A filmipar továbbra sem szeretne lepattanni a nosztalgiavonatról, és még mindig betonbiztos üzletnek tűnik régi franchise-ok felelevenítése, hiszen az emlékek mindent megszépítenek, és nincs is kellemesebb, langymelegebb érzés, mint megmártózni kicsit a régmúlt jakuzzijában. Hiába tudjuk előre, hogy az élmény egyáltalán nem lesz olyan, mint amilyen a '80-as vagy '90-es években volt, urambocsá, amilyenre azokból az időkből emlékezünk, mégis észszerű biztonsági játéknak tűnik egy régi kedvenc újramelegített folytatására beülni. Ráadásul ezúttal még a mozitermekig sem kell elvonszolnunk az elkényelmesedett popónkat, ugyanis a Beverly Hills-i zsaru hosszú hiátus után megérkezett negyedik része egyből a Netflixen debütált.
Egy ilyen premier persze nem az osztatlan sikert vetíti előre, mert amíg más platformok, például az Apple TV+ és a Prime Video kifejezetten minőségi produktumokkal szoktak előállni, a Netflix a mennyiséggel szeretne dominálni, nem pedig a magas színvonallal, és bár kétségtelenül akadnak itt is igazi közönség kedvencek és gyöngyszemek, a középszerűségnek bérelt helye van a szolgáltató óriásira terebélyesedett kínálatában. Nagy szerencsére ennek nem, vagy nem teljesen esik áldozatául az Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley, arra viszont teljesen felesleges számítani, hogy a negyedik rész bármi többre képes egy kellemes múltidézésnél.
Apuci jön és segít
A sztori szerint Eddie Murphy karaktere, Axel Foley még mindig Detroit városában bontja a rendet, miközben igazából épp őrizni próbálja azt. Red Wings hokimeccsre sem a jégkorong szeretete miatt jár, hanem egyrészt azért, hogy halálra szekálja rendőrtársát, és megvillantsa, hogy simán viccet csinál a napjainkra annyira jellemző politikailag korrekt, vagy magát annak mutatni próbáló humorból is, ezen felül pedig cseppet sem mellékesen el akarja kapni az épp akciózó rosszfiúkat. Így megy ez már évtizedek óta, Foley nyomozóval nincs bírás, káromkodik, poénkodik, felrúgja a szabályokat és persze általában végül lekapcsolja a rosszarcokat. Az idillt azonban megtörik a Beverly Hillsben zajló események: Foley immár felnőtt lánya, Jane Saunders ügyvédként dolgozik, és jelenleg egy elvileg hamisan megvádolt fickót próbál felmentetni, az ügyben korrupt rendőrök és kartelltagok is érintettek, Saunders kisasszony pedig egy halálközeli élmény után sem adja fel a dolgot.
Foley-t régi barátja értesíti, hogy gondok adódtak, a nyomozó pedig egyből Beverly Hills felé veszi az irányt. Itt nyilván megkapjuk a régi pajtásokat, visszatér Billy Rosewood, John Taggart, Jeffrey Friedman és Serge is, ők viszont leginkább csak a nosztalgiafaktor maximura csavarása miatt vannak jelen, hiába látszik, hogy a bandát alakító színészek élvezték a forgatást, sokat nem tudnak hozzáadni a nagy egészhez. Ez bizony Axel Foley és a lánya sztorija, utóbbit Taylour Paige alakítja egészen tűrhetően. Nincs túlpörgetve az a vonal, hogy Axel csapnivaló apa volt, de teljesen világos, miért tátong a szülő és gyermeke között hatalmas szakadék. Ezzel párhuzamosan nyilván egyetlen másodpercig sem kérdéses, hogy a film végére minden a helyére kerül, boldog ölelések zárják a kalandot, de nem is várunk mást egy Beverly Hills-i zsaru-filmtől.
Remek adalék lett Joseph Gordon-Levitt karaktere, Bobby Abbot nyomozó, aki simán passzol Eddie Murphy mellé. Abbot kiszólásai tökéletesen alkalmasak arra, hogy áthelyezzék a '80-as és '90-es években megszokott alapokat 2024-be, ilyen például az a jelenet, mikor a rendőrőrsön az épp frissen letartóztatott Axel Foley megpróbálja őt lealázni, Abbot pedig simán visszavág, hogy ugye nem gondolja komolyan a másik, hogy egy pillanatig is ki tudja őt zökkenteni azzal, hogy megalázza őt a férfiasságában. Bizony, Foley nyomozó, itt ezek a módszerek már nem működnek. A többi régi kunszt viszont igen: szórakoztató párbeszédek sokaságát kapjuk meg, melyekben Axel kivágja magát különféle csávákból. Murphy sikeresen vette továbbá azt az akadályt is, hogy visszahozza rég látott karakterének esszenciáját, mellette pedig ne hagyja figyelmen kívül azt, hogy mennyi idő telt el az utolsó rész óta. Le sem tagadhatná, hogy karrierjének ez az egyik legkedvesebb szerepe, és amikor a néző rápillant a 63 éves színészre, akkor több mint valószínű, hogy ez az 1984 óta velünk lévő karakter fog róla beugrani.
Spoilerek nélkül maradjunk annyiban hogy Kevin Bacon is hozza a kötelezőt, de az egész filmről összességében az mondható el, hogy semmivel sem tudja bővíteni, magasabbra emelni a szériát, inkább csak horizontálisan nyújtja el azt. Egy ilyen folytatással semmiféle kockázatot nem vállalt a Netflix, ez meglátszik a végeredményen is. Ettől függetlenül az is borítékolható, hogy a régi részek nagy rajongói tapsikolni fognak örömükben az összes autós üldözésnél, esetlen vagy épp frappáns szóbárbajnál, de még Murphy jellegzetes röhögéseinél is. A 115 perces játékidőt mondjuk akár lejjebb is lehetett volna csavarni, de azért vontatottnak sem mondható a film. Két kérdésre viszont elég nehéz választ találni a Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley kapcsán.
Mire ment el a pénz?
Az egyik a forgatási költség, a 150 milliós büdzsé ugyanis semmilyen formában nem látszik meg a végső mozin. Bármennyire is vastagon fogott esetleg Murphy ceruzája, amikor aláírt a nagy visszatérésre, azért ezen felül is jelentős pénzégetésről beszélünk, amit nem lenne egyszerű validálni. A másik fura döntés pedig az ausztrál rendező kiválasztása volt, Mark Molloynak ugyanis ez az első mozija, nagyfilmes debütálása. Eredetileg Adil El Arbi és Bilall Fallah és rendezték volna a filmet, de ők a sanyarú sorsú Batgirl miatt dobbantottak. Abból mind tudjuk, végül nem lett semmi, csak egy porosodó kópia a Warner valamelyik gondosan elzárt fiókjában, de lehet, hogy az ő párosuk egy picivel izgalmasabbá tehette volna ezt a filmet, mint Molloy.
Murphy nemrég tett már egy próbát a töltött káposzta újramelegítésével, az Amerikába jöttem 2. azonban (melynek bemutatójába szintén bevontak egy streamingszolgáltatót, csak akkor épp a Prime Videót) nem kapott túlzottan fényes kritikákat - mondjuk egy jelölést azért csak összeszedett a legjobb sminkért járó Oscar-díj kategóriájában. A Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley jobb, szórakoztatóbb, mint az Amerikába jöttem 2. volt, és arra bőven elég, hogy a Netflix kínálatát pödörgetve az ember rábökjön valamelyik unalmas hétköznap este. Ennél többet viszont nem nyújt, és bármennyire is kellemes volt a múltidézés, a közmondásos lufi kipukkant, ebben bizony nincs benne még egy kör. A nemrég bemutatott Bad Boys - Mindent vagy többet magában rejtette a kellemes folytatás lehetőségét, azon a vonalon reméljük is, hogy nem kellett végső búcsút vennünk a főszereplőktől, de Axel Foley azért jobban tenné, ha most már tényleg megpihenne.
Külön izgalmas csavar egyébként az, hogy az említett Bad Boyst a korábban már előcitált Adil El Arbi és Bilall Fallah párosa készítette, szóval simán elképzelhető az, hogy ha nem dobbant a duó a Batgirl-film miatt, akkor egy sokkal, de sokkal jobb negyedik Beverly Hills-i zsaru filmet tudnak letenni az asztalra. Ezt persze már sosem tudjuk meg, így marad nekünk egy abszolút vállalható, olykor szerethető, de kiemelkedőnek semmilyen formában sem mondható utolsó nagy akció, a legszélesebb vigyorú rendőrnyomozóval. Illetve tényleg az utolsó lenne? Hivatalosan még nem erősítették meg, de arról szólnak a pletykák, hogy Murphy és a producer, Jerry Bruckheimer már elkezdték tervezni az ötödik részét a franchise-nak. Szerintünk ezt nem igazán kellene már erőltetni, de ezt ők biztosan jobban tudják.
