A videojáték amolyan ingyenfrag; senki nem ismeri eléggé, a ránk gyakorolt hatása pedig egy-két tanulmánytól eltekintve feltérképezetlen terület, ezért lényegében bármit rá lehet fogni. Amikor az anyuka furcsa jeleket vesz észre a kisfián, miután sok időt tölt a "bányászkodós játékkal", megijed, mert nem érti. Amikor pedig a bulvársajtó tudomást szerez Ágneszárójelnegyvenegy tragédiájáról, rémhír lesz belőle (még akkor is, ha nem megalapozatlan, ezt nyilván nem állítanánk). A probléma az, hogy az ijedt anyuka és újságíró sem vette a fáradtságot, hogy bárminek is utánanézzen.
Rögtön tisztázzuk is, hogy itt nem az eredeti Minecraftról van szó. Sokan foglalkoznak azzal, hogy visszafejtik a játék kódját, létrehoznak egy saját klienst, amit a játékosok letölthetnek és a szerverükön játszhatnak. Az eredeti Minecrafttal ellentétben az alapjáték ingyenes, de extra tartalomért már súlyos pénzeket kérnek el. Ennek a létjogosultságába inkább ne is menjünk bele, mert most nem ez a lényeg. Ezt csak úgy a miheztartás végett mondom.
Az egyik bulvárlap oldalán (mindegy, hogy melyik, de rímel a klikkre) megjelent egy cikk, amiben egy aggódó édesanya mesél arról, hogy kisfián a szerencsejáték-függőség jeleit kezdte észrevenni, miután a nyáron elkezdett játszani egy "bányászkodós játékkal". és egyre több pénzt költött arra, még fenyegetőzött is, hogy ha nem kap, akkor majd szerez. Több anyukával is beszélt a megijedt szülő, akiknek a gyerekei hasonló tüneteket produkáltak, ezért kétségbeesésében a bulvársajtóhoz fordult.
A lap meg is keresett egy gyermekpszichológust, aki annyit tett hozzá (legalábbis ennyit idéztek tőle), hogy ebben az életkorban rendkívül befolyásolhatóak a gyerekek és a közösséghez tartozás is. Emellett könnyen azonosulhatnak a játékokban szereplő karakterekkel, egyszerűen beszippantja őket a virtuális világ és végül már nem tudják megkülönböztetni a képzeletet a valóságtól. Belegabalyodnak a képzelt világba, és máris kész a baj.
Nem tudom, hogy a pszichológus mennyit foglalkozott korábban videojátékokkal és azok káros hatásaival, és azt sem, hogy az újságíró csak azt a részt vágta-e ki a mondandójából, amivel egy kicsit drámaibbá teheti a cikk hangvételét, de azt tudom, hogy egy, a játékvilággal csak most ismerkedő országban, mint Magyarország, nem jön jókor egy ilyen írás. Nyilván mi pont a sztereotípiák ellen próbálunk küzdeni, így muszáj némileg reagálni erre.
A videojáték lehet veszélyes. Egy gyerek kezében minden az, ha felügyelet nélkül hagyják. A legtöbb játékokkal kapcsolatos rémhír valahogy soha nem tesz említést a szülő felelősségéről. Pedig ők azok, akik a legtöbbet tehetnek, és akiknek leginkább az érdekük többet tenni a gyerekük fejlődéséért.
Volt, hogy édesanyám a PC-m tápkábelével a párnája alatt aludt egy hétig, mert nem voltam hajlandó kikapcsolni a gépet és elmenni aludni. Ez is egy megoldás. A legjobb viszont, ha igyekszünk megérteni, ne adj Isten részt venni abban, amivel a gyermekeink sok időt töltenek. A Minecraftról még pont könnyebb is elképzelni, hogy egy felnőtt számára is érdekes lehet, arról nem beszélve, hogy lényegesen több kreativitást igényel, mint egy mezítlábas lövölde és néha-néha még fantasztikus dolgokat is szül.
