A 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején meghatározó mozis műfajnak számított a különböző, népszerű young adult regényfolyamok filmes adaptálása, ennek a trendnek a szülötte lett az Alkonyat-széria, Az útvesztő, a Narnia Krónikái, A beavatott, és természetesen Az éhezők viadala, ami az X-Men-filmekkel párhuzamosan meghozta a világhírt Jennifer Lawrence számára. Suzanne Collins eredeti regényeit és az azok alapján készült filmeket lehet imádni, utálni, vagy simán csak elviselni, de az kétségtelen, hogy sikerült alapvetően szerethető karaktereket bemutatniuk, a Lawrence által alakított Katniss Everdeennel végtelenül egyszerű volt azonosulni, a 12-es körzet ifjú versenyzője nem terminátorként robbant be a csatatérre, az egyes részeken keresztül pedig érthetően és világosan be tudták mutatni a karakterívét.
Az első rész 694 millió dolláros bevétele után nem is volt kérdés, hogy jönnie kell a folytatásnak. A Futótűz már 865 milliót hozott a konyhára, így az akkor annyira divatos megoldásnak hála a trilógia zárását két külön mozira bontották, A kiválasztott első része pedig 755, míg a második 653 milliót termelt. A lendület tehát picit megtorpant, de azért így is messzemenőkig jövedelmező volt az egész franchise.
Suzanne Collins aztán úgy érezte, van még mit elmesélnie ebben a világban, 2020-ban pedig ki is adták új könyvét The Ballad of Songbirds and Snakes, avagy Énekesmadarak és kígyók balladája címmel. Gyakorlatilag egy előzménysztoriról van szó, ami 64 évvel az első film eseményei előtt játszódik, és Coriolanus Snow, vagyis a későbbi Snow elnök fiatalkorát tárja elénk. Hollywoodot ismerve egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy természetesen ebből is mozifilmet készítettek, a végeredményt látva viszont kijelenthető, hogy a visszafogott költségvetés ellenére is pocsékba ment minden erre költött cent.
Wishes viadal
A sztori szerint nem keveset utazunk vissza az időben, hiszen anno az első filmben a 74. Éhezők Viadala eseményeit követhettük nyomon, most pedig a 10. alkalomra készül a Tom Blyth által alakított Coriolanus. Az ifjú Snow a Panem Akadémia legígéretesebb diákja, aki próbálja fenntartani a jólét látszatát, valójában azonban családja teljesen elszegényedett, egyetlen vasuk sincs. A tehetséges, kiváló tanuló Coriolanusnak egyetlen esélye van, ösztöndíjat kell szereznie. Ebben az évben azonban megváltoztak a szabályok, nem elég a kimagasló tanulmányi eredmény, mentorként kell bizonyítania az Éhezők Viadalán. Azon a viadalon, ami ekkor még teljesen máshogy nézett ki és máshogy épült fel, mint több mint 60 évvel később, az eredeti filmek idején.
A "modern" viadalokon ugyebár a versenyzők komoly felkészülésen esetek át, sztárként üdvözölték őket a Kapitóliumban, ahol minden földi jóval ellátták őket egészen a műsor kezdetéig. A régi időkben azonban erről szó sem volt, még enni sem kaptak a jelöltek, nem hogy bármiféle tréningen vehettek volna részt. Semmit sem számított, hogy betegen, legyengülve, tulajdonképpen esélytelenül lökik őket a küzdőtérre, de jött a baj: így, ebben a formában egyre kevesebb nézőt érdekelt az egész hacacáré. És itt került a képbe Snow, aki bedobott jó pár új ötletet a fő játékmesternek, a Viola Davis által alakított Dr. Volumnia Gaulnak, majd innentől fogva mindent megtett azért, hogy az ő jelöltje, Lucy Gray Baird kerüljön ki győztesen.
Említettük, hogy az eredeti mozikban Katniss Everdeent szeretni lehetett, de egyébként ugyancsak könnyen megkedvelhető figura volt Peeta Mellark is, akit Josh Hutcherson alakított, és a sort könnyen folytatni lehetne. Itt azonban sajnálatos módon az a helyzet, hogy Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája konkrétan nulla ilyen karaktert tudott felsorakoztatni. Mind Coriolanus Snow, mind Lucy Gray Baird abszolút ellenszenves személyiségek, a néző egyiküknek sem tud őszintén szurkolni, vívódásuknak így nincs tétje, súlya. Rachel Zegler sajnos nagyon-nagyon rosszul játszott, de egyáltalán nem volt könnyű dolga a színésznőnek, akit 2025-ben Hófehérkeként fogunk majd látni a Disney új mozijában.
Karaktere a rossz írás iskolapéldája lehetne, mivel az egyik percben érthetetlenül és hiteltelenül magabiztos, sokkal magabiztosabb, mint Coriolanus, majd öt perccel később fordul a kocka, hirtelen Snow dominál és Lucy Gray nyárfalevélként reszket. A 157 perces filmben ezek a szegmensek folyamatosan és logikátlanul váltogatják egymást, a nagy egészhez pedig Tom Blyth sem tud sokat hozzátenni, játékában egy teljesen vérszegény karakter lett Snow-ból.
Nem csak rossz, hosszú is
A sztori eszeveszett tempót diktál, rohanunk az eseményekkel és csak kapkodjuk a fejünket, de közben maga a verseny és a mögöttes cselszövések sem tudnak kellően izgalmasak lenni. Tényleg az a helyzet, hogy a nagy egész kanyarban sincs a korábbi filmekhez mérten, ami azért is furcsa, mert a rendezői székben az a Francis Lawrence ült, aki az első rész kivételével az összes korábbi epizódot is levezényelte. Véget is érhetne az értékelésünk azzal, hogy a két főszereplő sajnos csúnyán alulteljesített, bár nehezített pályán mozogtak és pocsék karaktereket írtak nekik, ugyanakkor például Viola Davis telitalálat volt Dr. Volumnia Gaul szerepére, és Peter Dinklage játékára sem lehet panasz, de azért az ő karaktere, vagyis a Panem Akadémia dékánja, Casca Highbottom esetében is marad pár kérdőjel a nézőben a stáblista után. Akkor zárhatnánk itt és most így le a mondandónkat, ha maga a film is véget ért volna ott és akkor, amikor kellett volna, de egyáltalán nem ez a helyzet.
A játékidő kétharmadánál simán pontot lehetett volna tenni a történet kesze-kusza végére, de itt még nem jött a végefőcím, helyette inkább elindult egy teljesen új sztoriszál, ami normális esetben egy második rész narratíváját alapozhatta volna meg, de ebben az egész cselekményben nyilván nem volt annyi, hogy két részre bontsák a filmet. Így azonban a végeredmény egy végtelenül unalmas, logikátlanságoktól hemzsegő harmadik harmad lett, aminél a néző jogosan pillantgat folyamatosan az órájára és várja a megváltást jelentő lezárást, ha nem dönt úgy, hogy esetlegesen már menet közben feláll a moziszékből.
Lehetséges, hogy egészen egyszerűen nem a mozifilm a megfelelő formátum ennek a sztorinak, jobban működött volna a történet sorozatként elmesélve, jóval részletesebben kibontva, valódi hátteret és személyiséget adva mondjuk Lucy Graynek, és teljesen más tempóban adagolva az említett harmadik harmadot, ami egyszerre lett szájbarágós és zavaros, bármennyire furcsa kombináció is ez. 2023-ban már alapvetően sem annyira népszerűek a klasszikus young adult produkciók, mint egy évtizeddel korábban, nehezebb becsábítani a nézőket egy ilyen filmre akkor, ha minden évben egy halom képregényes adaptáció közül válogathatnak, és a mozi mellett a streaming is bőséges alapanyaggal szolgál.
Az elemzők 50 millió körüli amerikai nyitást jósolnak jelenleg Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladájának az első hétvégén, nagyjából ennyit mondtak ugyebár a Marvelek esetében is - az utóbbi mozi végül 47 millióval startolt az USA-ban. Fontos különbség azonban - és ez előrevetíti azt is, hogy nem ugyanakkora a két zakó -, hogy az új MCU-s képregényfilm elvileg nagyjából 270 millió dollárból készült, míg az Énekesmadarak és kígyók balladáját kihozták mindösszesen 100 millióból. Nyilván persze az sem mentség, ha valaki olcsón csinál rossz filmet, és ez a produkció most a 2023-as év egyik legrosszabb próbálkozása. Épp azoknak nem tudjuk egyáltalán ajánlani, akik szerették a Jennifer Lawrence-féle Az éhezők viadala-filmeket, mert ők fognak most a legnagyobbat csalódni. Rachel Zegler tényleg nagyon szépen énekel, de ebben a filmben itt véget is értek a neki kiosztható dicséretek, Jennifer Lawrence és Katniss Everdeen nyomába sem léphet. Tom Blyth számára pedig nem ez a mozi lesz a nagy áttörés.
