Lorne Lanning nem csupán arról mesélt a napokban, hogy miként fojtja meg a játékipar kreativitását a rátelepedett üzleti réteg, és a hatalmas költségvetések, hanem arról is, hogyan került az Oddworld-sorozat a PlayStationről az Xboxra. Az egyik legmeggyőzőbb érv az volt, hogy amikor megkereste őket a Microsoft, reális esélye volt, hogy ingyen adják majd a konzolt.
"A casual játékosoknak akartak készíteni egy gépet. Ezért is kerestek meg, mert ahogy ők mondták 'úgy gondoljuk van valamitek, ami versenyezhet a Mario-térben, és úgy gondoljuk, a Mario az, amit le kell győznünk. (...) Kell nekünk az a közönség. Imádjuk az Oddworldöt, szóval miért nem szálltok be hozzánk? Ja és lehet, hogy ingyen adjuk majd a gépet.' Ekkor pedig azt gondoltuk, ha ingyen adjátok a gépet, akkor nyerni fogtok. Ha pedig nyerni fogtok, akkor mi is ott akarunk lenni" - emlékezett vissza Lanning.
Amint azt az Xbox-csapat egyik legelső tagja, Seamus Blackley elárulta, nem ez volt a Microsoft egyetlen furcsa ötlete, ami végül nem valósult meg. "Mikor épp csak elindult az Xbox-projekt, és még nem tudtuk, hogyan adjuk el tisztán játékkonzolként, mindenki odajött és megmondta, hogy ingyenesnek kéne lennie, vagy egy idő utána legyen kötelező rajta Windowst futtatni." Ez utóbbinál kevés rosszabb ötlet létezett volna, hiszen ekkortájt a játékiparban, és a tágabb értelemben vett szórakoztatóiparban sem volt épp jó a Microsoft, és főleg a Windows megítélése.
De volt olyan verzió is, ahol az Xbox elsődleges funkciója filmek lejátszása lett volna, egy másik változat szerint pedig kizárólag a Microsoft készíthetett volna játékokat a konzolra. Az egyik legdurvább ötlet szerint a Microsoft egyszerűen felvásárolta volna a Nintendót, és a japán cégből alakította volna ki a saját konzolos divízióját. "Mondj egy rossz ötletet, de tényleg bármit, biztos lehetsz benne, hogy valahogy meg kellett küzdenünk vele" - mondta Blackley.
Lanning is úgy emlékezett vissza, hogy az Xbox-csapatnak meg kellett vívnia a külön csatáit a Microsoft falain belül is. "Úgy dolgoztak, ahogy a kis fejlesztők szoktak. Éhesek voltak a sikerre. Nem úgy viselkedtek, mint akiknek egy stabil állásuk van, és csak kirendelték őket erre a munkára. Inkább olyanok voltak, mint a vállalkozók, akiknek bizonyítaniuk kell, eladniuk az ötletüket, amit aztán valóra is kellett váltaniuk. Ha összeadod az összes tényezőt, egy nagyon érdekes pillanat volt. És a gép is jó volt" - idézte fel az Oddworld atyja.
