Minden évben megjelenik egy-két fantasztikus, magas pontszámokkal joggal illetett játék, de kevés tud olyan mély érzelmeket kiváltani, mint a The Last of Us Part II. Ellie-hez és Joelhez játékosok milliói kötődtek az első rész 2013-as megjelenése óta, amivel a Naughty Dog és Neil Druckmann bizonyította, hogy úgy ért a történetmeséléshez, ahogy kevesen az iparban. Új szint volt ez a szintén emlékezetes, de egészen más hangulatú Unchartedekhez képest. (A komolyabb hangvételű negyedik rész csak 2016-ban érkezett.)
Miután bemutatták a folytatás első előzetesét, mindenki lázasan találgatta, miért akar bosszút állni Ellie, és él-e még igazából Joel, a második, 2017-es előzetes után meg azt, hogy a felakasztott nő Ellie anyja-e, vagy valaki más. Összesen négy évet kellett várnunk egy olyan élményre, ami szívszorító volt, haragot és együttérzést keltett bennünk, amiből megértettük egy egész súlyos nézeteltérés mindkét oldalát, hogy nincs egyetemes rossz és jó, különféle szemszögek vannak, mindenkinek lehet igaza és tévedhet egy időben, a bosszú végtelen ciklusa pedig csak még több fájdalomhoz vezet.
Most, néhány héttel a The Last of Us Part II Remastered megjelenése után a két óra hosszúságú Grounded II: Making The Last of Us Part II vezet be minket a fejlesztés hátterébe, és tökéletesen megmutatja, hogy ez a játék mennyire más, mint a többi - egyben rávesz, hogy ismét megkönnyezzük a történetet, ami nem csak a karaktereké volt, hanem az őket alakító színészeké, és megalkotó íróké is.
Mivel maga a videó is teljes mértékben spoileres, mi sem fogjuk magunkat vissza, ennek tudatában olvassatok tovább.
Mindig izgalmas azt látni, mennyire kemény munka a játékfejlesztés, ezt már a Grounded első, a The Last of Us megjelenése után kiadott része is megmutatta. A Naughty Dog helyzete több szempontból is kivételes. Egyfelől elképesztően tehetséges alkotók dolgoznak ott, akik teljes elhivatottsággal állnak projektjeikhez, és nem kötnek kompromisszumot, de ha mégis, úgy teszik, hogy az az elkészült játékon ne látsszon meg. Aztán persze a Sony rugalmassága is sokat jelent: a PlayStation Studios ernyője alá tartozó csapatok szinte kivétel nélkül addig dolgozhatnak álmaik játékán, amíg úgy nem érzik, elkészültek, és annyi pénzből gazdálkodhatnak, amennyire szükségük van.
Mint az a Grounded II-ben is elhangzik, ez nagy könnyebbség, így nem kell gondolkodniuk, megoldják-e, hogy a földön hempergő Ellie minden pózban az ahhoz illő módon tudjon-e újratölteni, vagy hogy a karakterek vállán legördülő eső kitisztítsa-e a vérző sebeket. Elképesztő a gondosság és a részletesség, különösen úgy, hogy tudjuk, az ilyen apróságok egy részét a játékosok észre sem veszik.
Nem is csak a technikai részletek és érdekességek miatt érdemes rászánni ezt a két órát. Számomra a leghatásosabb pillanat az volt, amikor a színészek, Troy Baker (Joel), Ashley Johnson (Ellie) és Laura Bailey (Abby) arról beszélnek, mit jelentett nekik a szerep, és mennyire nehezen élték meg Joel halálát. Miközben az ismét óriásit alakító Johnson a földön fekve traumatizálódik, Bailey is elsírja magát, sőt, ahogy visszaemlékezik, felidézi, mennyire nehéz volt neki, hogy "ő" veszi el tőle a legfontosabb dolgot az életében. Vitathatatlanul ez a játék legdurvább jelenete, és izgalmas látni, hogy a színészekre, alkotókra is hasonló hatással volt, mint ránk annak idején. Ugyanannyira izgalmas, hogy a játék egyik fő írója, Halley Gross mennyire felhúzza magát, amikor visszaemlékezik a Polygon cikkére, amelyben az oldal sovinizmussal vádolta az írókat, és feltette a kérdést, hogy dolgoznak-e nők a projekten - erre a válasz egy nagyon gyors kereséssel kideríthető lett volna.
Szó esik még előzetes koncepciókról és tervekről (például arról, hogy Abby mennyire más lett volna), félremagyarázásokról, fenyegetésekről, halasztásokról, masszív túlórázásokról, a szivárgások és a Covid19 hatásáról a játék fejlesztésére, és arról is, hogy a jövő még tartogat legalább egy, ha nem több felvonást. Ígéret, bejelentés persze nincs, de talán majd a közeljövőben - most, hogy elkaszálták a többjátékos spin-offot, nagyon reméljük, hogy vagy egy vadonatúj játékra, vagy a The Last of Us Part III-ra fordítják majd minden energiájukat.
Nézzétek meg, és ha úgy érzitek, a magyar feliratot se felejtsétek el bekapcsolni. Ha esetleg a gitározós részeknél is könny szökik a szemetekbe, ne aggódjatok, nem vagytok egyedül.
