Nem is értjük. Van ez a Sasha Grey nevű hölgy, mi egyáltalán nem is ismertük. Nem akartunk most rákeresni a neten, szeretjük az időt felesleges információk megszerzése helyett szomorkodással tölteni. Kis magyar rögvalóság ez, a tájékozódás helyett hangos óbégatás az interneten. Nekünk van is hozzá egy magazinunk, és akkor mi van?
Szóval a lényeg az, hogy nem tudjuk, miért szerethetik ennyire Sasha Grey-t, a lényeg az, hogy streamer lett immár (és főzős műsorokat is csinál amúgy, de ezt is csak Csirke kolléga mutatta nekem, hogy milyen pompás receptek vannak benne), és most egy olyan Cyberpunk 2077 csomagot kapott, amiért mi csak epekedünk.
Tessék. Kimondtuk. Nekünk csak az irigység maradt osztályrészünk. Nyomhatnánk mindenféle tárgyiasító poént (ha tudnánk, hogy ki ez a hölgy, de természetesen alaposan végigkérdeztem a szerkesztőség tagjait, és senki nem tudta felidézni, hümmögtek, vakarták a fejüket, gyürögették a zsebkendőt zavartan), de vannak pillanatok, amikor az embernek mélyen magába kell néznie. Vajon a modern szórakoztatóipar sekélyessége felett érzett gyász keríti hatalmába, vagy pusztán az irigység, hogy a streamerek jobb cuccokat kapnak?
Legyünk egészen őszinték: itt az irigység beszél. A kis gamer újságírók szívesen bontogatnának ilyen dobozt, nem csak néznék, ahogy ez a csaj csinálja kamera előtt. Szomorú sors a miénk, megkövült dinoszauruszok vagyunk egy rohanó világ TikTok pillanatának árnyékában. Amúgy az unboxing teljesen szokványos, Grey aranyos, a Cyberpunk 2077 gyűjtői pedig nagyon szép:
De az irigység mindent szórakoztatóbbá tesz. Maradunk irigyek, mély tisztelettel.
