Videojátékok alapján filmadaptációt forgatni cseppet sem könnyű feladat, ezt számos vállalhatatlanul pocsék próbálkozás bizonyította már az évek során. A nézhetetlen határát súroló kísérletek, valamint a maréknyi kifejezetten szórakoztató adaptáció mellett akad még egy kategória: a bűnös élvezeté. Tudjátok, azok a régi mozik, amiket kölyökként még ilyen vagy olyan okból imádtunk, és ma sem akarjuk ezt letagadni, de azért érezzük, igazából nem ez a filmművészet csúcsa. Ilyen például az 1995-ös Mortal Kombat is, melynek számos hibája és szájhúzós kellemetlensége ellenére is megvan a maga bumfordi bája.
Folytatásáról, a Mortal Kombat 2. - A második menetről már nem mondható el ugyanez, és egyáltalán nem véletlen, hogy az elmúlt több mint 20 évben végül nem is nyúltak mozis szinten újra a NetherRealm Studios bunyós szériájához.
Scorpion vs. Sub-Zero
Most viszont itt a reboot, a Simon McQuoid által rendezett új Mortal Kombat, ami nem kis vállalással próbálja elnyerni a nézők kegyeit: egyszerre akarja elmagyarázni a sorozat mögött húzódó, immár majdnem 30 éve, az 1992-es első videojáték óta épülő lore-t az újoncoknak, és kísérli meg kiszolgálni a régi motorosok igényeit is. Lássuk, ez mennyire sikerül neki.
Okkal tette a Warner külön elérhetővé a YouTube-on a film első hét percét, Scorpion és Sub-Zero - avagy ekkor még Hanzo Hasashi és Bi-Han - nagy összecsapása ugyanis azonnal beszippantja a nézőt, a keményvonalas rajongók pedig már előételként az egész franchise vitathatatlanul két legnépszerűbb szereplőjének bunyóján legeltethetik a szemüket. Ezt követően azonban lassul a tempó, és bár a mögöttes szándék világos és értékelendő, a végeredmény mégsem kifogástalan.
Kapunk ugyanis egy teljesen új, itt és most debütáló főszereplőt, a Lewis Tan által alakított Cole Youngot, kinek mesteri eredettörténetet talált ki az írógárda, vagyis Greg Russo és Dave Callaham. Különösen ennek fényében meglepő az, mennyire végtelenül unalmas karakter szegény Cole, nagy kár ezért, mert könnyen válhatott volna belőle olyan hős, akit aztán még a videojátékokban is szívesen irányítanánk. Az eddig látottak alapján viszont köszönjük, megleszünk nélküle is.
Persze nem csak Cole erősíti a Föld bajnokainak sorát: itt van még nekünk Sonya Blade, Jax, Kano, Liu Kang és Kung Lao. Közülük toronymagasan a Black Dragon klán vezetője, Kano emelkedik ki. Josh Lawson remekül hozza a pofátlan rosszfiút, akit szívünk szerint percenként képen törölnénk, de ugyanilyen gyakran derülünk az egysoros beszólásain. Ő a film fő humorforrása, de nem kell attól félni, hogy a produkció átmegy idétlen poénkodásba.
Abszolút megsüvegelendő az ötlet, hogy megpróbálnak valamiféle magyarázatot adni az egyes szereplők emberfeletti képességeire, vagy arra, hogyan választják ki a nagy Mortal Kombat viadal résztvevőit. Sőt, az sem feltétlenül rossz döntés, hogy egy hosszabb edzésfolyamat képezi a film gerincét, a hiba inkább az arányokban keresendő. Örvendetes, hogy kaptak teret a karakterek saját emberfeletti kunsztjaik megismerésére és kitapasztalására, tényleges karakterfejlődésnek viszont így már nem maradt sok hely. Ez nem feltétlenül fatális hiba, biztosan sokan lesznek, akik a mélyebb mondanivaló vagy a szépen ívelt karakterutak helyett a brutális bunyókat keresik ebben a rebootban. Nos, az utóbbiakból nem lesz hiány.
Abszolút megérdemelten kapta meg az R-besorolást, vagyis a 18-as karikát a Mortal Kombat, nemcsak a vér, hanem a belsőségek is szép mennyiségben ömlenek a nagyjából kétórás játékidő alatt. Egyes ikonikus kivégzések visszaköszönésekor pedig garantáltan tapsikolni fognak a rajongók. Az ő kedvükért egy halom kikacsintást és easter egget is elszórtak az írók, sőt még attól sem riadtak vissza, hogy tréfálkozzanak a videojátékos alapvetésekkel, a C helyett K betűvel írt címmel, vagy hogy gúnyt űzzenek a gáncsolást spamelő, végtelenül idegesítő játékostársakból. A Mortal Kombat harcjelenetei látványosak, piszkosul pörgősek, öröm nézni minden egyes vérben úszó összecsapást.
Finish Him!
Ezek a bunyók a film végére besűrűsödnek, és sajnos itt érződik az, hogy teljesen szétcsúsztak az arányok. Shang Tsung bandájának tagjait olyan sebességgel dobálják a néző elé, mintha csak egy Towert teljesítenénk épp valamelyik Mortal Kombat játékban, ahol egymás után ugranak elénk az új harcosok. Nem teljesen világos, miért kellett olyan, a legalsó polcon tárolt karakterekhez is nyúlni, mint Reiko vagy Nitara, de azt még talán könnyebben megbocsátja az ember, hogy milyen kegyetlenül bánt velük a forgatókönyv. A szegény Gorónak és Mileenának jutott jelentéktelen szereppel viszont már jóval nehezebb megbékélni.
Mégis, a kapkodós lezárás sem tudja semmissé azt, hogy egészen egyszerűen szórakoztató nézni a Mortal Kombatot, az ember lelkét simogatják a lépten-nyomon elhintett utalások, a maximumra járatott brutalitás pedig a képernyőre szegezi a tekinteteket. Dühítő, hogy egy ennyire remek ötlettel felvezetett új főhőst végül ilyen szürke tálalásban kapunk meg, és a film felénél még az is látszik, ahogy az írók feladták a magyarázkodást, inkább gyorsan pontot tennének a sztori végére. De így is nagyon jó, hogy elkészült a reboot, érdemes megnézni akkor is, ha a széria játékaival keltek és fekszetek, és akkor is, ha most ismerkedtek még ezzel a világgal. Kijelenthetjük, hogy a 2021-es Mortal Kombat sem több, az első, 1995-ös adaptációnál: ez is csak egy bűnös élvezet. De ezt az élvezetet vétek lenne kihagyni.
