Eléggé más irányt vett a Legendary Pictures és a Warner Bros. Pictures közös gyermekeként született MonsterVerse filmes univerzum az első felvonás, vagyis a 2014-es Godzilla óta. Gareth Edwards filmjének még megvolt a maga súlya, komolysága, nem véletlenül tudott elindítani egy egész franchise-t. A 2017-es Kong: Koponya-sziget is szerethető volt Jordan Vogt-Roberts rendezésében, 2019-ben a Godzilla II - A szörnyek királya viszont már elindult egy új úton, amin a két legendás titán találkozását jelentő 2021-es Godzilla Kong ellen csak még ölesebb lépteken haladt tovább.
Sorozatos fronton aztán ott volt még a Skull Island és a Monarch: Legacy of Monsters, de végül eljutottunk a most a mozikba kerülő Godzilla x Kong: Az új birodalomig, ahol már világosan látszik, ha valaki villámgyorsan nem rántja félre a kormányt, akkor a MonsterVerse unalmasabb és semmitmondóbb lesz, mint a DC és a Marvel leggyengébb mozifilmes alkotásai. Annyi különbséggel, hogy itt gyakorlatilag a párbeszédeket, az emberi szálakat is kukázni lehetne, nem sokat veszítenénk összességében, ha csak majmok és gyíkok háborúját néznénk végig kellő mennyiségű morgással és üvöltéssel.
Fent is szörnyek, lent is szörnyek
A sztori szerint a két nagy titán látszólag nyugalomban, egymástól elszeparálva él az előző rész, vagyis Mechagodzilla legyőzése óta. Godzilla a felszínt védelmezi, és lecsap akkor, ha valamelyik titán elkezdene rosszalkodni - eközben mondjuk senkit és semmit nem kímél, de kár is azzal számolni, hogy akár egyetlen másodpercig is szóba kerülnek a katasztrófák áldozatai, azok, akik mondjuk a kocsijukban várakoztak egy hídon a dugóban, mikor a gyíkkirály áttrappolt rajtuk, vagy nyugodtan fagyiztak a téren, miközben a melákok letarolták az egész terepet. Mindeközben Kong az Üreges Földben próbálja meg kialakítani saját új otthonát, de szegényke nagyon magányos, nincsenek pajtásai a mi világunk alatt meghúzódó titkos mélységben. Hamarosan azonban egy nem várt fenyegetéssel kell szembenéznie, és Godzilla is érzi, hogy itt valami orbitális durvulás következik, úgyhogy elkezdi felszívni magát, és átpokéváltozik a következő szintre.
Akadnak még emberi szereplők, mint a Rebecca Hall által alakított tudós, Ilene Andrews, az ő örökbefogadott lánya, Jia, akit Kaylee Hottle játszik el (tudjátok, ő a Koponya-szigetről származik és Kong világi cimborája), valamint Dan Stevens mókás karaktere, az óriásszörnyek dokija, Trapper, illetve Brian Tyree Henry kissé ügyefogyott, de azért szerethető podcastere, Bernie Hayes. Egyikük sem kapott olyan mélységet, karakterívet vagy fontosabb jellemvonást, hogy a vetítést követő uszkve tizenötödik percben még bármilyen szinten emlékezzünk rájuk. Pedig azt nem lehet mondani, hogy a Godzilla x Kong: Az új birodalomban ne történne semmi sem, sőt inkább ennek az ellentéte igaz.
Elképesztő tempóban rohan a film, a háttértörténetet, a lore-t pedig nagy kanállal, óriási adagokban tuszkolják le a torkunkon, villámgyorsan építik fel a félelmetesnek mondjuk egy kósza másodpercig sem mondható főellenség mítoszát is. Tényleg nem volt még ennyire kellemetlen ellensége Kongnak és Godzillának, őkelme ugyanis a parafaktor kimaxolása helyett inkább gyerekkori meseélményeinket idézi. Ne szépítsük, kár is lenne, ez bizony Lajcsi király A dzsungel könyvéből, és talán még filmbéli hátasa is félelmetesebb, mint ő maga. Talán nem is véletlen, hogy anno Lajcsi is megmondta:
"Ez már a csúcs és nincs tovább,
Micsoda szenvedés"
Van itt minden, mint a búcsúban: pöpec robotkesztyű Kongnak, rózsaszínben pompázó Godzilla, bébi Kong, és még egy halom más csavar, fordulat, a semmiből előrántott megoldás, amit nem szeretnénk ellőni nektek előre, de maradjunk annyiban, hogy itt bizony egyetlen konfliktus sem marad hosszú ideig lezáratlan, azonnal jön egy újabb tech kütyü vagy még egy legendás titán, ami megmenti a napot. Nagyjából úgy néz ki a forgatókönyv, mintha egy általános iskola alsós napközis játékba kukkantanánk bele, ahol a kis srácok összeborogatják a polcon található összes figurájukat, aztán kitalálnak nekik egy "sztorit", és végül el is bábozzák a majommal, a gyíkkal, meg antigravitációs piramisokkal az egészet - ó igen, vannak antigravitációs piramisok is, és akkor a gondolatolvasásról még nem is beszéltünk.
Titánok tömkelege
Eddig talán úgy hangozhatott, mintha a Godzilla x Kong: Az új birodalom nem érdemelne többet annál, hogy a gazda szépen megfogja, hátrarángassa a pajta mögé, és ott a sörétessel a szeme közé küldje a végső nyugalmat, de azért természetesen meg lehet találni a filmben azokat a pontokat is, amiknek örülhetnek a kaidzsú műfaj rajongói. Ilyen például a látvány, ami abszolút a helyén van, elképesztően jól néz ki mind a Belső Föld, mind annak flórája és faunája, és nyilván a titánok megjelenítésére sem sajnálták az elegendő pénzt, paripát és fegyvert. Amikor pedig ezek az óriások egymásnak feszülnek, kő kövön nem marad, legyen szó akár Róma utcáiról, akár a piramisokról, akár a Belső Föld mesefilmekbe illő helyszíneiről.
Számok terén is abszolút bajnok akart lenni a Godzilla x Kong: Az új birodalom, ugyanis a franchise eddigi egyetlen egy részében sem láttunk annyi titánt, mint amennyit ez a film felsorakoztat. Külön öröm, hogy az ő kilétüket nem fedték fel előre a film előzetesei, úgyhogy itt bizony tényleg lesznek nagy meglepetések. Az összecsapásaik piszok jól néznek ki, és mindenki megnyugodhat: Godzilla nem azért vált át hirtelen rózsaszínbe, mert túlzottan sok érzékenyítő videót nézettek meg vele a Monarch emberei, teljesen normális magyarázatot kapunk erre is. Azt már túlzás lenne állítani, hogy a film minden másra is épkézláb magyarázatot ad, és nem úgy jön majd ki az ember a moziteremből, hogy picit vakargatja a fejét annak kapcsán, mi is volt itt ténylegesen a helyzet ezekkel a kristálypiramisokkal és az egész katyvasszal.
Az emberi történetszálak kudarcát, a sokszor bántóan egyszerű forgatókönyvet és a gimis fogalmazások szintjén mozgó történetet annak ellenére is nagyon nehéz megbocsátani a Godzilla x Kong: Az új birodalomnak, hogy ősmajom vagy óriásgyík legyen a talpán, aki bele tud kötni a látványba. Sürgősen el kellene jutnia odáig a MonsterVerse-nek, hogy érdemi emberi szálat is kapjanak a filmek, ez anno még az első Godzilla és a Kong: Koponya-sziget idején nem tűnt lehetetlen, megugorhatatlan akadálynak.
Bátran ki lehet jelenteni, a magyar mozinézők rosszabbul jártak azzal, hogy a Legendary és a Warner szuperprodukcióját kaptuk meg, és nem Takashi Yamazaki filmjét, az Oscar-díjas Godzilla Minus One-t tudjuk megnézni, utóbbi ugyanis teljesen elkerülte a magyar vetítőtermeket. Helyette kaptunk egy látványos, szörnyekben gazdag, de történet terén vérszegény mozit, és egy csöppet sem rózsás jövőképet, ha ugyanis a továbbiakban is ebbe az irányba szeretne haladni a MonsterVerse, akkor az nem sok reményre ad okot.
Nyilván fontos lesz majd nagyon, hogy hogyan teljesít a mozipénztáraknál a Godzilla x Kong: Az új birodalom. Ha kevesebbet hoz a konyhára, mint a Godzilla Kong ellen világszinten 470 millió dollárja, akkor az azért elég beszédes lehet - ne feledjük, hogy az előző rész közvetlenül a pandémia után érkezett, és az Egyesült Államokban a mozis premierrel együtt azonnal felkerült az HBO Maxra is, ahol a platform legnagyobb nyitócíme lett, letaszítva a trónról a Mortal Kombatot.
Ha tehát a Godzilla Kong ellen mozis bevételi számait nem sikerül most überelni, akkor érdemes lenne szélsebességgel elgondolkodnia a Legendary és a Warner fejeseinek arról, hogy min változtassanak, ha tényleg meg akarják csinálni Godzilla és Kong harmadik közös filmjét is - márpedig erről lehetett hallani. Csak remélni tudjuk, hogy az esetleges folytatás a MonsterVerse első filmjeinek hangulatához tér majd vissza, úgy még menthető lenne a dolog.
