Minden újnak mondható szórakoztató médiumnak elkerülhetetlenül át kell esnie azon a korszakon, amikor a világ összes gondját és baját megpróbálja rákenni a zöldfülűre. Anno amikor megjelentek a filmek (leginkább az akciófilmek), akkor minden gyerekből hirtelen ámokfutó őrült lett miattuk, be kellett volna őket még akkor tiltani. Aztán megjelentek a képregények, amiktól állítólag minden gyerek szuperhősnek képzelte magát, de mi valahogy még ezt a krízist is túléltuk és felnőttünk. Most a 21. század egyik legnagyobb őrülete, a videojáték próbál minden erejével átesni ezen a tűzkeresztségen annak ellenére, hogy még ennyi év távlatában is elég nagy az ellenállás a játékok hódításával szemben.
Feltételezem, hogy ti már iszonyatosan fárasztónak és leginkább lerágott csontnak találjátok a témát, de az az igazság, hogy muszáj még egy ideig foglalkoznunk ezzel az üggyel, mert újra és újra előkerülnek olyan esetek, amik megerősítik az elavult tévhiteket a témáról. Ugyanis az ok, amiért ismét visszatérünk a 11 éves baltás gyilkosok világába igencsak érdekes: az Oxford-i és Rochester-i egyetem kutatói a legutóbbi kutatásaik során egy eddig nem vizsgált összefüggést véltek fölfedezni a játékok, és a játékosok agresszivitása között.
A kutatások tesztalanyai a kísérletek során erőszakos és attól mentes játékokkal egyaránt játszottak, de végül egyáltalán nem olyan kapcsolatot találtak a kettő között, mint amire az ember elsőre számítana. A kutatók szerint a legfontosabb tényező nem az volt, hogy a játék mennyire erőszakos hanem az, hogy a játékos mennyire tudja elsajátítani a játékot 20 perc után. Az alanyok között az volt a leginkább megfigyelhető tendencia, hogy azok a játékosok, akik nehezen tanulták meg a játék kezelését vagy túl nehéznek találták a játékot, sokkal többször érezték agresszívnak magukat a játék vége felé. Ezzel szemben szinte semmiféle különbség nem volt az agresszió mértékében azon alanyok esetében, akik még ráadásul erőszakos játékot játszottak.
Dr. Andrew Przybylski, a kutatás egyik társszerzője szerint a játékosok legalapvetőbb motivációja a játékra a győzelem: “Korábban a tudosók főképp a játékok passzív aspektusaira fókuszáltak, mint pl. arra, hogy az erőszakos tartalom érzéketlenné vagy indulatossá teszi-e a játékosokat. Mi ezzel szembe mentünk, és inkább a játékosok motivációt próbáltuk megérteni és azt tapasztaltuk, hogy az alanyok egyik legfőbb pszichológiai szükséglete, hogy legyőzzék a játékban szembejövő akadályokat. Amikor a játék nehézkes kezelése vagy szabályai szabotálják ebben a játékost, az könnyen agressziót válthat ki.” Vagyis sikerült tudományosan kifejteni a "gamer rage" jelenséget, de ezt már azért eddig is ismertük.
A kutatók egy egyszerű logikai játékot vettek alapul és módosítottak a kísérlet során, miközben különböző változókat vizsgáltak. Figyelembe vették pl. hogy a játékosok előzetese tapasztalata (mondjuk gyakorlási lehetőség), mennyire befolyásolták a győzelem hangulatát. Az agresszió mértékét is egy teszt mérte fel, amelyben a résztvevőknek a szóközre kellett rácsapniuk amikor egy szó villan fel a képernyőn. Hogy ennek mi köze az agresszióhoz? Hát az, hogy az indulatossággal, haraggal kapcsolatos szavak felvillanására a résztvevők hajlamosak gyorsabban reagálni, mint a többire.
A laboratóriumi kísérletek mellett az alanyok játékos szokásairól is szó esett: konkrétan a játékosok 3 legutolsó játékélménye került terítékre, amely mellett azt is meg kellett válaszolniuk, hogy ezek közül melyiket élvezték a leginkább és miért. A laborkísérleteket alátámasztva itt is uralkodott az a tendencia, hogy a játékosok azokat az élményeiket részesítették előnyben, ahol igazán úgy érezték, hogy uralják a játékot és jól tudnak benne teljesíteni.
Ahogy a kutatás egyik társszerzője, Richard M. Ryan is említi, ez a kutatás egy szóval sem állítja, hogy az erőszakos tartalom nincsen semmilyen hatással a játékosokra, de szerinte nem is az a legfontosabb kérdés.Ugyanakkor a játékban saját személyiségünk sötétebb oldala is megmutatkozhat, motivációnk és célunk elérése vagy éppen annak kudarca felerősíthet bizonyos tulajdonságokat. De nincs ebben semmi végzetes, olyan is van, aki kártyajáték vagy társasjáték közben kap dührohamot, mert nem bír veszíteni. Ettől még szintén nem lesz senki baltás gyilkos, csak akkor, ha úgy egyébként is van hajlama rá. Ezt a veszélyt pedig nem lehet szimplán tiltásokkal elhessegetni.
