A Netflix műsorán június 15-én a premierfilmek között tűnt fel A mesterlövész (The Contractor) amely, dacára annak, hogy sok-sok évvel ezelőtt, 2007-ben készült Josef Rusnak rendezésében, az egyik legizgalmasabb, legpörgősebb akciófilm, amit ebben a témában forgattak. A történet az Egyesült Államok-béli Montanaból indul. Itt él csendes magányában James Dial (Wesley Snipes) az egykori CIA-ügynök/bérgyilkos, aki ma már kizárólag a természetnek és a lovainak szenteli az életét. Bár a film első másfél percében egy szó sem hangzik el, a zseniális rendezői munkának, a remek vágásoknak és a forgatókönyvnek köszönhetően James karaktere tökéletesen átjön. Tudjuk, érezzük, milyen emberrel állunk szemben. Nem beszél, csak ha nagyon muszáj, precíz, alapos, körültekintő, megfontolt, intelligens - és sérült.
Egy korábbi bevetésen ugyanis elhibázta Ali Mahmoud Jahar (Nikolay Sotirov), a híres terrorista vezér kiiktatását, akinek a lelkén azóta tömegek halála szárad. Ha ő akkor figyelmen kívül hagyja a zavaró körülményeket, minden másként alakul. A múlt kínzó karma azonban újra és újra feltépi James sebeit, aki utólag már nem tehet semmit az akkor megélt kudarca ellen. Egy nap azonban egykori felettese Jeremy Collins (Ralph Brown) különös "ajándékkal" keresi fel. Egy megbízás az, amivel a férfi egyetlen akcióra szeretné visszacsábítani egykori ügynökét. Jamesnek esze ágában sincs visszatérni, ám amikor megtudja, hogy ugyanaz a terrorista a célszemély, akit annak idején futni hagyott, egy percig sem habozik tovább.
A küldetést igencsak nehéz terepen kell végrehajtani, ugyanis a terroristát a brit rendőrség védi a tárgyalásáig, ráadásul rendkívüli médiafigyelem kíséri az ügyet. De megvannak a bejáratott utak, Jamesnek "csak" Londonba kell utaznia, felvennie Terry Winchell-lel (Richard Harrington), az angol ügynökökkel a kapcsolatot, és elvégeznie a munkát. A célpont-kiiktatás azonban nem megy olyan simán, mint ahogy előre eltervezték, ezért James menekülni kényszerül. Rendőrök hada üldözi, a kocsija felrobban, majd egy tűzpárbajt követően a nyakába varrnak még egy gyilkosságot, így hamarosan már az egész ország őt keresi. A hurok egyre szorul a főhősünk nyaka körül, amikor kiderül, hogy a megbízója átverte őt, így nincs senki, aki segítene neki.
Pontosabban egyvalaki van csak, akire számíthat: a búvóhelye szomszédságában élő Emily (Eliza Bennett), egy 12 éves szőke kislány, aki a saját bevallása szerint sosem mond igazat. Emily véletlenül, a macskája keresése közben bukkan rá a menedékhelyén sebesülten fekvő bérgyilkosra, ám megdöbbentő módon nem fél tőle, sőt úgy dönt, segít neki. Ez furcsa intermezzo lehetne, ha nem ismernénk meg gyorsan a gyermek hátterét, de a készítők gondoltak erre is, és szépen elénk rakják a kirakós kockáit. Így, tudva, mennyire egyedül tengődik ez a kislány a világban, rögvest megértjük, miért vonzódik annyira a sebesült, ám roppant erősnek és különlegesnek tűnő idegenhez. James nincs elragadtatva a folyton kérdezősködő Emilytől, ám nincs más választása. Ahhoz ugyanis, hogy kinyomozza, mi történt, és tisztázza magát az amerikai NSA és az angol rendőrség előtt, el kell rejtőznie, miközben minden hírcsatornán és napilap címlapján őt keresik...
Még ha maga a téma nem is újszerű, hiszen sok más hasonló alaptörténetre épülő filmet forgattak már, azt hiszem, minden producer ilyen jó rendezőről, ilyen tehetséges színészekről és ilyen jól megírt forgatókönyvről álmodik. A főbb szerepekben olyan közkedvelt színészek szerepelnek, mint Charles Dance (az angol rendőrkapitány, Andrew Windsor szerepében), vagy a lányát alakító, megállíthatatlan nyomozót játszó Lena Headey. Méltó ellenpontjai mindketten Wesley Snipesnak, aki az évek során egy cseppet sem rozsdásodott be, és a színészi játéka, mint mindig, odaszögezi az embert a képernyőhöz.
A forgatókönyvet nagyon feszesre és izgalmasra írták, Joshua Michael Stern és André Farwaginev elképesztő munkát végzett. Az események egyetlen pillanatra sem ülnek le. A visszatekintések lélekbe maróak, az izgalom végig fenntartott, a drámai részek fájdalmasan őszinték. Az író páros kevés szöveget ad James szájába, de ettől csak még hitelesebb, még titokzatosabb és izgalmasabb a karaktere. Érezzük, tudjuk, ilyen egy igazi bérgyilkos - akárcsak annak idején Leon, a profi (de nem zavaró a hasonlóság). A mellette lévő kislány azonban nem olyan, mint Natalie Portman volt. Ő szószátyár, egy mini Sherlock Holmes, aki élelmességével és éles eszével rendkívül sokat segít a sarokba szorított férfinak. A korán elárvult Emily a nagymamájával (Gemma Jones) él, ám fájdalmas titkát senkinek sem árulja el, ahogy a magányáról sem beszél senkinek - James azonban hamar "leveszi", mi a helyzet a gyerekkel.
Wedigo von Schultzendorff, az operatőr szintén elismerést érdemel. Az üldözéses jelenetek és az összecsapások neki és a rendezőnek köszönhetően elképesztően izgalmasak. Az akciójelenetek, a tűzpárbajok rendes adrenalinfröccsöt okoznak, annyira nem lehet tudni, ki éli túl, és ki marad állva egy-egy jelenet végén. Az operatőr olyan kameraállásokat használ, hogy ezáltal úgy érezzük, mi is a sínek között fekszünk, vagy épp a magasból ugrunk a semmibe, és a mi fejünk mellett húznak el a hatalmas dörrenésekkel becsapódó golyók. Az aláfestő zene is minden jelenetben tökéletes. Ahol kell, a főhőssel együtt lever miatta minket a víz, máskor pedig megfeszülnek az izmaink, mintha nekünk is menekülnünk kéne. Ilyen az, amikor egy csapatnyi tehetséges ember nekiáll filmet készíteni.
Ezt a filmet elsősorban az akciófilmek szerelmeseinek ajánlanám, és azoknak, akik általában kedvelik Wesley Snipes és Lena Headey játékát, no és akik szeretik a pergős, ügynökös, lőporszagú, de mégis mondanivalóval és mélységgel rendelkező filmeket.
