítással igyekeztek tompítani a PR-katasztrófa hatásait, hogy mindenki nyugodjon le, az új szezon sokkal szorosabban követi majd a regények cselekményét, mint az eddigiek. És az első öt rész megtekintése után azt kell mondanunk, hogy tényleg igazat szóltak, bár Lauren Schmidt-Hissrichék egészen más úton jutottak el odáig, hogy a tűzimádó mágus, Rience mellett a fél kontinens Cirire vadásszon.
Trónok harca Bridgerton módra
A kisebb részben a Tündevér, nagyobb részben pedig A megvetés ideje című kötetekből táplálkozó évad rögvest egy, a könyvekben nem túl jelentős, ám az első The Witcher játékban jóval komolyabb szereppel bíró karakter cameójával nyit, hogy aztán világossá tegye, Geralt és Yennefer még mindig fasírtban vannak a második szezon eseményei miatt. Yen barátkozna, kedves leveleket ír, ám Geralt igencsak neheztel rá, miután a varázslónő veszélybe sodorta Cirit és közvetett módon hozzájárult több Kaer Morhen-i vaják halálához. Az írók meglepő módon nemcsak kettejük viszonyának alakulásával foglalkoztak hosszabban, a szerelem vagy vonzalom témája végig jelen van az évadban.
Egyébként abban sincs feltétlenül egyetértés Ciri gondviselői között, hogy mi lenne a legjobb a Cintrai Oroszlánfióknak, kinek ereiben ősi vér folyik, és emiatt elképesztő hatalommal bír, csak épp nem tudja irányítani. Történetesen pont ez az erő az, amiért egyesek meg akarják kaparintani őt, mások pedig inkább eltörölnék a föld színéről, hiszen miként megmentheti a világot, ugyanúgy el is pusztíthatja. Van, aki álmai valóra váltásához használná a vajáklányt, és van, aki épp attól tart, hogy miatta nem teljesülhetnek a céljai, az, hogy Ciri mit akar, senkit sem érdekel.
Kezdetét veszi tehát a Vaják széria eddigi legnagyobb szabású, jó néhány szálon futó cselszövéssorozata, amelyben annyi hatalmi csoport és alkalmi szövetségre lépett karakter sütögeti a pecsenyéjét, hogy nem csodálkoznánk rajta, ha a Sapkowski világát csak felületesen ismerő nézők elveszítenék a fonalat. Valószínűleg az alkotók is érezhették, hogy nem lesz ez így jó, emiatt a szereplők rendszeresen elmagyarázzák, hogy milyen jelentőséggel bír, aminek szemtanúi voltunk korábban. Az intrika egy fényűző bálban csúcsosodik ki, ahol semmi sem az, aminek látszik; illúzió a kaviár, de szemfényvesztés az is, amit a résztvevők művelnek. A felek kitartó győzködése ellenére semlegességéhez makacsul ragaszkodó Geralt is itt süti el az évad legjobb poénját Philippa Eilhart rovására. A humor eddig sem állt távol a sorozattól, és ezeknek a feszültséget oldó pillanatoknak hála nem érezzük folyton azt, hogy mindenáron Trónok harca akar lenni a Vaják. Így is a politikai kötélhúzás dominálja az évad első öt epizódját, ami bizonyára örömet okoz az ármánykodást élvező nézőknek - felvonul a teljes paletta a megtévesztéstől az áruláson át a gyilkosságig -, ugyanakkor elszontyolítja azokat, akik több akcióra vágynának.
A szörnyeket már meg se akarják gyilkolni?
Amit viszont kapunk, az kivétel nélkül pazarul megkoreografálták, a leglátványosabb mind közül a Tündevérből átvett Scoia'tael rajtaütés, minek során Geralt nemcsak a pengéjét dolgoztatja meg, hanem vajákjeleket is használ. Henry Cavillnek remekül állnak az ilyen jelenetek, már most látszik, hogy nagyon nehéz dolga lesz majd Liam Hemsworthnek, ha az örökébe akar lépni. Hasonlóképpen ritkaságszámba mennek azok a helyzetek, amikor valamilyen bestia tör a Fehér Farkas és védence életére. Bár a CD Projekt RED játékai miatt az a valójában téves benyomás alakulhatott ki bennünk, hogy ha valaki a kontinens bármely pontján tetszőleges irányba elhajít egy követ, garantáltan fejbe talál egy szörnyet, Sapkowski regényeiben egészen más a helyzet. Természetesen találkozunk bennük rémségekkel is, de messze nem annyival, mint ahány emberi szörnyeteggel, és ugyanez igaz a Netflix sorozatára.
Azért most is lemászik egy-két fenevad a vajákok bestiáriumának oldalairól (még részletes leírást is kapunk a tulajdonságaikról), sőt egy ponton Geraltnak olyan förtelemmel kell megküzdenie, amely úgy néz ki, akár egy megelevenedett rémálom, de sajnos a CGI minősége még mindig nem kifogástalan. Gyaníthatóan ugyanebből a költségkímélő okból bánnak csínján a mágusok is a varázslataikkal. A magyar szinkronban Zord Vadászatnak fordított Wild Hunt wishes nazgûloknak tűnő kísértetlovasain látszik csak igazán, hogy nagyobb büdzsére lenne szüksége ennek a sorozatnak, ha a Netflix komolyan versenyre akar kelni az HBO-val fantasy fronton.
Jussát várja a vaják
A több pénz egyúttal azt is lehetővé tenné, hogy a potenciális nézőket mágnesként vonzó ismertebb színészeket szerződtessenek, mert e tekintetben a következő évadtól abszolút deficites lesz a Vaják, noha az is igaz, hogy ami a színészi játékot illeti, a jelenlegi gárdával nincs különösebb probléma. Csak egy jobb forgatókönyv kellett, és Anya Chalotra karaktere máris közelebb került ahhoz a könyvekben okosnak és céltudatosnak leírt Yenneferhez, akitől a második évadban olyannyira eltávolodott. Henry Cavill változatlanul tökéletes Geralt, láthatóan imádta a forgatás minden pillanatát, és azt is öröm nézni, ahogy Freya Allan lassan belenő Ciri szerepébe. Joey Batey pedig még mindig remek, amikor dalra fakad, nőket bolondít, esetleg megpróbál úgy tenni, mintha nem zavarná, hogy egy rivális dalnokot hívtak meg helyette az év legrangosabb társasági eseményére. Ráadásul ezúttal olyan oldalát is kidomborítja Kökörcsinnek, amivel összefüggésben eddig legfeljebb csak sejtéseink lehettek. Ami az új karaktereket illeti, közülük Redaniai Radovid (Hugh Skinner) a legígéretesebb, Vizimir király öccse sokkal komplexebb figura annál a felszínes, nemtörődöm, zenebolond hercegnél, akinek mutatja magát. Persze nem csak mi látunk át a szitán, de nem akarunk spoileres vizekre tévedni.
A premier előtt úgy tűnhetett, hogy rosszul áll a Vaják szénája, elvégre a korábbi szezonok kritikái vegyesek voltak, a nézők által osztogatott pontszámok pedig annyira alacsonyak, mintha a világ legrosszabb sorozata lenne. Holott nem az, de tény, hogy a legjobbtól is fényévekre van. Mindazonáltal a valóság és a közösségi médiában kialakult véleménybuborékok ritkán vannak fedésben egymással, ezért miként az első és a második évad esetében, úgy most is csak egyetlen tényező fog igazán számítani, hogy hányan nézik majd az epizódokat. Tekintettel arra, hogy Henry Cavill utoljára öltötte magára Geralt bőrpáncélját, egyáltalán nem lenne meglepő, ha rekordot döntene a búcsúja, amire egyébként még várnunk kell egy hónapot. A Netflix ugyanis kettévágta a több jövőbeli konfliktust is felvezető évadot pont úgy, ahogy a Stranger Things 4. felvonásával is tette tavaly. Július 27-én érkezik még három epizód, ezért mi is várunk a végső konklúzióval, ami cseppet sem lesz könnyű, hiszen az alkotók következetlensége folytán a Vaják többször is nagyon messzire kalandozott a forrásművektől, viszont ahhoz már nem volt elég bátor, hogy végig is menjen a megkezdett úton. Ezért most egyszerre próbálja megszólítani mind a keményvonalas rajongókat, mind azokat, akik kizárólag a sorozatot ismerik. Ám míg az előbbiek az indokolatlan változtatások miatt gondolhatják úgy, hogy az út szélén hagyta őket Lauren Schmidt-Hissrich kompániája, addig az utóbbiakat a lore ismeretének hiánya zavarhatja össze, azaz az alkotók elfeledkeztek arról, hogy ha a művüket mindenkinek szánják, akkor igazából senki sem fogja majd a sajátjának érezni.
