A The Last of Us új évadának harmadik része szöges ellentéte a múlt heti epizódnak: A kőkemény akciót és csontig hatoló feszültséget felváltja egy melankólikus életkép, amiben mindenki keresi a helyét az új világban és igyekszik feldolgozni az elmúlt napok eseményeit.
Craig Mazin úgy döntött, hogy a túlfűtött második rész után hagy nekünk egy epizódot, hogy a karakterekkel együtt nekünk is legyen időnk összeszedni a földről szívünk apró darabkáit. Az epizód brutális pillanatképekkel indul, végigpásztázzuk a pusztítást, amit a horda végzett, elidőzünk a testvérétől búcsúzó Tommyval és meglátogatjuk Ellie-t a kórházban, akit fogadott apjának utolsó pillanatai kínoznak.
A sorozat megkönyörül rajtunk és ugrik három hónapot az időben, hogy a szemünk és lelkünk is megpihenhessen egy kicsit. Látjuk Jackson újraépítését, a kis közösség gyógyulásának folyamatát és azt, ahogy Ellie-t végre kiengedik a kórházból. Gail, a pszichológus mondja rá a végső okét, hogy Ellie készen áll visszacsatlakozni Jackson életébe és ez egy több szempontból is nagyon jól sikerült jelenet. Gail a szokásos rutinkérdések után megpróbálja kideríteni, hogy mire gondolt Joel, amikor azt mondta, hogy "rosszat tett vele", amire Ellie azt válaszolja, hogy nem tudja, de "bárcsak elmondta volna neki, hogy megbocsáthasson".
"Nem tehetek mást, minthogy magamnak bocsátok meg azért, hogy nem volt alkalmam neki megbocsátani"
- hazudja Gailnek az igazságot, amit még ő sem tud. A teljes képet látva nagyon fontos mondat ez, illetve a beszélgetés során utal a sorozat arra is, hogy Ellie és Joel utolsó beszélgetése nem az volt, amit mi nézők láttunk, úgyhogy az első részben elmaradt verandás jelenetet még látni fogjuk.
A sorozat egyre távolabb kerül a játékoktól, de őszintén szólva ez nem baj, én személy szerint nem akarnám mégegyszer pontosan ugyanazt végignézni, de egyelőre nem minden változtatást értek. Nekem nagyon tetszik, hogy sokkal több időt töltünk Tommyval, aki itt nem indult azonnal el Seattle-be, hogy megkeresse Abbyéket, hanem Jacksonban maradt felügyelni az újjáépítést. Sokkal jobban illik ez a karakteréhez, Ellie-vel beszélgetve pedig azt is megjegyzi, hogy Joel is így tett volna és pusztán bosszúvágyból nem indult volna útnak. Tommy ad még egy fontos történeti szálat, amit követhetünk az évadban és személy szerint nagyon lelkes vagyok érte.
Dina karaktere továbbra is csodálatos, eltökéltségében és gyors észjárásában nagyon emlékeztet a játékbeli Ellie-re és a kettejük dinamikája - bár eléggé más, mint ahogy emlékszünk rá - nagyon jól működik a sorozatban. Ellie ebben az epizódban okoz igazi meglepetéseket és megmutatja, hogy az őt játszó színésznő milyen széles palettával dolgozik. A Gailel folytatott jókedélyű beszélgetés után a kórház folyosóján sétálva olvad le róla az álarc és mutatkozik meg a mögötte rejtegetett fájdalom, a gát viszont csak akkor törik át, amikor belép Joel üresen maradt házába. Nézőként láthatjuk a kerítés elé hordott búcsúleveleket és videágokat, Ellie régi szobáját, amit Joel láthatóan érintetlenül hagyott, annak reményében, hogy a lány majd visszaköltözik egyszer, majd Joel szobáját is tele félbehagyott projektekkel, amikhez már soha nem térhet vissza. Sírtam én is és Ellie is sírt.
Megint sok időt töltünk a poszt-apokaliptikus társadalom összeeszkábált demokráciájával és szerveződésével, végignézhetjük például azt a szavazást, amiben a megválasztott tanács eldönti, hogy elküldenek-e több mint egy tucat embert, hogy bosszút álljanak Joelért. Többen felszólalnak a gyűlésen és mindenki egy-egy specifikus néző álláspontját adja elő, a "bosszút kell állnunk, különben átgyalogolnak rajtunkt"-tól, egészen a "tartsuk oda a másik orcánkat is"-ig, a sort pedig Ellie karakteridegenül előre megírt beszéde zárja, amiben nem bosszúért, hanem az igazságszolgáltatás nevében kéri az embereket, hogy induljanak útra.
Hazudik, bár motivációi és valódi érzései továbbra is rejtve maradnak előttünk, nézők előtt is. A gyűlésen úgy döntenek, hogy nem küldenek csapatot Seattle-be, Ellie pedig értelemszerűen már megy is haza csomagolni. Dina segít neki és képviseli a józanészt, miszerint talán nem lesz elég csak fegyvereket vinni egy ekkora útra - mintha csak a sorozat kiszervezte volna Ellie túlélő ösztönét más karaktereknek. Seth, a bigot szakács segít nekik az éj leple alatt elindulni, akinek egyébként a búcsúnál kollektíven megbocsátunk.
Dina és Ellie utazásának első állomása Joel sírjához vezet, ahol a lány egy marék kávébabot szór a földre, kikacsintva fogadott apjának kávészeretetére, amit Ellie sosem értett igazán. Költői, szép, lehelletfinom utalás és nem szájbarágós, hogy mindenképpen meg akarja mondani nekünk, hogyan érzünk. A sorozatban Craig Mazin egy-egy kreatív döntése, átírt dialógusa miatt kiveszik a nüansz pár fontos pillanatból, mintha a készítő azt gondolná, hogy egyébként nem értenénk, hogy mi történik a képernyőinken.
Az utazás során Ellie és Dina kapcsolata játékos udvarlásba fordul, játszanak, beszélgetnek, viccelődnek az újévi csók jelentésén, ami a két színésznőnek köszönhetően olyan színt vitt a The Last of Us komor világába, mint amit eddig csak a billes epizódban láthattunk. A vihar előtti csend utolsó pillanatai ezek és őszintén szólva nagyon kellettek.
Útközben találkozunk a játékokból ismert Seraphite-okkal is, akiket a sorozat megpróbált egy kicsit humanizálni. Egy csapatot követünk, ahogy Seattle-ből menekülve új otthont keresnek, a viselt dolgaikról pedig egy apuka és a kislánya beszélgetésén keresztül tudunk meg többet, mielőtt rájuk találnának a Farkasok. Az ember azt gondolná, hogy a sorozat fontosnak érzi, hogy a Abby és paramilitáris szervezetének képét is árnyalja egy kicsit, ezzel szemben a W.L.F. az utolsó gyerekig lemészárolja a teljes csoportot, már-már rajzfilmszerű gonosztevő státuszba emelve őket.
Az epizódban nem találkozunk Abbyvel, a Joelt megölő csapatból egyedül Mannyt látjuk, akit szerintem azért ábrázolnak ekkora faszfejnek, mert ő lesz Ellie első áldozata. És annak bizony nagyon kielégítőnek kell lennie. A lányok az epizód végén azt gondolják, hogy a W.L.F-ből csak egy apró csapat maradt már, de mi, a nézők látjuk, ahogy egy modern fegyverekkel és járművekkel felszerelt kisebb hadsereg vonul Seattle utcáin.
Az biztos, hogy az eheti melankólikus pihenő után a jövő hétfői epizód elég sok izgalmat és akciót ígér, mert Ellie és Dina megérkezett Seattle-be és rengeteg felfegyverzett ember és - valószínűleg - fertőzött áll köztük és a céljuk között.
Ma délután 17:00-tól Csirkével veletek együtt beszéljük át az új epizódot, úgyhogy tartsatok velünk és boncoljuk szét a történéseket.
