2022-ben a Star Wars: Jedihistóriák egy érdekes kis kedvesség volt azoknak a Csillagok háborúja-rajongóknak, akik nemcsak a nagyívű történeteken, a kánon továbbgörgetését keresték a messzi-messzi galaxisban, hanem már régóta ismert karakterek múltjában is elidőztek volna rövidke pillanatokig. Az antológiasorozat két egykori jedi, Ahsoka Tano és Dooku gróf történeteit mesélte el különböző korszakokba visszaugrálva, mindezt pedig remek vizuális élménnyel társította. Egyértelműen visszaköszöntek a Star Wars: The Clone Wars és a Star Wars Rebels animációs sorozat vonásai, de mellettük érződött a kicsit komolyabb, felnőttesebb tónus is.
A Csillagok háborúja új messiásának kikiáltott Dave Filoni ezt a sorozatot viszonylag gyorsan összerakta, és még az élőszereplős Ahsoka előtt be is mutatta, majd megörvendeztette azokat, akiknek tetszett ez a kissé rendhagyó recept: valamikor érkezni fog a folytatás. Ez a bizonyos folytatás pedig igazából kapott egy elég szép csavart, ugyanis ezúttal nem egy klasszikus értelemben vett második évad került fel a Disney+-ra, hanem perspektívát váltottunk, és a Galaktikus Birodalomhoz köthető szereplők életét ismerhettük meg jobban. Olyan karakterkét, akikre valószínűleg kevesen számítottak volna. És a végeredményt látva csak félig jött be a Lucasfilm ezúttal tényleg merész húzása. Lássuk, mi működött a Star Wars: Birodalmi históriákban, és mi az, ami nem.
A boszorkány és a bukott tanítvány
A Birodalmi históriák követte a Jedihistóriák felosztását, tehát most is három-három rövidebb, felvezetéssel és stáblistával együtt is nagyjából negyedórás részt kapunk. Az első három epizód Morgan Elsbethre, míg a maradék három rész Barriss Offee-re koncentrál. Egyikük sem a Birodalom legismertebb vagy legnépszerűbb figurája, ha a Star Wars úgymond "rossz" karakterei közül kellene megnevezni párat, akkor egészen bizonyos, hogy nem kerülnének be senkinél sem a top 10-be. Filoniék valamiért mégis úgy gondolták, hogy az ő életüknek kellene egy picivel jobban a mélyére ásni, az ő múltjuk egyes szeleteit lenne jó döntés még inkább kibontani.
Morgan Elsbeth először A Mandalóri tévésorozatban bukkant fel, abban a részben, ahol Ahsoka Tano élőszereplős debütálásának is örülhettünk, utána pedig az Ahsoka tévésorozatban vált kulcsfontosságú karakterré. Eddig mindösszesen annyit tudtunk róla, hogy az éjnővérek közé tartozik (annak ellenére, hogy ő maga egy ember), illetve szoros szálak fűzik Thrawn admirálishoz. Barriss Offee a The Clone Wars animációs szériában jutott fontosabb szerephez, ő követte el azt a merényletet, amivel első körben Ahsokát vádolták meg a jedik. Sejteni lehetett, hogy később valamilyen formában közé volt az inkvizítorokhoz, a Birodalom jedivadászaihoz, de a konkrét megerősítésre egészen mostanáig várni kellett.
Két sokadvonalbeli hölgyről van tehát szó, de ez egyáltalán nem jelenti egyből azt, hogy ne lehetne izgalmas sztorikat elmesélni az ő főszereplésükkel, viszont mindez csak félig sikerült.
A magisztrátus
Az Elsbethről szóló három rész rögtön egy olyan epizóddal nyit, ami szépen elhelyezi ugyan a karaktert a nagy Star Wars kánonban, de érdemben mégis nagyon keveset ad csak hozzá a nagy egészhez. Azt láthatjuk ugyanis, hogy a szeparatista erőket irányító Grievous tábornok hogyan mészárolja le az itt még fiatal nő klánját, később pedig hogyan dönt Morgan Elsbeth az erőszakos megtorlás mellett. Nyilván fontos pontja az ő karakterfejlődésének a bosszú kérdésköre, de ez nincs se mélyen, de valóban érdekesen kibontva.
A második epizódban aztán arra kapunk magyarázatot, hogy miként került kapcsolatba Thrawn admirálissal, míg a harmadik részben tulajdonképpen A Mandalóri korábban említett történetszálának felvezetését kapjuk meg, azt, hogy Ahsoka miért is indulhatott el Morgan Elsbeth felkutatására. Összességében egyik részről sem mondható el az, hogy érdemi bővítést adott volna hozzá a Csillagok háborúja kánonjához, egyikből sem derültek ki olyan fontos részletek, amik nélkül nem tudtak volna tovább létezni a rajongók.
Inkább érezhető tehát a Birodalmi históriák első fele egy méretes luftnak, mint egy sikerre váltott merész húzásnak. Morgan Elsbeth karakterében van bőven potenciál, az éjnővérek alapvetően is a Star Wars izgalmasabb frakciói közé tartoznak, de ez a három rész arra volt jó, hogy még jobban várjuk a minisorozat második felét, a Barriss Offee-re fókuszáló történeteket. És hatalmas szerencsénkre ezekre tényleg megérte várni.
Az inkvizítor
Nagyon okos döntés volt, hogy Barriss Offee esetében nem ugrottunk vissza a távolabbi múltba, a padawanévek idejébe, hanem egyből ott vettük fel a fonalat, ahol a Köztársaság és a Jedi Rend elbukott, megszületett a Galaktikus Birodalom, a megmaradt maréknyi jedinek pedig két út közül kellett választania: elbujdosnak örökre, és megpróbálnak valahogy életben maradni ezekben a keserves években (ez ugyebár tényleg csak nagyon keveseknek sikerült), vagy átállnak a sötét oldalra, és inkvizítorként szolgálják tovább a Birodalmat. Ahogy azt már sok rajongó korábban is sejtette, Offee az utóbbi mellett döntött, a negyedik részben pedig meg is mutatták nekünk Filoniék, hogy milyen végső próbákon kellett átmennie, mielőtt vörös fénykardot forgathatott volna.
Feltűnik itt egyébként két olyan karakter, akikről fájóan keveset tudunk, és hatalmasat fognak csalódni azok, akik arra számítottak, hogy most őket is jobban megismerhetjük: egyetlen jelenet erejéig ugyanis látható az a Marrok, akit az Ahsoka sorozatban mutattak be anno, illetve mellette ott áll az az egyelőre név nélküli inkvizítor is, akivel Ahsoka Tano épp a Jedihistóriák sorozatban küzdött meg, de odáig nem mentek már el az alkotók, hogy részletesebben is bemutassák őket. Helyettük Barriss Offee mellett Lyn Rakish, a Negyedik Nővér lesz a másik főszereplőnk.
Kettejük, tehát Barriss és Lyn kapcsolatán át viszont egy élvezhető történetívet kapunk, aminek van rendesen eleje, közepe, vége. A negyedik rész az inkvizíció kezdetét tárja elénk, az ötödikben jön a pálfordulás, Barriss Offee képtelen elviselni a kegyetlenségeket, végül az évad fináléjában pont kerül a két karakter sztorijának végére, és az inkvizícióból kiszakadt, onnan elmenekült Barriss egy utolsó kísérletet tesz arra, hogy meg tudja menteni Lyn lelkét a Birodalomtól, és tulajdonképpen saját magától is.
Ezekért az epizódokért pedig tényleg hálásak lehetünk, el tudták mélyíteni mindkét nő karakterét, a rövidke részek ledarálása után jó szívvel mondhatja azt az ember, hogy immár többet tud róluk, és kevésbé ismerné őket, ha sosem készült volna el a Birodalmi históriák. Ennek az antológiasorozatnak pedig pontosan ez kellene hogy legyen a célja. Leásni kicsit a mélységbe, apró rezdüléseken keresztül, az adott karakter életének fordulópontjain át bemutatni azt, hogy ki is ő valójában a nagy Csillagok háborúja kánonban, hogyan viszonyul az egész világhoz, és mi a saját személyes története, annak minden viszontagságával és tragédiájával együtt. Ehhez egyébként Dave Filoni nagyon is ért, és épp ezért érthetetlen az, miért lett annyira sótlan, lagymatag és összességében érdektelen az évad első fele, a Morgan Elsbethet bemutató első három rész.
Mindazonáltal továbbra is remek formátumnak tűnik a Star Wars: Tales széria, erre nem cáfolt rá a Birodalmi históriák sem, de sokkal jobban kellene ügyelni arra, hogy kiket állítanak a fókuszba az alkotók, és főleg mit is akarnak elmesélni róluk. A Birodalmi históriákon azt lehetett érezni, hogy nem sokat, egy ilyen rövid részekkel operáló sorozat esetében pedig ez hatalmas hiba, mivel nagyon kevés idő áll a rendelkezésre ahhoz, hogy valamit igazából is át lehessen adni a nézőknek. A félsiker is több a semminél, csak remélni tudjuk, hogy egy újabb szezon alkalmával már kettőből kétszer be fog jönni Dave Filoni mesterterve. Ettől persze még ez a sorozat nem lesz azonnal tömegek kedvence, és továbbra is a keményvonalas rajongókat, a legnagyobb fanokat fogja elsősorban megcélozni.
