Lehet-e a Resident Evil szériából jó filmet készíteni? - merenghetnénk most romkocsmai életformát megszégyenítő bölcselkedéssel. Ütköztethetnénk érveket, hogy a játékok (lássuk be, meglehetősen botladozó történetvezetése és dialógjai) mennyire könnyen adaptálhatóak a vászonra, a néző ugyanazt szeretné-e látni, amit már végigjátszott, vagy a hangulatra ráfeküdve egy új élményt befogadni. Jelen pillanatban azonban nem ennyire magasztos a helyzet, hiszen a Paul W. S. Anderson által összetákolt gyászmenetet kell szembeállítanunk Johannes Roberts lényegesen játékhűbb koncepciójával, előbbi borzalmait nem kell részletezni, az új versenyző munkája pedig még nehezen lőhető be pár kép és egy előzetes alapján. Kicsit olyan Resident Evil: A Szappanopera érzése van az embernek, de nyilván ott matat még mindig a kérdés, hogy vajon egyáltalán lehet-e jól adaptálni a játékokat...
Teljesen világos, hogy Roberts a játékosoknak próbál kedvezni (bár jelenleg még mindenki ott van leragadva, hogy milyen színű a szereplők bőre, aminél szerintem lényegesen fontosabb kérdés, hogy sikerül-e egyáltalán jó karakterdinamikát, történetmesélést, valódi feszültséget teremteni egy B-filmes közegben), és az első előzetes után a nemzetközi trailer igyekszik még jobban megmutatni, mennyire komolyan is gondolja ezt. Nézzétek!
Abszolút jelen van a fan-service, de hogy ez mire lesz elég, az persze már erősen kérdéses. Erősen olcsó netflixes film érzete van az embernek, de még azért nem temetném ezt a projektet, már csak azért sem, mert tőzsgyökeres Resident Evil rajongóként még akkor is élőnek érzem a reményt, amikor az már a produktum hullája felett morogva, hörögve néz vissza rám szürke, üres tekintetével.
A film itthon várhatóan december 2-án kerül majd a mozikba, igyekszem miharabb beszámolni nektek az élményről, ahogy csak lehet. Előre félek.
