Vin Diesel megcsinálta azt, ami az álomgyárban is csak keveseknek sikerült: rááldozta ugyan a színészi pályafutását, de felépített egy dollármilliárdos médiafranchise-t. A Halálos iramban a 10. rész bemutatása előtt minden idők nyolcadik legjövedelmezőbb filmsorozatának számított, és a mai napig a Universal Pictures legnagyobb sikere, felülmúlja még a Jurassic Park és a Jurassic World kettősét is. És pont ez az a siker, ami nem engedi a Diesel által megformált Dominic Torettót nyugdíjba vonulni, mi több, azzal fenyeget minket, hogy két film helyett végül háromban zárja le a család történetét, ami még 2001-ben kezdődött.
Akkoriban persze egészen más szelek fújtak, Rob Cohen rendezése még egy kimondottan földhözragadt produkciót eredményezett, pláne az újabb részekhez viszonyítva. A fókusz az illegális versenyzésen és a tuningolt verdákon volt, a megvalósítás pedig simán elvitte a filmet a célvonalig súlytalan története és a papírvékony karakterei ellenére. A Halálos iramban ugyanis nem gondolatokat közvetített, hanem egyfajta életérzésből adott ízelítőt a nézőknek, és ez épp elég volt ahhoz, hogy többet akarjanak.
A hangsúlyok azonban az idő múlásával eltolódtak, a versenyzés teljesen a partvonalra szorult, a helyét átvette a magas fordulatszámon pörgő akció, miközben franchise filmjei egyre több hasonlóságot mutattak a heist movie-kkal és a kémfilmekkel. A tónusváltás mindenesetre bevált, a mozis bevételek látványosan megugrottak: a Halálos iramban: Ötödik sebesség elsőként lépte át a félmilliárdos mérföldkövet (626 millió dollárig jutott), a Halálos iramban 7 pedig felért a csúcsra, több mint másfél milliárd dollárt hozott, de ebben minden bizonnyal közrejátszott a Paul Walker tragikus halála miatt felébredt nosztalgia, aki összesen hat filmben alakította az egyik főszereplőt, Brian O'Connert.
Egy jó gonosz
Nehéz meghatározni, hogy az alkotók pontosan mikor és hol veszítették el végérvényesen a kapcsolatot a valósággal, ahhoz ugyanis elölről meg kellene nézni az összes filmet, és bizony nem mindenkinek ajánlanak ezért 1000 dollárt, mint egy szerencsés amerikainak. Az biztos, hogy jóval azelőtt, hogy Toretto és csapata legyorsult egy atom-tengeralattjárót, vagy végigvonszolt egy szoba méretű trezort Rio de Janeiro utcáin. Ennek a kétségtelenül látványos, ám a fizika törvényeivel dacoló mutatványnak akkor még nem sok jelentőséget tulajdonítottunk, ám Dan Mazeau és Justin Lin forgatókönyve ehhez a múltbéli eseményhez kanyarodik vissza, megmutatva, hogy a rövid úton elintézett brazil drogbárónak, Hernan Reyeznek volt egy fia is, aki kis híján maga is ott hagyta a fogát azon a hídon. A bosszúszomjas Dante az elmúlt tíz évet azzal töltötte, hogy kiismerje ellenségét, feltérképezze Dom és a család gyenge pontjait, hogy majd az alkalmasnak vélt pillanatban kíméletlenül lecsapjon. Nem csupán végezni akar Torettóékkal, hanem azt szeretné, hogy előtte szenvedjenek.
Dantét Jason Momoa kelti életre, méghozzá nem is akárhogy; karaktere hosszú ideje a legjobb főgonosz, akit a Halálos iramban franchise ki tudott termelni, egészen más liga, mint Cipher vagy a Shaw fivérek voltak, Reyes papáról nem is beszélve. Ahányszor csak feltűnik az idétlen frizurákat viselő, holtak körmeit lakkozó, gyakran magában beszélő, a többiekhez képest már-már szellemesnek mondható egysorosokat pufogtató Momoa, mindenki mást elhomályosít a jelenléte.
A színész valósággal uralja a vásznat, és a napnál is világosabb, hogy élvezettel játssza el a széria Jokerét.
Tényleg nem túlzás a Bűn Bohóc Hercegéhez hasonlítani, hiszen Dante is teljesen hibbant, ugyanakkor a maga módján zseniális bűnöző, aki mindig egy lépéssel az ellenségei előtt jár, minden eshetőségre felkészül. A képregényes párhuzam pedig nemcsak ezért, vagy a teljesen életszerűtlen, maximálisan túltolt akciójelenetek miatt állja meg a helyét, hanem azért is, mert a Halálos iramban 10 tulajdonképpen egy össznépi DC-Marvel dzsembori, tele olyan színészekkel, akik már játszottak szuperhőst.
Érezd az algoritmust!
Dante először Rómában akaszt tengelyt Torettóékkal, a hosszúra nyújtott, autós üldözésekkel és robbanásokkal teli ismerkedésen bizonyára rengeteget dolgozott a CGI-ért felelős csapat, de a végeredmény ugyanolyan mű, mint a későbbi jelenetekben, és ami a legrosszabb, a Halálos iramban 10 egyszerűen már nem tud olyat mutatni, amit ne láttunk volna korábban, csak máshogy megkomponálva. Igaz ez a látványra és a cselekményre is, melynek szálai párhuzamosan több irányba tartanak, ám némelyikük egyszerűen csak időhúzásnak érződik. Különösen fárasztó Roman, Tej, Han és Ramsey négyesének szerencsétlenkedése, amit még sikerült jó néhány pusztító szóviccel is megfejelni.
Az ilyen poénokon az ember legfeljebb kínjában nevet, de sokkal valószínűbb, hogy a tenyerébe temeti az arcát, majd újra és újra elátkozza azt a pillanatot, amikor megvette a mozijegyét. Olyan az egész, mintha a Halálos iramban 10 alkotói nem várták volna meg a Hollywoodot megbénító írósztrájkot, hanem már alapból a ChatGPT-re, vagy a Bingre bízták volna a dialógusok megírását, de azzal a kikötéssel, hogy a generatív algoritmusok kizárólag közhelygyűjteményeket, szóvicceket, valamint Paulo Coelho életművét használhatták a procedúra során. A végeredményhez képest a Barátok közt párbeszédei már-már szépirodalmi szintet képviselnek, és ez sajnos nem vicc, hanem a szomorú valóság.
Valószínűleg az sem tett jót a produkciónak, hogy a forgatás megkezdése után egy héttel kreatív nézetkülönbségek miatt lelépett Justin Lin rendező, a helyére beugrott Louis Letterier (A szállító, A hihetetlen Hulk) bicskája pedig látványosan beletört abba, hogy ennyi karaktert kellett egyszerre kezelnie. Nem igazán sikerült megtalálnia az arányokat, van olyan, akit az egyébként meglehetősen félrevezető előzetesek fontosnak állítottak be az események szempontjából, ezzel szemben a valóságban kevéssel azután, hogy feltűnik, már távozik is, hogy aztán ne is lássuk többet. Igaz, a film védelmében meg kell jegyeznünk, hogy nem egy kerek egész történetet kell elmesélnie, hanem csupán felvezetőként szolgál a finálé számára. Emiatt pedig meglehet, hogy a most még lényegtelennek tűnő cselekményszálak a folytatásban értelmet nyernek, miként minden bizonnyal választ kapunk a levegőben lógó sorsok alakulására is.
Még nincs vége
Az ordas nagy cliffhangerrel végződő Halálos iramban 10-re nehéz lenne azt mondani, hogy különösebben jó film lenne, ahhoz ugyanis meg kellene felelnie jó néhány olyan kritériumnak, amit képtelen teljesíteni. A forgatókönyv hiányosságaitól a színészi játékon át a szekunder szégyenérzetet kiváltó párbeszédekig rettenetesen hosszú a lista, ugyanakkor az is tény, hogy semmivel sem nyújt kevesebbet, mint az utóbbi néhány rész, ennélfogva aki élvezettel nézte végig a szűkebb és tágabb értelemben vett Toretto família kalandjait, az vélhetően most sem fog csalódni. Plusz sokan úgy vagyunk vele, hogy ha már idáig kitartottunk, akkor a lezárásról sem akarunk lemaradni. Apropó, ha már szóba került a befejezés, érdemes maradni a stáblistára is, mert egy, a folytatáshoz kapcsolódó meglepetés vár ránk.
Noha a Halálos iramban 10 narratívája pillanatok alatt darabjaira hullik, a film készítői pedig lényegében ugyanazokat a sablonokat hasznosították újra, amelyeket már a korábbi epizódokban is láthattunk - legyen szó akár eddig gondosan titkolt rokoni kapcsolatok felfedéséről vagy egyes szereplők teljesen megalapozatlan pálfordulásáról -, a rajongók alighanem most is szívesen kint hagyják majd közel két és fél órára a mozi ruhatárában az agyukat, mert a látottak befogadásához semmi szükségük erre a szervre. Amit elvárnak tőle - a nyaktörő akciót, Vin Diesel kimért dörmögését, lenyűgöző autócsodákat és szép tájakat -, azt hibátlanul teljesíti, mi több, egy egészen kis időre még megidézi az első rész illegális versenyeinek hangulatát is, mintegy éreztetve velünk, hogy nagyot változott a világ két évtized alatt.
