Korábbi cikkek a témában:
- Konzolgenerációk 1. rész: 41 éves az első otthoni videojáték
- Konzolgenerációk 2. rész: a Pong, a Sportron és a többiek
- Konzolgenerációk 3. rész: az Atari színrelép
A történelem legnagyobb videojáték-ipari csődje több dologban is megváltoztatta a további fejlődés mikéntjét és irányát. A krach főként az Egyesült Államok kereskedelmét érintette, a legtöbb amerikai gyártó vakon bízott saját piacuk és Nyugat-Európa felvevő erejében. Nos, óriásit tévedtek. Akkoriban számos cég húzta le a rolót. A videojáték-iparág észak-amerikai cégek által képviselt dominanciája véget ért, és ez teret nyitott a piac többi szereplője számára. A legnagyobb nyertes egyértelműen a high-tech elektronikai cuccok őshazája, Japán volt. Az újult erőre kapó iparágban pedig olyan nevek kezdték el fialni a dollármilliókat, mint a Nintendo, a SEGA, az SNK, a Bandai, az NEC és a SONY.
De ne szaladjunk ennyire előre a nevekkel, hiszen még csak 1983-ban járunk. Július 15-én megjelent Japánban a Nintendo Famicom (a Family Computer szavak összevonása – rövidítése) és a SEGA SG-1000. A két masina a körülményekhez képest mérsékelt ütemben, de biztosan fogyott. A szoftverkínálat megfelelő szinten való tartásához főként a kezdeti időkben elkerülhetetlen volt egy erős belsős fejlesztőbázis kiépítése. Ebben inkább a SEGA jeleskedett, de a Nintendónak is erős házi csapata volt.
Külsős fejlesztőkből akkoriban már nem volt hiány, de ezekre a társaságokra azért kevésbé lehetett számítani. Ráadásul mind a két cég elég komoly kontroll alatt tartotta a külsőseit és a produktumokat egyaránt, akármilyen gagyi játékokat nem engedtek megjelenni. A minőség magas szinten való tartása okán a konzolgép-gyártók már annak idején kisajátították maguknak a játékok legyártásának jogát, így könnyen uniformizálható volt a kazetták és a csomagolások kinézete, illetve jól nyomon követhető volt a kiadóktól beszedendő jogdíjak mértéke.
Nintendo Entertainment System (NES)
A Famicom japán megjelenése után két évvel került piacra az USA-ban a Nintendo Entertainment System. A gép teljesen új formát kapott, így bár szoftveresen kompatibilis volt a Famicommal, mégsem volt alkalmas a Famicom kazetták lejátszására. Itt már a kezdetekkor volt egy kis kavarás, ugyanis a Nintendo kifutott az időből, és az amerikai premier időszakában még gondban volt az új cartridge-ek gyártásával. A megoldás az lett, hogy a játékok kazettáiba egy japán Famicom játék panelt és egy 60-72 érintkezős átalakítót szereltek.
Ez csak néhány játékot, és azoknak is csak a korai kiadásait érintette. Sajnos ezen kazetták jelentős számban konzolos kereskedő hiénák áldozataivá váltak, amikor ugyanis felfedezték az átalakítós turpisságot, nagyon sok kazettát szétszereltek és az átalakítót külön kezdték el árulni.
A másik előre nem látható problémát a NES kazetta fogadó csatlakozója jelentette. A jól bevált, minimális kézi erővel összeilleszthető, ezáltal öntisztító és jó elektromos kapcsolatot biztosító nyomtatott áramköri élcsatlakozó aljzatot lecserélték egy ún. ZIF (Zero Insertion Force) aljzatra. A NES kazettafészkébe lehelet könnyen becsúszó cartridge annak függőleges lekattintásával került a helyére. Ekkor az élcsatlakozó és az aljzat érintkezői egymáshoz képest egy picit elmozdultak, és így jobban egymásnak feszültek.
Erről persze már a korai időkben kiderült, hogy nem elegendő. Sajnos a hanyagul kezelt kazetták élcsatlakozói könnyen elkoszolódtak, és lejátszhatatlanokká váltak. Ezt a jelenséget tetézte egy a NES-be épített biztonsági chip, aminek feladata az idegen régiójú játékok futásának megtagadása volt, de ez a chip akkor is működésbe lépett, amikor bizonytalannak érzékelte egy kazetta érintkezését.
1986 őszén végre Európában is megjelent a NES. A siker borítékolható volt, hiszen a gép ekkorra már kiforrott játékpalettával rendelkezett. A géppel életre keltett karakterek közül többen még ma is főszerepet kapnak a Nintendo legújabb generációs – és sok esetben az adott konzolgép húzó címeinek számító – játékaiban. Csak hogy a legismertebbeket említsem: Donkey Kong, Zelda, Metroid. És persze ne felejtsük el megemlíteni a videojáték-világ egyik talán legismertebb figuráját, az olasz vízvezeték szerelőt, Luigi testvérét, „szuper” Mariót.
Sega Master System
A SEGA SG-1000 készüléke a Nintendo Famicomhoz képest többszörös evolúciót ért meg viszonylag rövid idő alatt. A megjelenés évében került piacra a komplett hobbiszámítógép-funkcionalitást nyújtó SC-3000, ami gyakorlatilag egy SG-1000 konzol és a hozzá opcionálisan megvásárolható külső billentyűzet egy kaszniba való összeépítése volt.
Alig telt el egy év, és már a boltok polcain díszelgett a külsőre áttervezett SG-1000 II. Ennél a gépnél a külső billentyűzet csatlakozója a készülék hátuljáról az elejére került. Az SC-3000 széria is felfrissült, a gép több RAM-mal és rendes billentyűzettel felvértezett változata – az eredeti SC-3000 gumigombos, fóliaérintkezős volt – SC-3000H néven debütált.
1985-ben jelent meg a Mark III jelzésű gép, ami már magán hordozta a később megjelent Master System jegyeit. A játékok kétféle adathordozón jelentek meg rá. A hagyományos cartridge mellett egy hitelkártya méretű, ún. Card formátumban is. Ez utóbbi bár helyspórolás és praktikusság tekintetében kiváló ötletnek tűnt, tárolókapacitásban messze alulmúlta egy cartridge lehetőségeit.
Az SG-1000 evolúciós csúcsa, a SEGA Master System végül 1986-ban került piacra az Egyesült Államokban, egy évvel később pedig az öreg kontinensen. A nagy rivális Nintendónak ekkor már brutális piaci előnye volt a NES-sel, főleg Amerikában, ahol 1988-ra a saját szegmensében már 80% feletti részesedéssel bírt. A SEGA nem akarta az arcát adni egy ilyen hátrányból induló versenyhez, és átadta a disztribúciós jogokat egy külső cégnek, akinek nem igazán sikerült felfuttatni a készüléket.
Mindemellett egy buta licencelési politika is gátolta a gép terjedését: a SEGA America nem engedte a külsős fejlesztőinek, hogy más gépeken megjelenő vagy már megjelent játékokat a Master Systemre is megjelentessenek. Totál öngól. A külsősök érdeke ennek pont az ellenkezője volt, így inkább választották a hardverileg gyengébb, de eladott darabszámban már milliós NES-t.
Az európai szereplés ennél sokkal fényesebb volt. A SEGA gyakorlatilag az egész nyugat-európai térséget elárasztotta a gépekkel, olyan országokat is, ahol a NES-t hivatalosan nem is árulták. E mellett nagyon erős külsős fejlesztőbázist sikerült maguk köré építeni, még a saját piacukról teljesen érthetetlen módon kizárt amerikai kiadók is megjelentették játékaikat az európai Master Systemre! A gép a NES-t is megelőzte az eladásokban, a SEGA ennek hatására döntött az európai vezérképviselet megnyitásáról.
A gép áttervezett kasznijú változata 1990-ben jelent meg. A legömbölyített formájú hardverről már lehagyták a keveset használt Card fogadó nyílást, és eleve tartalmazott egy gyárilag beépített játékot is. A gép és a SEGA európai sikereit jellemzi, hogy a legutolsó európai játék 1996-ben jelent meg rá, mikor már bőven a kettővel újabb generációs gépeknél jártunk.
És a többiek…
A korszakot jellemzően a Nintendo és a SEGA versengése jellemezte, így alapvetően nem tekinthetünk szignifikáns piaci szereplőként a többiekre. Azért pár mondat erejéig emlékezzünk meg a labdába nem rúgott vetélytársakról. Az Atari 1982-ben megjelent masinája, az 5200-as a nagy várakozással ellentétben egyáltalán nem hozta a 2600-as sikerét (az Atari 400/800 hobbigépek architektúráján alapult, de avval nem volt kompatibilis). Az Atari 1986-ban kiadta a 2600-as géppel visszafelé kompatibilis 7800-ast, de átütő sikereket ez sem hozott.
Európában az Amstrad jelentkezett GX 4000-es gépével, ami mindösszesen hat hónapot ért meg. 1990-ben még a Commodore is bepróbálkozott a konzolbizniszbe egy suta lépéssel, és C64GS néven piacra dobott egy billentyűzetétől megfosztott C-64-est. Az igencsak koros hardverű gép természetesen nem tudta felvenni a versenyt a lassan 16-bitre váltó vetélytársakkal, óriási bukás lett. És itt az utolsó mondatban már meg is említettem a lényeget, ennél a generációváltásnál is megvolt az a bizonyos átfedés. A nyolcbites gépek még piacon voltak, de a gyártók többsége már 16-bitre váltott.
A rovat hamarosan folytatódik!
