Nem fog mindenkinek tetszeni a Marvel legújabb Disney+-os sorozata, She-Hulk: Attorney at Law, avagy Amazon: Ügyvéd. Leginkább azoknak nem, akik már az első előzetes láttán elkönyvelték, hogy utálni fogják ezt a szériát. Nyilván nem kötelező hosszas előtanulmányokat folytatni ahhoz, hogy az ember lehuppanjon a kanapéra egy sorozat elé, senkinek sem muszáj ismernie a karakter képregényes hátterét, sőt az efféle adaptációk kiemelt feladata az, hogy az úgymond laikus nézők számára is érthetők és élvezhetők legyek. Nem kell tehát tudni Amazonról azt, hogy anno még Stan Lee találta ki őt 1980-ban, és azt sem, hogy a sorozat sok szempontból a Marvel egyik leginkább képregényhű átirata lett. Utóbbi persze nem jelenti azt, hogy a legjobb is.
Ugyanakkor a csípőből ellőtt köpködés végtelenül kellemetlen tud lenni. Külön zseniális viszont, hogy a sorozat alkotói még ebből is viccet csináltak: az egyik korai részben, amikor a sajtó és az utca embere reagált Amazon felbukkanására, a kommentárokat a széria első előzetesei alá érkezett valódi hozzászólásokból gyűjtötték össze. "Oké, hogy Hulk már nem macsós, de most egy csaj legyen az, ez komoly?", "Már nincs Vasember, de azért Vasnőt csak nem akarnak?", "Miért kell minden szuperhősből nőt csinálni?", "Itt van ez a metoo mozgalom, és eltörlik az összes szuperhőst?" - ezek a kommentek nem az alkotók fejéből pattantak ki, a valós nézőközönség láthatta viszont saját termését a sorozatban. Az Amazon: Ügyvéd azonban messze nem csak arról szól, hogy görbe tükröt tartson azok elé, akik már pusztán a sorozat lététől felpaprikázzák magukat. És hibáit is bőven ki lehet emelni úgy, hogy az ember közben értékeli azt, amit ezúttal kínál a Marvel.
Zöld kezdetek
She-Hulk születése elég rendhagyó volt képregényes fronton: a Marvel fejesei féltek attól, hogy az akkor éppen futó Hulk tévésorozat alkotói lépik meg a női Hulkot elsőként, így mindenképpen be akarták előzni őket. Az alapkoncepció viszont merőben más volt, mint a zöld behemót esetében: Amazonnak nincs kettős személyisége, átváltozása után is tudatánál van, ezt pedig az írók remekül kihasználták. A karakter esszenciáját az jelentette, hogy a csendes, visszahúzódó ügyvédnő smaragdzöld szuperhősként egy igazi sztár lesz, ezzel pedig valamilyen formában meg kell birkóznia a civil életében is. Míg Hulktól a polgárok rettegtek, She-Hulkot egyenesen imádták. A Marvel Studios új sorozata is erre a vonalra gyúrt rá. A bevezetőben elég gyorsan megkapjuk a minimálisan módosított eredettörténetet: a Tatiana Maslany által alakított Jennifer Walters itt is Bruce Banner unokatestvére. Mark Ruffalo ismételten remekel Hulk és Banner szerepében, közben pedig megválaszolnak nekünk pár olyan kérdést, ami a Bosszúállók: Végjáték óta foglalkoztatta a rajongókat. Jennifer egy baleset során szert tesz unokatesója képességeire, némi tessék-lássék kiképzés után pedig vissza is tér polgári foglalkozásához, a tárgyalóteremben azonban hamar fény derül arra, hogy képes zöld óriássá változni.
Innentől fogva pedig a széria teljesen más irányba indul, mint a többi Marvel produktum. Az Amazon: Ügyvéd alkotói jó előre leszögezték, hogy ez egy ügyvédes sitcom, és ígéretüket maradéktalanul megtartották. Más kérdés, hogy az átlagos MCU-rajongók jelentős része abszolút nem arra számít, hogy ezzel a formulával találja szembe magát, miután elindít a Disney+-on egy Marvel-sorozatot. Ez a széria ugyanis a sitcomok minden olyan jellemzőjével bír, ami szuperhősös fronton valljuk be, idegennek hat: csak nagyon halványan látszik a narratíva fő irányvonala és teljes epizódok telhetnek el úgy, hogy semmit sem halad "érdemben" a történet, mert mellékszálakkal foglalkoznak az alkotók. Szépen lassan persze csak el fogunk jutni A pontból B-be, útközben pedig temérdek cameót zúdítanak ránk. Nem számít spoilernek, hiszen már az első előzetesek ellőtték, hogy Hulk mellett visszatér Emil Blonsky, avagy Förtelem, Wong, sőt még maga Daredevil is, akit a netflixes sorozatok után most is Charlie Cox alakít.
Kár a viccet magyarázni
A humor relatív dolog. Teljesen felesleges, azon vitatkozni, hogy az Amazon sorozat vicces, frappáns, megkapó, vagy bazári, erőltetett és bárgyú-e. Lesznek, akik imádni fogják és a térdüket csapkodják a röhögéstől, mások fel akarják majd gyújtani a tévét, amikor meglátják a főhősnőt twerkelni. Szerencsére már az első pár rész tökéletesen megmutatja, milyen lesz a hangulat egészen az évad végéig, így elég hamar el tudja majd dönteni mindenki a saját személyes értékrendszere alapján, hogy nála a She-Hulk a "no go" zónába esik, vagy tűpontosan betalál. Még a legnépszerűbb sitcom sorozatok, az Agymenők vagy az Így jártam agyátokkal esetében is igaz ez a tétel, miért is lenne itt másként. Az mindenesetre látszik, hogy a sorozat mögött álló kreatív elmék nem vakon indultak el az erdőben, pontosan tudták, Amazon milyen karakter, milyen hangot üt meg a képregényekben. Akiknek pedig bejön ez az irány, akiket nem zavar, hogy ezúttal nemcsak kicsiben játszik a Marvel, mint mondjuk a Sólyomszem sorozatban, hanem teljes részeket szántak az alkotók arra is, hogy a főhősnő mondjuk randipartnert keressen, kiválóan fognak szórakozni.
Tatiana Maslany kifejezetten jó választás volt a címszerepre, de külön dicséretet érdemel még Jennifer Walters munkatársa és legjobb barátnője, Nikki Ramos, akit Ginger Gonzaga alakít, illetve az Emil Blonsky szerepében visszatérő Tim Roth, akinek egy merőben más karaktert kell már eljátszania, mint a 2008-as A hihetetlen Hulkban. Az ő átalakulása is teljesen bizonyos, hogy legalább annyi régi nézőt fog kiégetni, mint ahányan élvezik majd és derülnek rajta. Ez a kettősség az egész sorozat legdominánsabb vonása, ami igazából nem rossz dolog, hiszen mindenképpen kijelenthető, nehéz semlegesen állni hozzá.
Az Amazon: Ügyvédet övező utálatból külön le kell választani azokat a hangokat, akik szerint "ez nem Marvel", ez ugyanis nettó baromság, mert a sorozat pontosan és ezen a téren zseniálisan adja vissza a She-Hulk képregényeket és a karakter személyiségjegyeit. 14 évvel az első Vasember film után itt az ideje, hogy mindenki tisztán lássa, a Marvel Comics kiadványai nemcsak világmegmentő pizsamás héroszokról szólnak, hanem vannak bizony olyan könnyed, tiniknek készült képregények, mint a Ms. Marvel, horrorkalandok, mint az Éjjeli Vérfarkas, és humoros She-Hulk füzetek is. Az MCU-ban pedig ezek az alkotások épp olyan békésen megférnek egymás mellett, mint ahogy azt a képregényboltok polcain teszik. Ezek a filmek és sorozatok képregényhűek és hitelesek, de ettől még nem kötelező szeretni őket, ahogy a legelvetemültebb képregényrajongó sem veszi meg hónapról hónapra a Marvel létező összes frissen megjelent füzetét. A változatosságban és az egyre bővebb, színesebb kínálatban viszont az a szép, hogy szabadon csemegézhetünk a műfajok és zsánerek között, ez pedig már nem csak a képregényekre, hanem az MCU-ra is igaz.
Nem kell minden Marvel-sztorinak ugyanúgy végződnie
Az első előzetes közzététele után komoly ütleget kapott a CGI, és bár pofoztak ezen valamennyit, azért kijelenthető, hogy még mindig nem tartunk ott, ahol a Marvel Studios mozifilmjeinek többsége. A kisebb költségvetés kisebb bulival is jár, de ha megszokja az ember szeme a kissé műanyag Amazont, egyáltalán nem dobja ki az élményből a főhősnő külleme.
Külön ki kell még térnünk a fináléra, ami nem csak a bevezetőben már említett, 1978-as Hulk tévésorozat előtt állít emléket, hanem olyan mélyen ugrik bele a nyúl meta üregébe, hogy azt még Deadpool is megirigyelné. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a képregényekben She-Hulk még jóval Deadpool előtt áttörte a negyedik falat, vagyis kiszólt az olvasóhoz, és a karakter szerves része az, hogy pontosan tudta, egy képregénysorozat főszereplője, sőt bizonyos esetekben még vitába is keveredett saját alkotóival. Az, hogy ezt sikerült a tévésorozatban is adaptálni, több mint dicséretes, és ez talán az egyetlen olyan pont, ahol tényleg meglepetést tudott okozni az Amazon: Ügyvéd, méghozzá nem is kicsit. Olyan szintű önkritikát gyakorolt az évadzáró végén a Marvel Studios, amire csak ritkán van példa a szórakoztatóiparban.
Abszolút érthető az, ha kilenc rész után valaki aki azt mondja, hogy az Amazon sorozat "nem szólt semmiről". Igazából persze szólt, de ettől még leginkább egy langyos sitcom, gyorsan lepörgő, félórásnál rövidebb epizódokkal. Saját műfajában abszolút értékelhető alkotás, a She-Hulk képregényeket ismerő és szerető rajongóknak valódi csemege, de az átlagos MCU-nézőnek simán lehet, hogy egy teljes luft. Itt ugyanis Vasember nem menti meg a világot egy idegen fenyegetéstől, és Pókember sem csattogtat percenként frappáns egysorosokat. Az Amazon: Ügyvéd egyszerűen egy ügyvédes vígjátéksorozat, a Marvel filmes univerzum csordultig megpakolt ebédlőasztalának egyik legegyedibb fogása, amit legalább annyian tartanak majd különleges falatnak, mint ahányan úgy érzik, hogy ez már nem megy le a torkukon.
