Közös vonása a legtöbb szerepjátéknak, hogy bármennyire is sürgető a feladat, amivel megbízzák a játékosokat, nem gátolják meg őket abban, hogy a saját tempójukban fedezzék fel a világot, kalandozásaik közben nagyítóval vizsgálják át a térkép minden négyzetcentiméterét, vagy hogy a prioritási listájuk élén előbbre helyezzék egy eltűnt fapapucs rejtélyét például egy démoninvázió megállításánál. Ugyanez a dizájnelv érvényesült a The Witcher 3: Wild Hunt tervezése során is, amelyet a CD Projekt RED tengernyi opcionális küldetéssel és teendővel pakolt tele, annyival, hogy a helyüket jelölő kérdőjelek szó szerint elborították a térképet.
Természetesen nem vagyunk egyformák, vannak olyan játékosok, akik szemellenzőjüket feltéve konokul haladnak végig a központi narratíva állomásain, soha le nem térve a kijelölt útról, holott bizony sokszor megéri, és nem csak a loot miatt. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha valaki olyan, mint én, vagyis kíváncsi macskakölyökként rohan egyik jelölőtől a másikig, és ha felbukkan valami új dolog útközben, máris elfelejti, mivel foglalkozott odáig, akkor még napokkal később is úgy érezheti, tapodtat sem haladt a történetben.
Ez utóbbit parodizálta ki fergetegesen a Viva La Dirt Leage csapata a The Witcher 3-ra támaszkodva, de persze ennyi erővel nyugodtan elővehette volna a Skyrimet, a Baldur's Gate 3-at és még rengeteg más népszerű RPG-t. Mindenesetre a sztori szerint Geralt, Yennefer és Kökörcsin előtt hosszú út áll még, az idejük elvileg fogytán, de a hivatásos szörnyvadász figyelmét azonnal eltereli a legközelebbi kérdőjel a térképen, onnantól pedig már nincs megállás.
