Kezdettől fogva két fontos tényező emeli magasba és cipeli pajzsként az elkerülhetetlen siker felé a Prime Video streaming platformon futó The Boys, avagy A fiúk című tévésorozatot: egyrészt az, hogy ez a széria markánsan különbözik a klasszikus, DC- és Marvel-féle felhozataltól, itt a szupiknak becézett hősök egyáltalán nem a jófiúk sorait erősítik, pár kivételtől eltekintve pszichopata, szociopata, elmebeteg zsarnokok, akiket a legextrémebb szexuális vágyak beteljesítése sem tesz igazán boldoggá.
A The Boys folyamatosan görbe tükröt mutat a régi nagyoknak, a Bosszúállóknak és az Igazság Ligájának, meg persze a mai társadalomnak is - utóbbiról még hosszasan szó fog esni a későbbiekben. A siker másik, méretes kulcsa viszont épp az, hogy miközben viccet csinál a képregényes figurákból, a szélsőjobbos nézetekből, a 2020-as évek Amerikájából, egyáltalán nem tartja fontosnak azt, hogy másolja Garth Ennis és Darick Robertson eredeti képregényeit.
Sőt, a negyedik szezonra már nagyon távol kerültünk az alapműtől, az lenne a nehéz feladat, hogy megtaláljuk az apróbb kapcsolódási pontokat a tévésorozat és a képregény között. Mindez azért szerencsés megoldás az alkotók számára, mert a 2006. és 2012. között futott The Boys képregénysorozatot csak kevesen ismerik, még kevesebben olvasták, így nem is kell olyan háborgó, keményvonalas rajongókra számítani, akik nem bírják elviselni, ha egy adaptáció jelentősen eltér az alapműtől - képzeljük csak el, ha mondjuk egy olyan világhírű alkotás, mint A Gyűrűk Ura-trilógia esetében olyan komoly változtatásokat eszközöltek volna a rajongók, mint a The Boysnál, és nem csak annyira nyúltak volna bele Tolkien munkásságába, mint ahogy A hatalom gyűrűi esetében tették. Valószínűleg már lángolna az Amazon székháza, akár szó szerint.
Ezzel szemben a The Boys jogosan a Prime Video egyik állócsillaga, és a platform nézettségi toplistájának szinte folyamatos aranyérmese. Eric Kripke és csapata a jelen állás szerint utolsó előtti, negyedik évad esetében is keményen odatette magát.
Remény, tisztaság, és Jézus Krisztus szeretete
A The Boys negyedik szezonjával persze így sem volt minden teljesen rendben. A kiváló lezárásra ki fogunk még térni, de előtte azért nem szabad elmenni szó nélkül amellett, hogy az évad első felében sokszor érződött némi időhúzás, az egyes történetszálak vagy nem akartak nagyon haladni, vagy hirtelen felpörögtek, és utána a világon sehová sem futottak ki - az utóbbira jó példa mondjuk Franci személyes drámája. Nem csak ő, hanem a többi pozitív karakter is mind-mind kapott némi saját gyötrelmet. A legnagyobb szívóágon egyértelműen továbbra is Butcher van, de bőven kijutott a sorscsapásokból Hughie-nak és Csillagfénynek is, Kimiko múltját végre jóval részletesebben megismerhettük mint korábban, és azért A.T. élete sem fenékig tejfel - az utóbbi szereplő kapcsán érdemes megjegyezni, hogy sokan azt hitték, az alkotók lecserélték Laz Alonsót, de az igazság mindösszesen annyi, hogy a színész megborotválkozott, és leadott jó pár kilót az előző évad óta. Bőven elnéznénk még mindnyájukat szezonokon át, épp ezért is olyan fájó, hogy az ötödik lesz az utolsó évad - bár spin-offok még minden bizonnyal érkezni fognak, és a Gen V 2. évadára is számíthatunk a finálé előtt.
A Hetek oldalán - mondanunk sem kell - Antony Starr még mindig tökéletes Hazafi, remekül hozza karakterének minden egyes beteg rétegét. X-pressz és Mélység sztorijai is érdekesen haladnak, de, kellett az idő a két újoncra, a szélsőjobbos aktivista Petárdára, és a világ legokosabb szuperhősére, Bölcsre. Különösen Petárda kapcsán jön elő a sorozat azon aspektusa, hogy minden korábbinál nagyobbakat rúg bele az amerikai szélsőjobba, és annak bigott mivoltába. És itt most tényleg az extrém vonalra kell gondolni: olyan valós példák jelennek meg, mint a vád, miszerint a gonosz, liberális pedofilok úgy rendelnek maguknak kisgyerekeket, hogy a "pizza" és "hotdog" kódokat mondják be. Van itt még abortuszellenesség, masszív álkereszténység, oltásellenesség, a klímaváltozás tagadása, szóval úgy nagyjából minden, amihez az ember képzeletben alufóliasisakot társítana. Csak épp a The Boys világában ezeket a nézeteket nem hétköznapi emberek, hanem olyan szuperhősök harsogják, akik bárkit két másodperc alatt darabokra tudnának tépni. Mindezért - és Franci szerelmi száláért - az évad elég gyorsan megkapta a "woke" jelzőt, de itt abszolút nem arról van szó, hogy az amerikai nyugati és keleti parton népszerű liberális nézeteket akarnák dicsőíteni, hanem az ellentétes oldal drasztikus szélsőségeiből csinálnak viccet.
Míg a harmadik évadban Katonasrác volt Amerika Kapitány teljesen egyértelmű kicsavart mása, paródiája, most más világhírű képregényes karakterek torz verzióit ismerhettük meg. Tek-Lovag visszatérő szereplő, de arra kevesen voltak felkészülve, mi várja a nézőket a perverz milliárdos titkos rejtekhelyén, az ugyanebben a részben bemutatott Hálószövő pedig az eddig látott legbetegebb Pókember-utánzat. Az ő esetükben már tényleg azt lehet érezni, hogy kicsit néha öncélú lesz a The Boys, és az alkotók simán csak még kijjebb szeretnék tolni a határokat az emlékezetes "Hősgazmus" epizód után, hiszen a sztorikhoz keveset adnak hozzá a szado-mazo kéjbarlangban lezajlott jelenetek, bár az biztos, hogy egy életre a néző elméjének hátsó szegletében fognak égni ezek a képsorok. Polgárpukkasztás ez magas fokon és a létező összes szinten, de a helyzet az, hogy még ez az erőszakos öncélúság is jól áll a sorozatnak.
A szuperhősök új kora
Bár a negyedik évad fő történetszála nem haladt szélsebesen, voltak semmibe vezető, vagy épp túl hamar kifulladó vonalai is a sztorinak, a finálé tényleg mindenért kárpótolta a nézőket. És a mindenből felkészült néző önkéntelenül is összehasonlítja ezt a lezárást a Star Wars: Az akolitus egy nappal korábbi évadzárójával, hiába két teljesen külön műfajról beszélünk. A Disney sorozata ugyanis szinte semmit sem tudott beváltani a nagy elvárásokból a lezárást tekintve, hoppon maradtak azok, akik nagy megfejtésekre, izgalmas csavarokra, világosan előremutató iránykijelölésekre számítottak, be kellett érni két cameóval. Nos, a The Boys negyedik szezonjának utolsó része ezzel szemben maximális fordulatszámra kapcsolt, és ledózerolta a szorozat rajongóinak agyát.
Itt ugyanis pár pillanat alatt minden a feje tetejére állt, óriásit csavartak az épp stagnálni látszó alapfelálláson, kaptunk abszolút váratlan halált is, és már-már túlzottan zsúfoltnak is érződött a nyolcadik epizód, annyi minden történt benne. Mindezzel párhuzamosan megágyaztak egy elképesztően izgalmasnak ígérkező végső szezonnak, és az embernek az az érzése, ha a stáblista után azonnal az ötödik évad első része indulna el már most is a Prime Videón, akkor sem érkezne elég gyorsan egy folytatás. Ha pedig ilyen érzés kerít bennünket a hatalmába, akkor tudhatjuk, a készítők hibátlanul elvégezték a munkájukat, és egy olyan évadzárót tettek le az asztalra, ami minden elvárást teljesített.
Sajnos erre a folytatásra minden bizonnyal még két évet várnunk kell, optimális esetben 2026 nyarára várható az utolsó szezon. Addig viszont persze még jönni fog a Gen V, avagy V generáció második évada, amelyet ha érintőlegesen is, de a The Boys mostani etapjához is hozzákötöttek. Egyáltalán nem baj, ha bizonyos szempontokból megmarad annyira öncélúnak a sorozat, amennyire eddig is előszeretettel forszírozta ezt a vonalat, mindaddig, amíg ennyire szórakoztató lesz az összkép. Kripke és csapata pedig remélhetőleg a végső nagy befejezés után is még hosszú évekig szállítja az ugyanebben az univerzumban játszódó spin-offokat.
Az igazán nagy kunszt az lesz, ha immár Hazafi, Butcher és a többiek nélkül, vagy a mostani főbb karakterek közül csak párat megtartva megy tovább a kaland. Mondjuk a V generációt elnézve ez is simán megy a készítőknek, szóval bennünk jelenleg nincs félelem, csillogó szemekkel várjuk a szuperhősök új korát - és annak minden kellemesen borzongató szörnyűségét.
