A legtöbb gamer számára a videojátékok indulása után felugró hosszú, angol nyelvű jogi szöveg csak egy kellemetlen akadály, amit mielőbb le kell győzniük, hogy végre elkezdhessék a játékot. Az elfogadás kiválasztása fénysebességgel történik, és enyhe bosszúságot jelent, ha nem ússzák meg ennyivel, hanem még görgetni is kell hozzá, hogy végül eljuthassanak a kipipálásához. Az átlépés már olyannyira berögzült, hogy automatikusan történik, a játékfejlesztők pedig tisztában is vannak vele, hogy a felhasználók mellőzik az elolvasását, de kötelező odarakniuk mindkét fél érdekében.
Egyes stúdiók pedig el is rejtenek benne egy-két poént, amit nagyon kevesek fedeznek fel - legalábbis addig, amíg a sajtó fel nem kapja. A Larian Studios például a Divinity: Original Sin - Enhanced Edition végfelhasználói licencszerződésében jutalmat ígért azoknak, akik e-mailben jelentkeznek náluk, és hasonlót léptek meg a Baldur's Gate 3 esetében is, ott egy küldetéssel bízták meg a játékosokat.
Dr. Geyer-Hirt Dóra, az Oppenheim jogásza azonban néhány csésze kávé társaságában a mélyére ásott ezeknek a szövegeknek, és elolvasta a legnagyobb kiadók EULA-dokumentumait, hogy kiszűrje belőlük a leghasznosabb rendelkezéseket és megkíméljen minket az átnyálazásuktól.
Most akkor eladhatom a játékaimat, vagy sem?
Az egyik legfurcsább részlet, amit ki lehet bogozni belőlük, az a játékok továbbértékesítésének problémája. Ha például megveszünk egy biciklit, azt bármikor eladhatjuk, hiszen megszereztük annak tulajdonjogát, szabadon rendelkezhetünk felette, viszont a videojátékoknál valójában nem ez a helyzet. Hiába fizettünk érte digitálisan vagy kézzel fogható formában, a látszat ellenére tulajdonszerzés nem történik ilyenkor, az EULA-k alapvetően tartalmazzák is, hogy a fogyasztó licenciát, vagyis használati engedélyt kap csak a gyártótól, de a tulajdonosa a vállalat marad.
Ennek értelmében mivel nem szereztük meg a tulajdonjogot, át sem ruházhatjuk azt másra.
Az Epic Games által fejlesztett és kiadott Fortnite EULA-jában például így néz ki ez a szegmens:
A licenciával valójában csak egyes jogokat engednek át a játékosoknak, amik többnyire igencsak korlátozottak: leginkább csak arra jogosítanak fel, hogy játszani lehet az adott játékkal, többre nem. Ez általában akkor szokott problémát jelenteni, amikor valaki megpróbálja eladni a megunt/feleslegessé vált termékét. Persze elméletben lehetséges lenne "átruházható licenciát" biztosítani a felhasználónak, de az EULA-k általában kifejezetten tartalmazzák, hogy a játékok nem átruházhatók. Tavaly decemberben történt, hogy valaki rábukkant a PlayStation oldalán olvasható felhasználási feltételek azon pontjára, amelyben a Sony kifejezetten megtiltja, hogy a lemezes és digitális játékokat továbbértékesítsük. A teljes megfogalmazás ennél engedékenyebb, és a vállalat elnöke, Shuhei Yoshida azt nyilatkozta Twitteren 2013-ban, hogy mind eladni, mind kölcsönadni szabad. Különösen az elhíresült videó fényében lett volna nagy blama, ha retorzió járna érte:
Azonban nem mindenki olyan lazán áll hozzá ehhez, mint a Sony. Dr. Geyer-Hirt Dóra rámutatott, hogy ez mennyire kényes terület a cégek számára, elsősorban a különféle visszaélések miatt:
"Egyrészt vannak olyan országok, ahol olcsóbban megvehetők az adott játékok (pl. Brazília, Argentína), másrészt előfordul, hogy több játékot együtt, csomagban (bulk) olcsóbban vesz meg a játékos. Rosszabb esetben illegális úton jut hozzá a játékhoz, pl. lopott bankkártya-adatokkal. Mindegyik esetben az a "trükközés" alapja, hogy az illető úgy adja el az adott játékot, hogy az az adott ország piacán az eredeti árhoz képest kicsit olcsóbb, de az eredeti vételárnál drágább. Érthető okokból ezt a "trükközést" a játékgyártók nem nézik jó szemmel és sok EULA már csak ezért is megtiltja a licencia továbbértékesítését."
Ezért érdemes átböngészni az adott vállalat EULA-jában, hogy mik a lehetőségeink. A GTA széria atyjánál, a Rocktar Gamesnél például az olvasható, hogy a fizikai példánnyal kapott licenciát átruházhatjuk másra, de csakis azzal a feltétellel, ha a saját hozzáférésünket töröljük a játékhoz:
Kereshetek pénzt azzal, hogy játszom?
Hatalmas biznisz a streamelés, élen olyan platformokkal, mint a Twitch vagy az annak kihívójának szánt Kick, azonban felmerül, hogy ha eladni és továbbadni nem lehet a videojátékokat, akkor abból lehet hasznot húzni, hogy a tartalmukat másoknak közvetítjük? Nos, az EULA gyakran kiköti azt is, hogy a megszerzett licencia jogait nem használhatjuk kereskedelmi célokból, viszont ahogy a Sony sem igazán törődik a továbbértékesítés/továbbadás korlátozásának betartatásával, úgy a kiadók általánosságban véve támogatják a streameket, hiszen ez reklámot jelent. Nem véletlenül kerül bele számos videojátékba streamerbarát-mód (ami például kilövi vagy lecseréli a licencelt zenéket), vagy kapnak a tartalomgyártók lehetőséget az újdonságok megjelenés előtti közvetítésére.
Természetesen itt is vannak kivételek, akiknél a livestreamelés csakis akkor lehetséges, ha egy erre is kiterjedő, speciális szerződést kötünk a gyártóval. A szigorúbbak közé sorolható a Rockstar Games, az Epic Games és a Blizzard is, szóval stream előtt is érdemes tájékozódni.
Mit kezdhetek a játékokban létrehozott tartalmakkal?
Számos videojátékban lehetőség van a fantáziánk és a képességeink segítségével valami újat alkotni, a Media Molecule műhelyében megvalósult Dreamsszel például komplett alkotásokat hozhattunk létre, és rengeteg cím rendelkezik beépített pályaszerkesztővel, modkészlettel is. Adja magát a kérdés, hogy a felhasználó által generált tartalmakra (user generated content - UGC) milyen jogszabályok vonatkoznak. A miénk maradnak? Dr. Geyer-Hirt Dóra szerint nem:
"Amennyiben a UGC megengedett egy játékban, úgy általában a játékgyártó az EULA-ban kiköti, hogy ezekre a gyártó kizárólagos licencet szerez, és a játékos az EULA aláírásával lemond mindennemű szerzői jogáról az általa létrehozott UGC kapcsán. Lényegében tehát a gyártóé lesz minden jog a UGC kapcsán, így ezt a tartalmat ellenszolgáltatás nélkül, bárhogyan felhasználhatja. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a UGC-ért felelősséget is vállal a gyártó: ha a UGC-vel bármilyen jogsértést követ el a játékos, akkor azért személyesen ő felel."
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például az általunk létrehozott tartalmakkal nem sérthetjük mások személyiségi jogait, illetve nem ütközhetünk vele más szellemi jogába. Ide érthető az is, ha a karakterünk ruhájára McDonald's logót raktunk, és ehhez hasonló esetek. A lényeg, hogy minden a saját fantáziánk szüleménye legyen, és ne egy meglévő IP-ra épüljön. Az EA EULA-ja így fogalmaz:
Meg kell ijednem a fenyegető, nagybetűvel írt mondatoktól?
Ha az iménti pontok után felbátorodva valaki ad egy esélyt valamelyik EULA áttanulmányozásának, gyakran belefuthat vészjóslónak ható, vastagon szedett és nagybetűvel írt mondatokba, amelyek látszólag arra hivatottak, hogy a frászt hozzák ránk. Nem kell azonban megijedni tőlük, tudniillik nem feltétlenül minden ilyen kikötés érvényes az EU-ban. Érdemes ehhez kiemelni a Blizzard végfelhasználói licencszerződésének egy részletét, amely remek példa lehet erre:
Dr. Geyer-Hirt Dóra kutatásai alapján a magyar jog semmisnek tekinti a fent látható rendelkezést, tehát azt, hogy a gyártó kiköti, a bírói út helyett a játékos jogvita esetén köteles a választottbíráskodást választani. Ez nálunk ugyanis nem így van:
"Ez a magyar jog szerint ún. tisztességtelen szerződés fogyasztói szerződésben. Így ha egy magyar játékos bármilyen okból Magyarországon perelné a gyártót, nem kötné őt a fenti kikötés, hanem anélkül fordulhatna bírósághoz, hogy azzal szerződésszegést követne el. Tehát azt látjuk, hogy bizonyos esetekben a nemzeti fogyasztóvédelmi szabályok felülírhatják az EULA-ban foglaltakat. Ezt sok EULA maga is tartalmazza, mégpedig akként, hogy kifejezetten csak "annyira szűkíti be a játékos jogait, amennyire az a játékos országa szerint megengedett" vagy más-más feltételeket tartalmaznak a játékosok országa szerint."
Az Oppenheim jogászának tanácsa szerint tehát mielőtt pánikba esnétek a végfelhasználói licencszerződés bármely pontja miatt, vagy esetleg jogvitára kerülne sor a gyártóval szemben, érdemes az EU-s és magyar joghoz nyúlni, és megvizsgálni, hogy mely pontok érvényesek nálunk, melyek nem. Azt viszont egyelőre egyik sem foglalja magába, hogy járhatunk-e úgy, mint Kyle a South Park emberi százlábús epizódjában, szóval kétszer is gondoljátok meg az EULA átugrását.
