Sosem volt aktuálisabb a világ legnagyobb fantasy-írójának életéről készült film, mint most, a küszöbön álló A Gyűrűk Ura-sorozat elindulása előtt. Aki ismeri és kedveli az írót, annak valóságos unikum lesz ez a film, hiszen J. R. R. Tolkien élete legalább annyira kalandos és érzelmekben gazdag volt, mint a semmihez sem fogható regényei, az őt megformáló Nicholas Hoult pedig csak még szerethetőbbé teszi a szerző karakterét.
A történet az első világháború poklából indul: akik olvasták/látták Tolkien műveit, azok előtt azonnal felsejlik az orkok földje és a nazgûlok (vagy gyűrűlidércek) hidegrázást okozó alakja, de a film végére azt is tudni fogják, ki ihlette a barátságos hobbitokat, a bölcs Gandalfot, vagy Lúthien meseszerűen szép és semmihez sem fogható alakját.
A már felnőtt, katonaként szolgáló írót a "Nagy Katalin - A kezdetek"-ben rendkívül emlékezetes alakítást nyújtó Nicholas Hoult formálja meg, méghozzá szívmelengetően. A Tolkienről szóló életrajzi források alapján épp ilyen kivételes tehetséggel, tiszta lélekkel és fantáziával megáldott fiatalembernek képzeljük el az írót, akinek igencsak hányatott sors és sok fájdalom jutott osztályrészül. Mégis látni, hogy ilyen mély kilátástalanságból indulva miként tudott ez a fiatalember ennyire sokat elérni az életben (hiszen nem csak egyedülálló író-zseni, de filológus, nyelvész, az angol nyelv és irodalom professzora, és tehetséges festő is volt), az egészen elképesztő.
Nicholas játékához azonban a színész elvitathatatlan tehetsége mellett vélhetően az is hozzájárul, hogy saját bevallása szerint maga is Tolkien-rajongó. "Elég jól ismertem a munkásságát" - nyilatkozta a Heavy magazinnak Hoult, amikor megkérdezték tőle, mennyire volt tisztában az író életével és munkásságával a forgatás előtt. Egészen pontosan így fogalmazott:
"Olvastam A Hobbitot, aztán A Gyűrűk Urát, megnéztem a filmeket... és nagy rajongója lettem Tolkiennek. Imádtam ezt a világot, de nem sokat tudtam arról az emberről, aki a történetek mögött állt. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, arra gondoltam, hogy ez egy gyönyörű történet barátságról, szerelemről, és az árva fiúról, aki megtalálta a helyét, ahol biztonságban alkothat, amitől aztán az első világháború miatt el kellett szakadnia. Rajongóként ezáltal azt is megtudtam, honnan jött ez a sok inspiráció. Csodálattal töltött el Tolkien lenyűgöző élete, és arra gondoltam, hogy még ha nem is teremtette volna meg ezeket a varázslatos dolgokat, az ő élete akkor is gyönyörű és figyelemre méltó volt. A nyelvek iránti szeretetéről korábban semmit nem tudtam, sem azt, hogy ezekből (és az édesanyja belé oltott nyelvtanulási-szenvedélyéből) eredtek ezek a világok. Tolkien hamar rájött, hogy nem lehet csak úgy létrehozni egy nyelvet, hiszen emberek is kellenek hozzá, akik beszélik azt a nyelvet, és történet is kell hozzá, amiből az egész ered - és ebből teremtette meg Középföldét."
A cselekmény visszatekintések segítségével meséli el Tolkien életét. A lövészárokból indulva apránként rajzolódik ki előttünk az író családi élete, a birminghami mindennapjai, majd később az Oxfordi egyetemi élete és a hadba vonulása. A neveltetése különös figyelmet érdemel, hisz akkoriban kevés fiatal (ó pláne a szegényebb családokban élő gyerekek) kaptak olyan szintű szülői törődést és tanítást, mint ő és az öccse. Megmosolyogtató az az intellektus, amit látunk, ráadásul úgy, hogy tudjuk, mindez nem a forgatókönyvíró túlkapása, és nem is egy új Holt költők társasága, hisz' tényleg megtörtént, Tolkien valóban zseni volt.
A még gyermek Tolkient a tiszta arcú és roppant tehetséges Harry Gilby alakítja, aki ráadásul nagyon hasonló zsáner, mint Nicholas Hoult, így tökéletes az átmenet a fiatal és az idősödő író karaktere között, mind küllemben, mind színészi játékban. Ez a történet mindenképp megérinti az ember lelkét, de azt hiszem, ők ketten hozzáadnak még valamit mindehhez, amitől igazán egyedülálló lesz ez a történet.
Edith Mary Brattet-et, a szomszédban lakó árva lányt alakító Lily Collins szintén lenyűgöző pillanatokkal örvendeztet meg minket, az ő tehetsége üde csillámporként szórja be az amúgy is mesés történetet. De szuper jó a Wright professzort alakító Derek Jacobi, vagy a Mrs. Smith megformáló (és legfájóbb alakítást nyújtó) Genevieve O'Reilly. Ilyen színészi játék, ilyen tökéletes kémia ritkán születik meg a filmvásznon. Dome Karukoski, a rendező nagyon szépen megmutatja, hogyan lehet finoman árnyalni a lelki bánat, a bimbózó szerelem, a reménybe való kapaszkodás vagy épp a kétségbeesés minden aspektusát anélkül, hogy túl lennének beszélve vagy játszva az egyes jelenetek.
Számomra hatalmas élmény volt, hogy percről-percre megértettem, miként szőtte az író élete minden egyes fontos szereplőjét és Wagner operájának (A Rajna kincse) kulcsfontosságú részeit, a germán mitológiai elemeket, az ősi nyelveket és a vallást a későbbi regényeibe (így többek közt a 17 éven át készülő A Gyűrűk Urába), amiket annak idején még csak "fejben" írt meg, illetve amikről az egyre vaskosabb jegyzetfüzetébe jegyzetelt. Mindegyik író (a saját és a kollégáim tapasztalatai alapján mondom) így vagy úgy beleszövi magát a karaktereibe, de mégis, így, finom áthallásokkal látva mindezt, hatalmas élmény ez a felismerés. No és akkor még nem beszéltünk a Tolkien által megalkotott nyelvekről - amiről vélhetően sokan hitték azt, hogy mindezek csak felnőtt korában, regényírás közben születtek meg a szerző fejében, most azonban megtudjuk ezekről is az igazságot. Varázsos látni a zseniális fiatalembert, ahogy az egyetem elitjébe csöppenve boldogulni kezd, támogatók és stabil anyagi háttér nélkül - az éles eszével és a már akkor is hatalmas lexikális tudásával. Százévente születik csak ilyen egyedülálló tehetség - akinek azonban megadatott, hogy hozzá hasonló, inspiráló, őt és egymást támogató barátokra leljen.
A forgatókönyvíróknak (David Gleeson, Stephen Beresford) mondhatni "könnyű" dolguk volt, hiszen ilyen színes, kalandos életútból rendkívül feszes, fordulatos könyvet lehet írni, ám közben rém nagy lehetett rajtuk a nyomás is, hogy a világhírű íróhoz méltó és kellőképpen hiteles anyagot tegyenek le az asztalra. Nézőként (íróként és forgatókönyvíróként) azt gondolom, hogy kitűnő munkát végeztek. Az események sodróak, a karakterek egyediek, szépen kidolgozottak és elegendő teret kapnak ahhoz, hogy megmutassák a rejtett színeiket is. Mind Tolkien filmbéli családja, barátai, barátnője és tanárai egyedi alakítást nyújtanak, élmény nézni a játékukat, illetve a történet szerinti kalandjaikat.
Látni a hobbitok megszületését, vagy megtudni, miként kelt életre az író lelkében a tündék világa és nyelve, hallani őt tündenyelven beszélni és végignézni, hogyan gyarapodnak a későbbi regény jegyzetei, skiccei - egyedülálló élmény minden A Gyűrűk Ura és Tolkien-rajongónak.
A film egyik leghangsúlyosabb része a négy lelkes diák: Tolkien, Geoffrey Bache Smith-szel és Christopher Wiseman (azaz Nicholas Hoult, Patrick Gibson, Anthony Boyle és Tom Glynn-Carney) által megalapított T.K.B.T. (Tea Club és Barrovian Társaság), amelynek legfőbb célja, hogy "a művészetek által megváltsák a világot". Erre minden esélyük megvan, hiszen van közöttük festő, költő, író, zeneszerző, és mindannyian műkedvelő, szárnyaló tehetséggel megáldott, lelkes diákok.
A fiatal, majd idősebb, hadba vonuló tagok közt szépen kibontakozó, sírig tartó barátság Tolkien egész életére rendkívül mély benyomást gyakorolt. A sok blőd amerikai film után lehengerlő azt látni, milyen sok briliáns elme volt akkoriban az író kortársa, és milyen egészséges versengéssel húzták egymást egyre feljebb és feljebb a tanulás végtelenbe vezető létráján.
Persze, vélhetően ritkaságszámba megy az is, hogy egy egyetemista olyan mániákus érdeklődéssel forduljon az olyan ősi eredetű nyelvek - mint a latin, az ógörög, a walesi, a gót, az óskandináv nyelvek, az óangol különféle változatai, és a finn - felé, mint Tolkien, de ezáltal azt is megértjük, hogy volt képes felnőtt korára több, mint 15 mesterséges nyelvet megalkotni.
Tolkien szemével látva az első világháború pokla még borzalmasabb, mint amilyennek talán eddig hittük, hiszen az érzékeny író lelke mélyebbre lát, mint az "átlagos" emberi szem. A sötétség, a halál, az emberi gonoszság és a háború értelmetlensége és fájó vesztesége előtte túlvilági lényekként manifesztálódnak - és ezeket látva rögvest a későbbi regényeiben találjuk magunkat. Az operatőri munka, a rendezés nagyon sokat hozzátesz a történet hangulatához, ügyesen egyensúlyozva a véres, sötét harcmező és a napsütötte, vidám oxfordi évek között. Imádnivaló, hogy megmutatják a "titkos" részleteket: a firkának induló első skicceket, az első tünde-szavakat, a Hobbit töltőtollal leírt első szavait. De a rajongók (anélkül, hogy a szájukba rágnák) látni fogják a megyét... a hobbitokat, Gandalfot, a jó királyokat és a gonoszokat és a legpáratlanabb tündét - az író lelkének legszebb kincseit.
Mivel Tolkien a kedvenc íróm, Nicholas Hoult-ot pedig imádom, nehéz tárgyilagosan írnom erről a filmről, de azt hiszem, ha soha nem hallottam volna róluk, akkor is elvarázsolt volna ez a történet, ami ráadásul igaz is. Mindenkinek szívből ajánlom hát a Tolkient különösen azoknak, akik kedvelik az írót és a regényeit. A hamarosan érkező A Gyűrűk Ura-sorozat előtt ez egy remek bemelegítés lesz, ráadásul sokat ad az embernek, miközben finoman rámutat, hogy mi az, ami igazán fontos az életben.
