Megérkezett a mozikba a viking éra rajongóinak szánt legújabb nagyjátékfilm, amely a biztos siker érdekében olyan nagynevű sztárokat sorakoztatott fel a főbb szerepekben, mint Alexander Skarsgard, Nicole Kidman, Ethan Hawke, Björk, Willem Dafoe és Anya Taylor-Joy. A rendezői székbe A boszorkány és A világítótorony rendezője, Robert Eggers ült, aki tett róla, hogy a filmjében megjelenjen a skandináv mitológia minden fontos eleme. Túlvilágról átjáró, szellemekkel üzenő állatok, korhű dialógusok, jelmezek és fegyverek, pocsék időjárás, baljós zene, vértől nehéz levegő, rettegés, halálsikolyok, kifröccsenő belek és levágott végtagok - a néző mindent megkap, amit a viking éráról valaha is gondolt.
Eggers 90 millió dolláros költségvetéssel fogott hozzá a Shakespeare Hamletjét megihlető skandináv Amleth-legenda feldolgozásához, amelyet komoly történelmi kutatás előzött meg. A történet egy berserker harcos (Alexander Skarsgard) életét meséli el, akinek gyermekként kell elmenekülnie saját hazájából, miután a szeme láttára meggyilkolják király apját (Ethan Hawke) és elrabolták édesanyját (Nicole Kidman). A fiú azon a napon bosszút esküszik apja gyilkosa (Claes Bang) ellen, noha az élet látszólag távol sodorja őt a végzetétől.
A kezdő képsorok erős szürke filterrel lettek felvéve, amitől valóban úgy érezheti a néző, hogy egy szempillantás alatt 895-be, a viharos északi vizekre került egy csapat vértől mocskos viking harcos közé, akik épp egy sikeres portyáról térnek haza. Ethan Hawke borzongató orgánumú, remek király-karakter, kellőképpen őrült és megszállott (akárcsak a Willem Dafoe által alakított sámán), ez minden mozdulatát, megnyilvánulását, őrületét áthatja. Elképesztő a viking király csarnoka, a látványvilág, a zenék, a fények, minden tökéletes.
Nem úgy Nicole Kidman, aki bár briliáns színésznő, ezzel a szereppel csúnyán mellényúlt. A 3. percben, amikor 54 évesen, tükörsimára botoxolt arccal és Aranyhajas-tinilányos hajzuhataggal megjelenik a vikingek között, szabályosan sokkoló a látványa. Az ilyen korú nők abban az évszázadban nem így néztek ki, és nem így viselték a hajukat. Érthető, hogy nagy név, és tökéletesen eljátszotta a szerepet, de végig "tájidegen" maradt ebben a környezetben.
Eggers (aki saját elmondása szerint beleőszült az utómunkákba) kemény fába vágta a fejszéjét, hiszen a Vikingek, a Valhalla, a 13. harcos és a többi nagy sikerű vikinges film és sorozat után olyasvalamit kellett letennie az asztalra, ami megugorja a többiek által magasra tett lécet, de míg egy sorozatnál van idő az univerzum felépítésére és a karakterek személyiségének bemutatására, a történetszálak finom összeszövésére, itt mindent 2 óra 20 percbe kellett besűríteni, ami kemény feladatnak bizonyult. Megkaptuk, aminek nagykönyv szerint benne kell lennie a filmben, de már-már fojtogató a sok esemény és szimbólum: kard általi halál, becsület, hit, Odin, vak sámánok, farkasok, életfa, sorsfonalak, holló, égi kard, Hél, bosszú, viking labdajáték, rabszolgaság, viking temetés, kínzás, mitológiai elemek, valkűr, Valhalla.
Bár semmi sem marad ki, az embernek olyan érzése támad, mintha egy 4 évados sorozatot nyomnának le erőszakkal a torkán tömörített formában, 140 perc alatt.
Ezzel együtt a Jarin Blaschke-teremtette látványvilág, harci jelenetek koreográfiája, a hosszú, megszakítás nélküli felvételek, a gyönyörű nagytotálok, az izgalmas rendezés és a kitűnő színészi játék, valamint a korhű viking hangszerekkel felvett zenei aláfestés észbontó, de akadnak furcsaságok, amiken nehéz túllendülni:
- A történetben sokszor megemlítik, hogy az északiak fonják a sorsfonalakat, holott a skandináv mitológia szerint azok a nornák, akik nem emberek, hanem istennők;
- A berserkerek nem mentek csatába ágyékkötőben (farkas / medvebőrben annál inkább) és nem gombáztak be a csata előtt, ez egy téveszme, amit ma már számos tanulmány alátámaszt.
- Egy berserker, aki nem ismer se istent, se embert (és a bosszú élteti 30 éve) nem lesz szerelmes pár nap alatt egy vadidegen nőbe, a szerelem érzése valószínűleg a lehető legtávolabb kellene, hogy álljon tőle - és nem lesz egy általa megismert nő a gyenge pontja épp akkor, amikor végre elégtételt vehetne az apja haláláért.
- Az arcra kent menstruációs vér gyomorforgató, semmilyen szinten nem kapcsolódik sem az érához, sem a történethez, viszont roppant ízléstelenné teszi a jelenetet.
- A skaldok és a vikingek nem táncikáltak meztelenül, Shakespeare-bogyós fejdísszel az erdőben, ez inkább egy boszorkányos filmbe illett volna.
- Egy vikingnek sincsenek hajfonatai - miért? Nyilván nem akartak versengeni a Vikingekben látott és azóta rendkívül népszerűvé vált viking hajfonatokkal, de így nem hozta azt az érzést, amit vélhetően sokan vártak a harcosok megjelenésétől.
- Komoly mitológiai ködből kerül elő az égi penge (erős Excalibur-os felhanggal) - ám az nem védi meg a gazdáját. Akkor hol a mágia?
- Miért akarná egy anya is a saját kisfia kivégzését?
- A Trónok harca vérfertőző momentumai miatt kötelező a vérfertőzést beleírni a forgatókönyvbe, még ha nem is illik bele?
- A temetési szertartásokon a vikingek kíméletesen átsegítették az özvegy nőket a túlvilágra, nem úgy döfték le őket, mint Norman Bates (Psycho) az áldozatait, 5-6-10 döféssel, hiszen a haláluk áldozat volt, nem büntetés.
- A harcias vikingek miért futnak el a házból kirepülő hollók elől?
- Hel kapuja a filmben egy vulkán lábánál található. Hel a skandináv mitológiában Helheim, a holtak jeges birodalmának úrnője. A tűz birodalmának ura Surtr, a tűzóriás. A kaput, ha már követték a skandináv mitológiát, Surtr kapujának kellett volna nevezniük a készítőknek.
Mindemellett Alexander Skarsgard játéka lenyűgöző. Persze, régóta várt rá egy ilyen szerep, hiszen a skandináv származású, viking küllemű színész a True Bloodban eljátszott Erik Northman után egyszerűen kellett, hogy kapjon egy ilyen karaktert és egy ilyen filmet, amiben megmutathatja, mit tud. Ő pedig hozza is az őrületet, a bosszúszomjat, a vad tombolást, foggal tépi szét az artériákat és tébolyultan loccsantja ki az agyakat - olykor a saját fejével. Ilyen szerepe talán még sosem volt a színésznek, ezt maga is elmondta számos interjúban, de ennek köszönheti most a világsikert, amit ez a szerep hozott neki és azt, hogy 46 évesen jobb formában van, mint valaha - pedig régen sem panaszkodhatott az alakjára.
Hogy túl erőszakos-e a film? A Vikingek vérsasos kivégzései után nem mondhatnánk annak. Hogy túl sok a vér, a belezés, a közeli zsigereléses felvételek? Ha valaki először néz ilyen filmet, annak bizonyára igen, ha vikingfilm-rajongó, akkor nem. A készítők realisztikusan mutatják be a kor élethez, rabszolgasághoz, háborúhoz, uralkodáshoz való hozzáállását. Az események lüktetőek, gyorsak, nincsenek üresjáratok, tökéletesek a vágások, egy pillanatig sem érezzük, hogy filmet nézünk - inkább időutazáson vagyunk, egy igencsak veszélyes, véres világban.
Láthatjuk Izland meseszép tájait, a vikingek mindennapi életének megkapó pillanatait, harcukat a természeti elemekkel, így a háborgó tengerrel, de a CGI segítségével bepillantást nyerhetünk az álmaikba, látomásaikba, a túlvilág titkaiba - és nem utolsósorban a Valhallába, ami az egyik legszebben megkomponált rész a filmben.
Nem szabad olyan elvárásokkal leülnünk Az Északi elé, hogy olyan lesz, mint a Vikingek, mert nagyon nem olyan a hangulata, a története vagy a szereplői, de mindenképp érdemes megnézni, mert nem szokványos mozi, és olyan tömény élménydózist kapunk általa a viking világból, ami kiszakít a hétköznapok valóságából, egy jó filmnek pedig éppen ez a dolga.
