Jeff Fowler nagy lehetőséget kapott 2020-ban, hiszen elsőfilmesként máris levezényelhette egy olyan világhírű karakter beköszönését a mozikba, mint Sonic. A Sega villámgyors sündisznója generációkat szórakoztatott videojátékos formában és Fowler sikeresen tudta megszerettetni őt újabb rétegekkel is a Paramount támogatásának köszönhetően, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy hallgattak a rajongókra a címszereplő kinézetét illetően.
A Sonic film elképesztően nagyot ment anyagilag, a 85 millió dolláros büdzséjéből közel 320 millió dollárt varázsolt. A gyorsan jött siker miatt azonban a vállalat túlságosan is fellelkesült, és filmes univerzumról szövöget terveket, amelybe az is beletartozik, hogy mindösszesen két év alatt összehozták a Sonic, a sündisznó folytatását. A végeredmény láttán azonban jobban jártunk volna, ha még egy-két évig csiszolgatták volna azt.
Az előző rész eseményei után Sonic egyszerre próbálja megélni a családi idillt és a bűnt üldözve megmutatni hősies oldalát, azonban rá kell döbbennie, hogy még nem érkezett el az ő ideje. Csakhogy a sors ezt másképp látja, így számos ismerős és új arccal is összesodorja az élet: az ördögi lángelme, Dr. Robotnyik (Jim Carrey) visszatér és szövetségesre is talált a kőkemény hangyászsün, Knuckles (Idris Elba) személyében, aki erejét tekintve nemcsak hogy felér Sonic szintjére, de meg is haladja azt. Szerencsére hősünk is kap segítséget a kétfarkú róka, a kütyükirály Tails képében. Robotnyik persze nem - csak - azért köszön be, hogy felhörpintsen egy jófajta lattét, a főgonoszoktól megszokott módon világuralomra hajt, amit egy mestersmaragd megkaparintásával érhet el. Mindenki motivációja hamar egyértelművé válik, de a film két központi témája mégis a barátság fontossága és az, amit Pókember már mindenkibe belesulykolt: a nagy erő nagy felelősséggel jár.
De nem csak a nagy erő, hanem egy folytatás elkészítése is nagy felelősséggel jár. A filmesek gyakran csúsznak bele abba a hibába, hogy a következő részek esetében a mindenből többet és látványosabbat elvet követik, ezt pedig sajnos a Sonic, a sündisznó 2 sem úszta meg. Való igaz, a vizualitásra nem lehet panaszunk, a legtöbb jelenet pofásan fest, a helyszínek változatosak és Sonicék is profi módon vannak kidolgozva, ami különböző slágerekkel és a tehetséges szinkrongárdával megtámogatva meglehetősen hangulatos elegyet nyújt. Viszont ha a külcsín alá nézünk, akkor érződik, hogy a készítők ezzel és a szünet nélküli humorizálással próbálják meg elfedni a fájóan kiszámítható cselekményt, a néha arcpirítóan bárgyú párbeszédeket és a pálya szélére állított karaktereket.
A kicsivel több, mint másfél órás első rész után ezúttal két óra állt Fowlerék rendelkezésére, ami az említett hiányosságok és a szüntelen, fárasztó humorizálás miatt egyszerűen túl sok. Az egymást érő szóviccek, az oda nem illő popkulturális utalások, a frusztráló mellékkarakterek indokolatlanul sok játékideje és az utóbbiakhoz kapcsolódó egyes blőd jelenetek (Mi szükség volt arra, hogy lássuk Sonic pótapja csajának a testvérének az esküvőjét?) mind-mind azt erősítik, hogy a Sonic 2 gyorsan akart sokat markolni ahelyett, hogy visszafogottabban építkezett volna.
Azért szomorú ez, mivel a szív továbbra is ott van az alkotásban. Sonic még mindig rendkívül szerethető, a főbb karakterekkel lehet azonosulni, az új jövevények (a végtelenül cuki Tails és a magának való Knuckles) is üde színfoltot jelentenek, az érzelmes pillanatok és a valóban mókás momentumok pedig abból is ízelítőt adnak, hogy a kevesebb bizony néha többet ér. Ez utóbbi igaz Jim Carrey-re is, aki korábban még kedvelhetően aljas volt és el is lopta a showt a jelenlétével, ezúttal már inkább tenyérbemászóan infantilis, aki inkább tűnik egy gonosz Ace Ventura-utánzatnak, mintsem Robotnyiknak - néha azért még így is megvillantja, hogy miért szeretik őt annyian.
Ha sikerülne a Sonic 3-ban (merthogy a stáblistás jelenet már azt készíti elő) sokkal jobban eltalálni az arányokat, akkor visszatérhetne az az erőltetettség nélküli könnyed és kellemes érzés, amit az első rész megtekintése közben tapasztaltunk és ami néha most is jelen van. Ellenben ha továbbra is a mindenből többet metódus érvényesül, akkor a Sonic, a sündisznó 2-vel ellentétben legközelebb már jóval kevesebb ok lesz a jegyvételre. Most még akad.
