A Warner és az HBO anno nagyon jó lóra tett George R. R. Martin A tűz és jég dala című könyvsorozatának adaptálásával, óriási rajongótáborra tett szert a regények alapján készült Trónok harca tévésorozat, ami nem csak Peter Dinklage, Emilia Clarke, Kit Harington, Sophie Turner vagy Jason Momoa nevét ismertette meg sokakkal, hanem betonbiztossá tette azt is, hogy Westeros és Essos kontinenseinek történeteit még hosszú ideig nézhetjük, bolondok is lennének az illetékesek, ha véglegesen elengednék ennek a világnak a kezét. Hiába lett sokkal gyengébb az anyasorozat azt követően, hogy úgymond elfogyott az alapanyag, vagyis az évadok nem csak utolérték, hanem túl is haladták Martin regényeit, és hiába váltott ki hatalmas haragot oly sok rajongóból az utolsó szezon és maga a lezárás, ebbe az univerzumba bizony vissza-vissza szeretne nézni az ember. Így aztán senkit sem ért meglepetésként az, hogy elkezdtek érkezni a hírek a különböző spin-off sorozatokról, amelyek közül jelenleg is több formálódik, 2022-ben pedig megkaptuk az első előzményszériát is House of the Dragon, avagy Sárkányok háza címmel.
A Targaryenek nagy polgárháborúját felvezető első etapnak megvoltak a maga gyermekbetegségei, borzasztóan gyorsan próbált haladni a sorozat, a nagyobb időbeli ugrásokat pedig megsínylette a narratíva. Nincs mit szépíteni, kapkodós lett az első évad, de a potenciál bőven ott volt arra, hogy a folytatás ennél sokkal jobb lehessen. És bizony az a helyzet, hogy nagyon úgy fest, az alkotók megugrották az elvárásokat. A Sárkányok háza második szezonja egészen pontosan június 17-én fog megérkezni az immár Max néven futó streaming platformra, nekünk viszont már most lehetőségünk volt megnézni annak első négy részét, vagyis gyakorlatilag az évad felét. Erről mesélünk most nektek, természetesen teljesen spoilermentesen.
Totális háború
Komótos tempója mellett az első évad azt a funkciót hiánytalanul betöltötte, hogy a 200 évvel az eredeti sorozat előtt játszódó történet főbb szereplőit megismerhettek, megkedvelhette vagy épp meggyűlölhette a néző. Gyakorlatilag részről részre váltakozott, hogy a rivális felek közül kivel szimpatizálhattunk jobban, és felépült egy olyan alapkonfliktus, majd az évadzáróval egy olyan katalizátor, melyek hatására egyértelművé vált: a brutális vérontás és a teljes körű háború immár elkerülhetetlen. A második évadnak tehát nem volt már más dolga, mint egymásnak engedni a zöldeket és a feketéket, vagyis a nagy Targary-ház két ágát. Az egyik oldalon ott áll a jelenleg a Vastrónon ülő II. Aegon Targaryen, aki sokkal több szerephez jut, mint korábban. Most érződik igazán, hogy a casting remek volt, Tom Glynn-Carney egyes jelenetekben simán tudja idézni Joffrey Baratheont, ami nem kis szó. Dühkitörései mellett viszont arra is jut idő, hogy mélyítsék a karakterét. Nagyon izgalmas lesz majd látni, hová futhat ki az ő személyiségének formálódása. Ugyanez igaz testvérére, Aemond hercegre, aki egy teljesem másféle karakter, ugyanakkor az őt megformáló Ewan Mitchell ugyancsak maximális dicséretet érdemel.
Azzal, hogy Aegon és Aemond jobban az előtérbe kerül, értelemszerűen együtt jár az is, hogy édesanyjuk Alicent Hightower királyné már jóval kevesebb játékidőt kap, mint korábban. Olivia Cooke játékára sem lehet panasz, hozni tudja azt az uralkodót, aki nagyban felelős a kialakult helyzetért, viszont már eljutott arra a pontra, ahonnan nincs visszaút, a háború fogaskerekei mozgásba lendültek, és ha akarná sem tudná megállítani őket. Még mindig a zöldek oldalán maradva ki kell még emelni a Ser Criston Cole-t alakító Fabien Frankel, aki az előbb említett szereplők mellett szintén túllépett a mellékkarakteri státuszon.
A szemben álló oldalon, a feketék táborában az Emma D'Arcy által alakított Rhaenyra Targaryen királynő nagyjából hasonló elbánásban részesült az íróktól, mint Alicent Hightower: gyötri az első évad végén látott tragédia, bosszúra szomjas, de egyre kevésbé lesz ez már az ő története, jóval nagyobb fókuszt kap fia, Jacaerys Velaryon. A Jacaerys szerepében visszatérő Harry Collett talán picit halványabb teljesítményt nyújt, mint a korábban felsorolt Targary ifjak, de bőven vannak még olyan karakterek a feketék oldalán, akik kárpótolni tudnak bennünket ezért. Nem titok, hogy ilyen például Matt Smith, aki hiába tud néha olyan borzalmas alakításokat produkálni, mint tette azt a 2022-es Morbiusban, egy zseniális színész, és ezt most ismételten bizonyítani tudja. Rhaenys Targaryen hercegnő szerepében pedig Eve Best még mindig képes megmutatni azt, milyen egy idős, de gránitkemény idegrendszerrel rendelkező Targaryen, akit tényleg uralkodásra teremtettek volna az istenek, de ezt sosem tudta megtapasztalni.
Nincs menekvés
Ez eredeti Trónok harca sorozatban is kifejezetten erős volt a történetmesélés azon trükkje, mikor kicsit levettük a hatalmasok szemüvegét, és kisebb sakkbábuk, vagy akár egészen egyszerűen hétköznapi emberek révén is megtapasztalhattuk, mit eredményez az, ha egymásnak esnek a nagy házak. Ilyen megoldásokból kapunk most is egy keveset, és abszolút hálásak lehetünk értük, sikerül velük mélyíteni a polgárháborút, ami fikarcnyit sem fennkölt vagy magasztos. És nem csak arról szól már ez az egész, hogy ki pakolhatja fel végül a fenekét a Vastrónra, egyre több tragédia, ármány és gyilkosság mélyíti a zöldek és feketék közötti árkot, amit teljesen egyértelmű, hogy immár csak vérrel lehet majd betemetni. Ebből a vérből pedig nem lesz hiányt.
Említettük, hogy a tempó jóval feszesebb, ez pedig tulajdonképpen részről részre hatványozódik. Az évad első két epizódja felvezeti azt, ami a harmadik, de legfőképp a negyedik részben kicsúcsosodik, és itt az ember már csak elégedetten dörzsölheti a tenyerét, hiszen a menetidő felénél járunk csupán, hátra van még nagyjából négyórányi elmesélni való.
A látvány mindeközben teljesen a nagy költségvetésű mozifilmek színvonalát hozza, nincsenek sötét éjszakával vagy indokolatlan köddel tompított jelenetek, látni fogjuk az összecsapásokat testközelből, és természetesen maguk a sárkányok sem maradnak ki a buliból. Helyén van a zene is, de ezen valószínűleg senki sem lepődik meg, az HBO csapata tudja a dolgát.
Hivatalosan egyelőre még nem kapta meg a zöld jelzést a harmadik évad, de azt már tudjuk, hogy az írók elkezdtek dolgozni rajta. Teljesen őszintén nehezen lehetne elképzelni egy olyan forgatókönyvet, ami szerint elvágják a sztorit a második szezon végén, szóval az évadzárókor még életben lévő karakterek szinte teljesen biztosan vissza fognak még egyszer térni, valószínűsíthetően valamikor 2026 környékén. Ha pedig egyszer pont kerül ennek a történetnek a végére, a Trónok harca világának rajongói továbbra sem fognak unatkozni, hiszen bár több korábban tervezett szériát parkolópályára raktak az illetékesek, az biztos, hogy érkezni fog az A Knight of the Seven Kingdoms: The Hedge Knight című sorozat, melynek premierje 2025-re várható, illetve tervezés alatt áll egy Aegon hódításáról szóló széria, valamint elvileg Corlys Velaryon karaktere is kaphat egy saját tévésorozatot.
Időközben persze sok minden változhat, kukázhatnak terveket és behozhatnak újakat, de a Warnert ismerve még hosszú éveken át visszajárhatunk majd Westerosra. A következő kiruccanás június 17-én indul a Maxon, és aki kedvelte a Sárkányok háza első szezonját, annak mindenképp érdemes lesz jegyet váltani erre az utazásra is, a második évad ugyanis tanult az előzmény hibáiból, és az első négy epizódja alapján bőven megérte a várakozással töltött időt.
