Kaptunk már a Disney+-on jobb és kevésbé jó Star Wars sorozatokat is. Voltak, amik egyes pontokon többet adtak, de más aspektusaik megosztók lettek, és bár a rajongók szívét sikerült azért többször is megdobogtatni, a siker szinte sosem lett osztatlan.
Most viszont itt egy széria, ami ezt teljes mértékben megérdemelné. Dave Filoni ugyanis az Ahsoka képében nem csak az eddig egyébként is általa terelgetett történetszálakat görgette tovább, hanem valami olyat tett le az asztalra, aminek tényleg mindenki örülhet - egyúttal sokadik alkalommal bizonyította, hogy senki sem érti és érzi úgy a messzi, messzi galaxist, mint ő, és nem véletlenül tekintett anno maga George Lucas is saját örököseként rá. Külön érdekes egyébként, hogy maga Ahsoka Tano karaktere is egy hatalmas örökség Lucastól, mivel az alapvető ötlet, hogy Anakin Skywalkernek legyen egy padawanja, igazából tőle származott, míg a konkrét megvalósítást már Filonira bízta.
Kezdetben a nézők kifejezetten utálták Ahsokát, Lucas viszont mindig is nagyobb perspektívában gondolkodott, és cseppet sem mellékesen sosem érdekelte a kánon, vagy az, ha nagyobbakat kell csavarni a narratíván. Számára nem volt gond, hogy a mozifilmekben soha egy büdös szó nem esett Anakin Skywalker tanítványáról, majd egy animációs sorozat egyből központi karakterré léptette elő a lányt. Ezt a merészséget Lucasnak köszönhettük, azt viszont már Filoninak, hogy az évek során mennyire szépen lett kibontva Ahsoka karaktere, ezzel párhuzamosan pedig a rajongók is elkezdték őt elfogadni, megszeretni, és végül valódi közönségkedvenc vált belőle. Így jutottunk el odáig, hogy Rosario Dawson alakításában az élőszereplős Ahsoka először más sorozatokban tette tiszteletét, majd elérkezett jelen kritika tárgya, az ő saját tévésorozata.
Nem fogunk minden részletbe durván belemenni, de fontos így is megjegyezni, hogy ez a kritika most spoileres lesz, bizonyos elemekre csak így tudunk kitérni. Ez mondjuk magát a Lucasfilmet sem zavarta, simán felpakoltak minden meglepetéskaraktert szinte azonnal a sorozat friss posztereire.
Lázadók újratöltve
Az Ahsoka széria egyértelműen és dedikáltan a Star Wars: Lázadók animációs sorozat történetét viszi tovább: a címszereplő, valamint a mandalóri származású barátja, egyben egykori tanítványa, Sabine Wren közösen próbálnak meg valahogy az említett rajzfilmsorozat végén egy másik galaxisba került régi pajtásuk, Ezra Bridger nyomára bukkanni. Ez már önmagában sem egyszerű feladat, de tovább bonyolítja a dolgokat, hogy Ezra a Galaktikus Birodalom egyik legfélelmetesebb vezetőjével, Thrawn főadmirálissal együtt került az ismert régiókon túlra, a birodalom maradéka pedig épp őt akarja megtalálni. Elsősorban a Diana Lee Inosanto által alakított Morgan Elsbeth célja ez, ő pedig nem volt rest segítséget hívni. Felbérelte az egykori jedit, Baylan Skollt és az ő tanítványát, Shin Hatit, valamint egy Marrok nevezetű inkvizítort is, hogy segítsék az ügyet. Marrok kapcsán egy halom teória keringett a neten, de nem mindig kell hatalmas megfejtésekre számítani. Nála sokkal izgalmasabb lett viszont Baylan és Shin karaktere.
Nem véletlen, hogy az ő fénykardjaik nem klasszikus vörösek, hanem inkább narancsos árnyalatot kaptak. Baylan és Shin ugyanis nem sithek, ők inkább sötét jedinek tekinthetők. A mestert alakító Ray Stevenson remekül játszott; eddigi munkássága tükrében is szörnyű tragédia, hogy idén májusban elveszítettük őt, de a színész halála a sorozat szempontjából is óriási kérdőjeleket hagy hátra, hiszen világosan látszik, Filoni hosszabb távra tervezett vele, az ő történetének még csak az elején jártunk. Félő, hogy a Disney nem fogja merni meglépni az újracastingolást, és inkább valahogyan gyorsan elvarrja majd ezeket a szálakat. Ha máshogy nem is, legalább egy képregényben jó lenne még újra látni őt. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy meg fogják tudni ügyesen is oldani ezt a helyzetet a Lucasfilm illetékesei.
Mindenesetre itt és most Stevenson minden képernyőn töltött perce ajándék, sikerült egy valóban félelmetes, tiszteletet parancsoló, de korántsem gonosz antagonistát eljátszania, a Star Wars világának pedig nagy szüksége van az ilyen rosszfiúkra. Okkal zárták azonnal a szívükbe Shin Hatit is a nézők, Ivanna Sakhno jó választás volt erre a szerepre, át tudta adni karaktere vívódásait, és közben egy percig sem csapott át az alakítása emós szenvedésbe.
Essen pár szó a másik oldalról is: Rosario Dawson még mindig az életre kelt felnőtt Ahsoka, tökéletes döntés volt az ő szerződtetése. Hasonlóan betaláltak Sabine Wren esetében Natasha Liu Bordizzóval, a twi'lek Hera Syndullát alakító Mary Elizabeth Winstead kapcsán viszont nehezen tud elvonatkoztatni attól az ember, hogy a színésznő egy jelmezben van csupán, végig olyan hatása van a zöldre pingált arcú karakterének, mint egy jobban sikerült cosplaynek. A többezer éves droid, a jediket fénykardépítésre okító Huyang ugyanakkor nagyon jól tudta hozni a humorosabb vonalat, mi legalább annyira a Star Wars része volt mindig is, mint a fénykardok, az űrhajók és a lézerpuskák. És ha már egyébként is a droidoknál tartunk, nagyon jó volt látni a Lázadókból ismert Choppert is egy élőszereplős sorozatban.
Említettük, hogy az Ahsoka szériának mindenki örülhet. Igaz ez a régi, keményvonalas rajongókra, akik kívülről fújják a kánont, mivel számukra egy halom easer egg és apróbb utalás van itt elszórva csemegeként, és igaz a laikusokra is, ők ugyanis pontosan azt kapják, amit elvárnak egy Csillagok háborúja produktumtól: színes fénykardokat, látványos erőhasználói kunsztokat, parádés űrcsatákat, különleges lényeket, és végre egy fenyegető antagonistát, sőt antagonistákat.
Emlékeztek arra, hogyan tette a folytatástrilógia saját maga karikatúrájává az Első Rendet, amelyen nem csak a nézők nevettek, de Poe Dameron is konkrétan az arcukba röhögött? Nos, sem Baylan Skoll, sem Morgan Elsbeth, sem pedig Thrawn főadmirális nem az a figura, akivel szemben állva kacarászni lenne kedve az embernek, az admirális saját serege, az éjosztagosok pedig már alapvetően is meglehetősen parák, és akkor még nem esett szó arról, milyen fordulatok kapcsolódnak hozzájuk - arról nem is beszélve, milyen végtelenül jól néznek ki, ezek eddig messze a legmenőbb rohamosztagosok, akiket valaha is láttunk.
A legjobb főgonosz
Lars Mikkelsen épp annyira remek Thrawn élőszereplős megformálójaként, mint anno a Lázadók animációs szériában a chiss fajba tartozó birodalmi főtiszt szinkronhangjaként. Thrawn az a kimért figura, az a mesterelme, aki mindig több lépéssel az ellenfelei előtt jár, és bár csak az évad vége felé találkozhattunk vele, pár rész elég volt neki arra, hogy ezt a gyakorlatban is be tudja mutatni. Nagyon kíváncsian várjuk, mit kezdenek még vele a Star Wars világában, hiszen világos, hogy ő is hosszabb ideig velünk fog még maradni. Ugyancsak izgalmas lesz az, hogy mi lesz majd az Eman Esfandi játékában bemutatott Ezra Bridger jövője. Az a helyzet, amiben az évadzáró Thrawnt és Ezrát hagyta, egyértelmű bizonyíték arra, hogy mindkettejüknek nagyon fontos szerep jut még Dave Filoni saját kis magán Csillagok háborúja világában. Esfandi esetében egyébként megint csak dicsérni tudjuk a castingot. Sok más mellett Filoni a szereplőválasztásoknál is tényleg abszolút megsüvegelendő szintet hozott.
Még Hayden Christensen visszatérését is sikerült megoldani úgy, hogy ne legyen recsegős-ropogós a narratíva, plusz ez megint egy olyan pont, ahol rajongók tömegei fognak elolvadni, hiszen nem kevés néző számára az előzménytrilógia és Christensen Anakin Skywalkere jelentette anno a definitív Star Wars-élményt, általa ismerték meg a messzi, messzi galaxist. A hozzá kapcsolódó jelenetek, és úgy általában a "világok közötti világ" nevű helyszín koncepciója viszont olyan elem, ami nem feltétlenül ismerős, erre mindjárt részletesebben is kitérünk, hiszen okkal érezhetik páran elveszve magukat, ha nem ismerik az előzményeket.
Lucas többek között azért tudta annyira csodálatosan mesélni a Csillagok háborúját, mert nem jelentett neki gondot az, ha ihletett kellett merítenie. Hasonló mondható el Dave Filoniról is, aki egészen látványosan teszi ezt. Baylan Skoll és Shin Hati nevei például elég beszédesek, hiszen a skandináv mitológiában Sköll az a farkas, aki az égen a Napot kergeti, míg Hati Hróðvitnisson, a másik égi farkas a Hold után rohan. Ahsoka kardjai, ruházata, és a Peridea bolygó szamurájszerű vadászai világos japán utalások, míg mondjuk az éjosztagosokat vezető Enoch már a keresztény mondakörből merítkezik. Nem csak mitológiai utalásokkal van tele a sorozat, Ahsoka idézőjeles halála és feltámadása például Tokientől vesz kölcsön pár fontos momentumot. Megvan még, hogyan lett anno Szürke Gandalfból Fehér Gandalf? No, valami hasonló történik Ahsokával is, és a ruháiban is pontosan ugyanilyen változás következik be, a szürke szerelését visszatérése után hófehérre cseréli. Mindezekkel azt éri el Filoni, hogy hiába járunk egy távoli, kitalált világban, mégis ismerősnek hat a környezet, ez pedig nagy segítség akkor, mikor egyébként is nagyon sok háttérismeret kellene a cselekmény teljes értelmezéséhez.
És itt bukik ki az egyetlen dolog, amiben nem tudott az Ahsoka közel makulátlan lenni. A Marvelnél is régi dilemma már az MCU-ban, hogy egy új film vagy sorozat esetében egyszerűen túl sok előzményt kellene elmesélni ahhoz, hogy önmagában is érthető legyen az új produkció. És valami ilyesmi érezhető az Ahsoka esetében is. Akik látták a Klónok háborúját és Lázadókat is, sőt az új, élőszereplős sorozatokból sem hagytak ki egyet sem, persze mindent érteni fognak, és még tapsikolhatnak is a nagy megfejtések miatt, de könnyen lehet, hogy másoknak nem lesz teljesen tiszta a kép. Őket mondjuk kárpótolhatja az, amire már korábban is kitértünk, vagyis az Ahsoka sorozat ízig-vérig Star Wars mivolta, és az, hogy tartalmaz minden olyan elemet, amiért anno megszerettük ezt a világot, ezek a pozitívumok pedig előképzetség nélkül is mindenki számára adottak.
Nem kell finomkodni
Ahogy korábban Lucast sem zavarta Ahsoka megteremtésénél az, hogy keményen belenyúl a kánonba, úgy most Filoni se szemérmeskedett, alaposan átírta például az éjnővérek eredetét, de fontos kiemelni, hogy ezzel egyetlen pillanatig sem rombolt, kizárólag csak épített. Az Ahsoka sorozat sok konkrét választ ad, de legalább ugyanennyi, ha nem több új kérdést is elénk tár, és világos, hogy ennek a történetnek még messze nem itt és nem most van vége. Pontosan tudjuk, hogy Filoni valamikor a jövőben rendezni fog egy mozifilmet, melyben összefutnak majd az általa egyengetett élőszereplős sorozatok, az úgynevezett Mandoverzum történetszálai. Mostani munkáját elnézve már az is késő lenne, ha holnap érkezne ez a mozi, minden esély megvan arra, hogy megannyi év után végre ismét egy tényleg kiváló Csillagok háborúja filmre ülhessünk majd be.
Addig azonban, míg megkapjuk ezt a mozit, érkezni fognak újabb Star Wars sorozatok, és egyáltalán nem lennénk meglepve, ha Filoni kapna még saját projekteket az említett film előtt is. Legyen ez akár az Ahsoka második évada, akár egy új címen futó széria, ami csak Thrawnra vagy Ezrára koncentrál, minden rajongó számára örömünnep lehet a premier. Nem volt egyszerű a Lucas utáni korszak, nem volt zökkenőmentes az út, de ahol most tartunk, akár sorozatos, akár egyébként regényes, képregényes, vagy videojátékos fronton, az mind-mind egy olyan korszakot jelent, ahol piszkosul jó dolog Csillagok háborúja-rajongónak lenni. Végtelen köszönet jár Dave Filoninak azért, amennyit ő mindehhez hozzátett.
