Elizabeth Banks neve ismerős lehet többek között a Sam Raimi-féle Pókember-trilógiából, a Zack és Miri pornót forgatból, Az éhezők viadala-filmekből, még akár a Magic Mike XXL-ből vagy a bődületesen rossz, 2017-es Power Rangersből is, de az keveseknek jut eszébe, hogy bizony a 49 éves színésznő rendezőként is dolgozik már jó ideje. Neki köszönhettük a Tökéletes hang második részét, illetve a 2019-es Charlie angyalait - utóbbi nyilván nem a világ legjobb ajánlólevele. Banks mindenesetre a jelek szerint rátalált a műfajra, amiben a maga módján szórakoztatót tudott alkotni.
A Kokainmedve ugyanis elképesztően orbitális baromság, de ezzel szerencsére maga a film is tisztában van. Egyetlen kósza pillanatig sem veszi komolyan magát, és épp ettől lesz az a fajta, kellemes kis sötét komédia, a trashnek és a bűnös élvezetnek az a képviselője, amin azért őszintén tud nevetni az ember. Mert hát miért ne kacaghatnánk vidáman azon, hogy egy kokainmámorban úszó feketemedve kibelez egy drogkereskedőt, vagy elrágcsálja egy túrázó leszakított végtagjait?
Tényleg megtörtént?
Az alapvetés, miszerint a Kokainmedve egy valós történetre épül, maradjunk annyiban, hogy nagyon-nagyon erős túlzás. A sztori eleje tényleg valid: valóban meghalt egy drogkereskedő úgy, hogy kiugrott a repülőgépéből, beverte a fejét, elveszítette a fő ejtőernyőjét, és képtelen volt kinyitni a tartalék ernyőt, így szörnyethalt. Hasonlóképpen indul a Kokainmedve története is. Később kiderült, hogy találtak egy halott feketemedvét, ami megtalálta az említett drogfutár egyik ledobott kokainpakkját, és befalta a csomagok egy részét. A mozifilmmel ellentétben tehát szegény medve valójában nem rendezett brutális vérengzést az erdőben, hanem rövid úton kimúlt a kábszertől. Nos, a Kokainmedve teljesen átírja a sztorit, és egy trancsírozós ámokfutást varázsol az egészből.
Szerencsére nem húzza az időt sokáig a film a felvezetéssel: a futár az említett módon búcsút intett a földi létnek, a drog nagy része viszont nincs meg, épp ezért a helyszínre siet az Isiah Whitlock Jr. által alakított kutyabarát rendőrnyomozó, a klasszikus sablonokból összepakolt Bob, illetve ugyancsak a kábítószer megtalálásával bízza meg embereit Ray Liotta karaktere, egy Syd Dentwood nevű maffiózó. Dentwood épp mélyponton lévő saját fiát küldi a georgiai erdőkbe, illetve bandájának egyik keményfiúját, az O'Shea Jackson Jr. által alakított Daveedet. Nem véletlen, hogy mindenkinek azonnal egy wishes Ice Cube fog eszébe jutni Jacksonról, hiszen ő egészen konkrétan a rapperből lett színész legidősebb fia. Pozitívumként írható fel a számlájára, hogy azt, amit anno apu nyújtani tudott egy ilyen kaliberű filmben, kisebb zökkenőkkel ő is hozni tudja.
Mindeközben két kiskamasz is elkószál az erdőben, mit sem sejtve arról, hogy egy olyan feketemedve ólálkodik épp a környéken, aminek brutális mennyiségű kokain utazik fel s alá a szervezetében. Egyikőjük anyukája, Keri Russell karaktere, Sari nyilván egyszemélyes hadseregként indult a gyerkőcök megkeresésére, de hát az anyukák már csak ilyenek. És mivel a Kokainmedve folyamatosan emlékezteti a nézőt arra, hogy ez egy agybeteg komédia, fenn sem tud akadni azon az ember, hogy bárki is irreálisan viselkedik.
Hamarosan az összes történetszál egyetlen ponton találkozik, ahogy sejteni lehet, éppen a kokainos mackónál. És itt el is indul a vérengzés. A 18-as karika nem dísznek került a film plakátjára, a Kokainmedve cseppet sem finomkodik, itt szó szerint ömlik a vér, repülnek a végtagok, a medvekoma pedig sportot űz abból, hogy akit csak tud, könyörtelenül lemészároljon. Mégis, mindegyik halál annyira groteszk (legyen szó akár a medve, akár mások által kioltott életekről), hogy a film képtelen elveszíteni humoros vonalát.
Pedig nincsenek itt csattanós egysorosok, jól megírt, érdekes karakterek, egészen egyszerűen belecsöppent egy csomó papírmasé szereplő a világ leglehetetlenebb helyzetébe, ahol pillanatok alatt válhat barátból ellenség és ellenségből barát, ha az ember egy kábítószertől begőzölt, vérengző óriással néz farkasszemet.
Brumm-brumm Brúnó, kólás medve
A 35-39 millió dollár közé belőtt költségvetés nagyja teljesen bizonyos, hogy a CGI-ra, egészen pontosan a kokainfüggő fekete bundásra ment el, amin a Wētā FX szakemberei dolgoznak. Tudjátok, ez az a csapat, amelyik anno A Gyűrűk Ura- és A Hobbit-filmeket letette az asztalra, azóta pedig egy halom Marvel- és DC-filmen. Munkáját legutóbb az Avatar: A víz útjában csodálhattuk meg, mégis érdemes a már említett büdzsé tükrében helyükön kezelni a dolgokat és mérsékelni az elvárásokat. Magyarán a csapat hírneve ellenére se számítson senki olyan végeredményre, mint amivel James Cameron sci-fi eposzában találkozott, de egyébként az, hogy néha kissé rajzfilmszerű lett a szőrös bestia, még kicsit hozzá is tud tenni a trashbe hajló élményhez, és sokadszorra is emlékezteti a nézőt arra, hogy egy szürreális ámokfutást bámul 95 percben. Szerencse, hogy csak ennyiben, mert hosszabb játékidő mellett sokkal nehezebben tudott volna működni a recept, remek döntés volt, hogy nem nyújtották tovább az egyébként is papírvékony történetet.
Vannak filmek, amiket a kiválóan vezetett narratíva, remekül megírt történet, alaposan kidolgozott fő- és mellékszereplők miatt nézünk meg. Akadnak aztán olyan mozik, amik nem az agyunkat kényeztetik, hanem inkább a szemeinknek próbálnak kedvezni, és káprázatos látvánnyal ajándékoznak meg bennünket. És aztán ott vannak a Kokainmedvéhez fogható tripek, amelyekre a felsoroltak pozitív jelzők közül egyetlen egyet sem lehetne tiszta szívvel rájuk aggatni, mégis képesek bennünket szórakoztatni. És ezzel nincs semmi baj. Nem kizárólag Michelin-csillagos éttermekben szoktunk vacsorázni, nem csak szépirodalmat emelünk le a könyvespolcról, olykor jól esik az a csalamádés burger a kifőzdében vagy egy gyorsan sodró ponyva.
A Kokainmedve szomorú apropója, hogy ez lett Ray Liotta egyik utolsó alakítása. A 67 éves Liotta tavaly májusban hunyt el. Karrierje során olyan filmekben játszott, mint az 1989-es Baseball álmok, az 1990-es Nagymenők, a 2001-es Hannibal, de például ő kölcsönözte a hangját a Grand Theft Auto: Vice City főhősének, Tommy Vercettinek is. Épp a Dangerous Waters forgatásán dolgozott a Dominikai Köztársaságban, amikor álmában itt hagyott bennünket. Nyilván nem a Kokainmedvében nyújtotta élete alakítását, de bőven van miért emlékeznünk a munkásságára.
A Kokainmedvét egyértelműen a bizarr alapötlet adja el, nem véletlenül lett az első előzetes pillanatok alatt virális tartalom az interneten, és osztotta meg boldog-boldogtalan azt, ahogy egy emberi vértől mocskos pofájú, kokaintól eszét vesztett csúcsragadozó üldöz szerencsétlen embereket az egyébként békés georgiai erdőségekben. Szerencsére az, aki a kedvcsináló alapján nagyjából be tudja lőni, mire is számíthat egy ilyen filmtől, nem is fog csalódottan távozni a vetítőteremből, ha jegyet vált a mozira. Sőt lehet, hogy még párszor hangosan fel is nevet majd. Egy ilyen sötét humorú komédiának pedig ennél nem is igazán van több feladata.
Ha már ti is láttok a Kokainmedvét, akkor lent a kommentek között mindenképpen osszátok meg velünk saját véleményeteket is Elizabeth Banks filmjéről!
