Megdöbbentően régóta akart már összehozni a New Line Cinema egy Black Adam mozit. A Captain Marvel, avagy Shazam képregényekből megismert antagonista, majd gonosztevőből lett antihős nagyvásznas adaptációja kapcsán már 2007-ben felmerült, hogy Dwayne Johnsonnak kellene megkapnia a főszerepet. 2009-ben aztán parkolópályára rakták az egész projektet, és csak 2014-ben került ismételten elő, mikor a Disney és a Marvel Studios sikereit látva a Warner Bros. is saját filmes univerzumot kezdett el kiépíteni. Johnson egyetlen pillanatig sem távolodott el a formálódó filmtől. 2017-ben eldőlt, túl nagy név ahhoz, hogy egyszerű főgonosz vagy mellékszereplő legyen egy Shazam moziban, így kettébontották a terveket: elkészülhetett egyrészt az önálló Shazam film, valamint saját mozit kaphatott Black Adam is.
Számos csúszás után jutottunk el a 2022-es bemutatóig, a főszereplő pedig minden adandó alkalommal nyomatékosította, valami olyat fogunk látni, amit korábban még sosem. Dwayne Johnson azt ígérte, a Black Adam mozival teljesen felborulnak az erőviszonyok, és feje tetejére fog állni az egész DC filmes univerzum. Nos, jelentsen ez bármekkora csalódást, ki kell mondanunk, hogy minden maradt a régi, a Black Adam pedig pontosan annyira középszerű, kiszámítható és - nem szégyen kimondani - unalmas, mint bármelyik szuperhősös tucatfilm. Ez pedig azért annyira kár, mert a DC egyik legérdekesebb karakteréről van szó, aki sokkal jobb írókat és izgalmasabb sztorit érdemelt volna.
Kándak bajnoka
A történet egy fiktív államban, Kándakban játszódik, melynek polgárai hosszú ideje az Intergang nevű bűnszervezet elnyomása alatt élnek. Létezik azonban egy legenda egy 5000 évvel korábban élt hős bajnokról, aki egyszer már felszabadította a zsarnoki uralom alól Kándakot. A szárnyát csak lassan bontogató lázadás egyik alakja, Adrianna Tomaz egy varázserejű koronát szeretne megtalálni, de nem csak erre bukkan rá, így Black Adam, avagy eredeti nevén Teth-Adam évezredek után újra a halandók között jár.
Kándaknak hatalmas szüksége lenne egy hős megmentőre, de Adam messze nem az a feddhetetlen bajnok, amilyennek a mítoszok leírják őt. Erre nem csak Adrianna Tomaznak, hanem a fiának, Amonnak is rá kell jönne. A kissrác a kötelező mókás karakter, aki humoros vagy humorosnak szánt jeleneteken keresztül vezeti rá az ókorból napjainkba toppant Adamet a modern világ csodáira. Ismerősnek tűnik? Ezerszer használt toposzról beszélünk? Igen, és ez csak az első lesz a hosszú sorban.
Adam szúrja a szemét a világ klasszikus védelmezőinek, ezért a helyszínre érkezik a Justice Society nevű szuperhőscsapat. A bandát Hawkman vezeti, mellette ott van régi cimborája, Doctor Fate, valamint két újonc, Cyclone és Atom Smasher. Róluk a nevükön és szuperképességeik gyors ismertetésén túl semmit nem tudunk meg. Se a hátterüket, se a motivációikat nem meséli el a film, ezáltal gyakorlatilag semmiféle kötelék nem tud kialakulni köztük és a néző között.
Láttunk már olyan szuperhősfilmeket, ahol a semmiből dobtak be csapattagokat, és nem kell mondjuk a 2021-es The Suicide Squad - Az öngyilkos osztagnál messzebb menni, hogy lássuk, képes ez a koncepció is működni. De csak akkor, ha nem próbálja meg komolyan venni magát a film, és rövid ismeretségünk alatt is ténylegesen megtudunk legalább egy-két kézzelfogható dolgot a szereplőkről. Itt erről szó sincs.
A középszer rabságában
Megpróbálkozik a Black Adam valamiféle mondanivalót is kalapálni, ami egyrészt az lenne, hogy semmi sem fekete vagy fehér, másfelől pedig az, hogy a nagybetűs hősök nem lovagolhatnak be bárhová fehér lovon csak azért, hogy a saját értékrendjük szerint rendet vágjanak úgy, hogy közben semmilyen szintem sem tisztelik a helyiek kultúráját, múltját, és úgy általában az akaratát. Ezek viszont elég papírvékony és sablonos gondolatok, amik fölé nem sikerült felhúzni valami vaskosabb mögöttes mondanivalót.
A mozi azon túl, hogy a főhös morális iránytűje csöppet engedékenyebb, mint az átlagos képregényes jófiúké, semmi egyediséget vagy újdonságot nem tud felmutatni. Igen, Black Adam gond nélkül és változatos módokon sújtja halálra villámokkal ellenfeleit, csonkolja meg, veri péppé, robbantja fel, vagy épp tépi szét őket. De ennél több egyediséget nem kapott a karakter, holott közel 80 év képregényes múltjából lehetett és kellett volna építkezni.
A látvány kissé felemás, vannak egészen jól összerakott jelenetek, ahol mutatós effektek cikáznak a vásznon, máskor viszont úgy fest az egész, mint egy sokadrangú videojáték tessék-lássék összepakolt CGI átvezetője. A harcok során (melyekből szerencsére jó sok akad) nem egyszer futunk bele önismétlő jelenetekbe. Egy darabig megvolt a koreográfusokban a kellő kreativitás, de amint kifogytak az ötletekből, a korábban már eldurrogtatott kunsztokat vették elő újra. Doctor Fate varázslatai jól mutatnak, de azért nagyon távol vagyunk attól, amit mondjuk Doctor Strange villantott a rivális MCU-ban.
A főgonoszról végképp nem lehet pozitívan nyilatkozni, ott van a film végén, és megkapjuk a nagyjából a semmiből előrántott, elmaradhatatlan végső leszámolást, mert ez is pontosan annyira kötelező, mint a Black Adam többi milliószor megrágott, kiköpött, majd újra elfogyasztott alkotóeleme.
Mindezek ellenére az világos, hogy Johnsonnak piszkosul jól áll a szerep, amit maga a színész is imád. Tökéletesen passzol hozzá Black Adam karaktere (még akkor is, ha 2007-ben jobban hasonlított az eredeti képregényes figurához, mint manapság), de pontosan emiatt nehéz megbocsátani azt, hogy a nem tudtak neki írni egy tisztességes történetet és egy olyan jellemfejlődési görbét, ami valóban meg tudja indokolni azt, hogyan válik hős egy kezdetben masszívan negatív karakterből.
Bár egyértelműen csalódást kelt a Black Adam, fontos kiemelni, hogy nem egy pocsék vagy kifejezetten rossz alkotásról van szó, csak nyers, ízetlen, és abszolút nélkülözi a kreatív ötleteket. Ha ennyire nem tudtak mit kezdeni Adammel az írók, akkor lehetséges, hogy jobb lett volna megmaradni az eredeti filmes koncepciónál, és egy Shazammal közös filmbe pakolni az ő felbukkanását is. A 2019-es Shazam képes volt arra, hogy üdítően könnyed és humoros legyen, ami nagyon frissnek hatott a kényszeredetten komor DC filmes univerzumban.
Teljesen bizonyos, hogy nem most láttuk utoljára Black Adamet, ezt többszörösen aláhúzza a film stáblistás jelenete is. A kötelező színrelépésen már túlvagyunk, most tegyük inkább zárójelbe a látottakat, és bízzunk abban, hogy Dwayne Johnson karakterére ennél csak érdekesebb és jobban megírt kalandok várnak a mozis DC világban. Abszolút megérdemelne, hogy így legyen, mert egyáltalán nem rajta múlott az, hogy ez a vonat most félresiklott. És bőven benne van a pakliban, hogy kifejezetten jót tesz majd a történetnek, mikor nem Black Adamre fókuszál a teljes rivaldafény.
Inkább olvassatok képregényt
Továbbra is valljuk, hogy adaptálni bármit és bárhogyan lehet, ha a végeredmény nem téveszt célt, megtalálja a közönségét, és elnyeri annak tetszését, szórakoztatja, sokkolja, megdöbbenti vagy okítja, az adott mű várt hatásának függvényében. A Black Adam viszont csúnyán elvétette azt a bizonyos céltáblát. Éppen ezért tudjuk a legjobb szívvel azt tanácsolni, hogy a mozifilm helyett inkább olvassátok el, vagy videós formában nézzétek meg a karakterről készült részletes magyarázó anyagunkat, melyben elmeséljük nektek, milyen utat járt be Black Adam, és hogyan lett ebből az 1945-ben kitalált szupergonoszból a DC univerzum egyik valódi hőse.
Persze a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk, így ha már láttátok a moziban a Black Adamet, mindenképp meséljétek el lent a kommentek között, hogy nektek mennyire jött be a végeredmény!
